Kép eredeti helye: http://kerugma.hu/katalogus/bogrek/bogre-kedves-beszed

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. (Kolossé, 4:6)

Az elsők között tanulnak meg gyermekeink beszélni tőlünk. A mi beszédstílusunkat veszik át, szokták meg. ezért nagyon figyeljünk oda, hogy hogyan beszélünk másokkal. Először is mutassuk ki őszinteségünket kedvesen, majd fogadjuk be empátiával amit a beszélgetőpartnerünk mond. Ehhez használhatjuk az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) 4 lépését: Megfigyelések, érzések, szükségletek, kérések.

Abból az alapfeltevésből indul ki, hogy minden ember szeret, azaz célja, hogy jobbá tegye a világot. Éppen ezért vágyainkat ne követelésként fogalmazzunk meg, hanem hagyjuk meg a szabadságot nekik, hogy kedvünkbe is járhatnak ha akarnak, de ellenünk is mondhatnak. Többnyire kedvünkbe fognak járni ha tehetik, mert jó érzés jónak lenni. Ugyanebből az okból kifolyólag ne büntessünk és ne is jutalmazzunk, hanem csak az érzéseinket és szükségleteinket, kéréseinket közöljük. Fontos, hogy az érzéseinket nem mások okozzák, hanem attól függnek mi hogyan állunk hozzá a mások szavaihoz, tetteihez, milyen igényeink és elvárásaink vannak az adott pillanatban.  

Az EMK nem követeli meg, hogy a beszélgető partner is ismerje ezt a kommunikációs módszert, akkor is működőképes. Az kell,. hogy vállaljuk a személyes felelősséget. Másra kenjük a felelősséget akkor, ha azért tettem, mert:

• „muszáj”, „kell”
• nyájösztön miatt
• hatalmi utasításra, „szabály” miatt
• állapotunk, leküzdhetetlen vágyunk miatt.

Felelősségérzetünket úgy erősíthetjük, ha az „Én … érzem magam, mert én …” mondatszerkezetet használjuk. Például: „Én szomorú vagyok ha nem eszel zöldségeket, mert én azt akarom, hogy egészséges legyél.

 Megfigyelések, érzések: ne hasonlítgassuk másokkal, vagy soroljunk csoportokba morális ítéletek alapján senkit, hanem megfigyeléseket és érzéseket fogalmazzunk meg. A fenti példában a megfigyelés, hogy nem eszel zöldséget, érzés pedig a szomorúság. Nem számít érzésnek az, amit gondolunk, ahogy ítélkezünk. (Pl. gyenge fejszámoló vagy)

Szükségletek: Ha az igényeinket, vágyainkat, szükségleteinket meg tudjuk nevezni akkor nagy az esély rá, hogy azokat be is töltik. Ilyen alapvető szükséglet lehet a fizikai gondoskodás iránti vágyunk (legyen étel, ital, levegő, fedél, tudjunk pihenni), biztonság iránti igény,  annak a szabadsága, hogy mi választhassuk meg az álmainkat, céljainkat és az ahhoz vezető utat, kölcsönös függőség (bizalom, elfogadás, figyelmesség, elismerés, empátia, szeretet, biztatás, támogatás…) vagy béke, harmónia, rend, szépség iránti vágy.

Amikor a másik embertől elvárunk valamit akkor az ő szükséglete legyen ugyanolyan fontos mint a miénk. Ez azt jelenti, hogy empátiával fordulunk felé. Nem kell felelősek legyünk az ő érzéséért, de tartsuk olyan fontosnak az ő érzését is mint a miénket. („Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Mt. 22:39.)

Mi van, ha negatív megjegyzés ér minket? Általában zsigerből elkezdjük önmagunkat vagy a másikat hibáztatni. Ezek egyike sem jó. Ehelyett inkább érezzük át saját igényeinket (Pl. fájdalom, szégyen, erőfeszítéseink elismerése iránti igény stb.), valamint mások érzéseit és igényeit, melyeket betölthetünk és keressünk kompromisszumot.

Kérések: olyant kérjünk ami gazdagítja az életet, ami kielégíti a szükségleteinket. Használjunk pozitív megfogalmazást, hogy mit tegyen. Legyünk egyértelműek, pontosak, teljesíthető kéréseket mondjunk .Azok az érzések amiben nem szerepelnek a kérő érzései és szükségletei követeléseknek fognak tűnni. Követelés az is, ha a kérés nem teljesülését kritika vagy ítélet követi. Szintén követelés a bűntudat keltés.

A követelésre kétféle reakciót várhatunk: vagy tiltakozik ellene, vagy keserű szájízzel behódol neki. Mindkettőnek előbb vagy utóbb meg lesz a böjtje. Akkor törődjünk bele a nemleges válaszba? Nem feltétlenül. Előbb győződjünk meg, hogy jól értették amit mondtunk (megfigyeléseinket, érzéseinket, szükségleteinket) és mi is törekedjünk megérteni mi gátolja abban, hogy igent mondjon, majd azt elhárítva kereshetünk kompromisszumot. De semmiképpen se győzködjük addig míg igent mond. Bízzunk abban, hogy minél jobban figyelünk a másikra, ő is annál jobban fog figyelni rám.

Ajánlott irodalom:

Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak