1. Önismeret: Ismerd meg a képességeidet és adottságaidat. A feladatot bontsd úgy részekre, hogy mindig csak egy kicsit legyen nehezebb, mint az előző rész, ugyanis a tanulás akkor hatékony, ha mindig csak egy kicsit több koncentrációt és erőfeszítést igényel, mint amire képes vagy. A könnyen menő dolgok nem fejlesztenek. A hatékony tanulás sikerélményekkel gazdagít. Ha kudarc ér, akkor először magadban keresd a hibát és csak azután a körülményekben.
2. Önbizalom: A sikerélmények erősítik, a sorozatos kudarc viszont gyengíti. Fontos, hogy megtanuljuk a kudarcot elviselni. Akkor ér kudarc, ha képességeinket jóval meghaladja a feladat nehézsége. A kudarc elkerülése érdekében bontsuk apróbb, már megoldható feladatra a problémát. Minden sikeres megküzdés erősíti az önbizalmat!
3. Kíváncsiság: a spontán (nem tudatos) tanulás a kíváncsiságban gyökerezik. Amire kíváncsiak vagyunk azt hamarabb megtanuljuk. Amit nem ismerünk arra nem vagyunk kíváncsiak. Élesszük hát fel magunkban a kíváncsiságot azáltal, hogy nyitott szemmel járunk, hozzáolvasunk, tanulmányozzuk, kérdéseket teszünk fel (Miért jó ez nekem? Mit jelent ez? Hogyan vonatkozik rám? stb.) Törekedjünk arra, hogy minden elénk kerülő dologra kíváncsian tekintsünk. Új feladatokban keressük az érdekes részeket, majd azokból kiindulva mélyedjünk el egyre jobban az új ismeretben. A kíváncsiság ellentéte az unalom, ami fáradtság érzését kelti, álmosít és ingerlékennyé tesz. Győzzük le az unalmat a kíváncsiság segítségével!
4. Tudásvágy: az érdeklődési kör felnőttkorig gyakran változik, alakul. Ez nem baj. Fontos, hogy minden elénk kerülő dologra kíváncsisággal tekintsünk, meg akarjuk ismerni. Így érdekesebb lesz számunkra a világ. Ha még nincs meg bennünk ez a megismerési vágy akkor törekedjünk annak kialakítására. Ha megvan, akkor maga az a tény, hogy tanulhatunk fog számunkra örömöt okozni.
5. Célok: az akarattal együtt a szándékos tanulást segítik elő. Ilyenkor valamilyen cél érdekében tanulunk. Ez a másodlagos motiváció kevésbé hatékony annál mikor a tanulás öröme motivál, de működik. Tehát ha nem okoz önmagában örömöt a tanulás, akkor keressünk olyan célt amiért érdemes az egyébként kellemetlen, unalmas munkát is elvégezni. A célok kitűzésénél vedd figyelembe, hogy a túl távoli célok könnyen elérhetetlenné válnak, ezért részekre kell bontani és a részcélokra kell határidőt szabni. Nem árt ha a részcélok elérését jutalmazzuk valamivel (pl addig nem vacsorázom míg el nem olvastam egy fejezetet a háziolvasmányból). Ez segít koncentrálni, fejleszti az önkontrollt és akaraterőt és rászoktat arra hogy „előbb a munka utána a pihenés”.
6. Akarat: ez a képesség kell ahhoz, hogy a külső vagy belső akadályokba ütköző dolgokat megcsináljuk azért, hogy elérjünk egy kitűzött célt. Nem velünk született tulajdonság, hanem ki kell fejleszteni. Csak az tud igazán akarni, aki képes a figyelmét teljes egészében odairányítani az adott feladatra. Azzal fejleszthető, ha időnként a nem-szeretem-dolgokat is elvégzünk tiltakozás vagy zokszó nélkül. Az akaratot edzi a türelem fejlesztése is. Az akaratra a legnagyobb szükség munkánk kezdetekor van. Ha belejövünk a feladatba, akkor figyelmünk önkéntelenné is válhat és már nincs szükség az akaratra.

Ajánlott irodalom: Oroszlány Péter: Tanári kézikönyv a tanulás tanításához

Kép forrása: http://www.newkidscenter.com/How-to-Improve-a-Child's-Concentration.html

Ahhoz hogy segítsük a koncentrációs képességek kifejlődését figyeljünk az alábbiakra:

1. Egészségesen táplálkozzon a gyerek, egyen sok vitamint, fehérjét és lassan lebomló szénhidrátokat.
2. Biztosítsunk meghitt, családias, meleg légkört, lelki nyugalmat, biztonságot.
3. Alakítsunk ki szabályokat:

- nyugodt tanulási környezetben tanuljon (nincs elől szórakoztató, figyelemelterelő dolog, nem szól a TV, rádió)

- tanítsuk meg, hogy ők vigyázzanak a környezetükre (rend, tisztaság, holmijukat ne veszítsék el stb.)

- tanítsuk meg hogy takarékoskodjon a vízzel (fürdéskor), árammal (ha kimegy a szobából oltsa le a lámpát)

- követeljük meg hogy a használt tárgyaikat tegyék el a munka elvégzése után (evés után a tányér a mosogatóba kerüljön, barkácsolás után a szerszámok a helyükre stb.

- tanítsuk meg hogy várjanak a sorukra (pl asztalnál mikor szedjük az ételt, vagy mikor kimegyünk az ajtón ne ők legyenek az elsők, tehát az udvariassági szabályok betartatása is ide tartozik. )

- tanulja meg, hogy megerőltesse magát a cél érdekében. Ki kell tartani a célig, akkor is ha nem sikerül valami.

- Segítsünk kifejleszteni a gyerekben a belső motivációt, ami örömérzetet kell hogy keltsen. A teljesítménymotiváció nem más mint belső késztetés a jó és egyre jobb teljesítmény érdekében. Ezt a dicséretekkel érhetjük el leginkább, illetve e szociális megerősítésekkel (közös időtöltés: mozi, séta, sport, játék, kirándulás, együttlét mint jutalom)

- segítsük a kudarc feldolgozását (nem úgy hogy másra kenjük a kudarcot, hanem a hibát megtanítjuk kijavítani)

4. korlátozzuk a TV és számítógép hozzáférést
5. játszunk vele társasjátékokat, hogy stratégiákat és logikai gondolkodását fejlesszük, valamint a kitartását.
6. sokat segíthet a lazítás koncentráció előtt és után
7. oldjon meg koncentrációs feladatokat. (pl. hibakeresés, kirakós, rejtett képek keresése, vagy mese olvasás közben adott szót ha hall tapsoljon stb.)
8. tanítsuk meg tanulni (lényegkiemelés, vázlatkészítés, régebbi ismeretekhez kapcsolás...)
9. gyakrabban dicsérjük mint bíráljuk
10. bizonyosodjunk meg, hogy nincs figyelem hiánnyal járó betegsége (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, FHS, ADHD stb…)

Hogyan fogjunk hozzá?

Először is elemezzük a helyzetet. Figyeljük meg, hogy mit szeret a gyermek csinálni, és mit nem, miben vállalja a felelősséget és miben nem, mik az erősségei és mik a gyengéi. Szánjunk magunknak erre legalább 1 hetet

Másodszor gondoljuk át mi az amiben szeretnénk hogy megváltozzon gyermekünk. (Egyszerre 2-3 dolognál többet ne vegyünk a nyakunkba, mert nem fogunk tudni mi figyelni erre!)

Harmadszor tartsuk be és tartassuk be az alábbi szabályokat.

• legfeljebb 2x ismételjük meg, hogy mit tegyen, utána azonnal intézkedjünk, hogy megcsinálja
• ne engedjük mást csinálni addig, míg feladatát el nem végezte (ide értve a szórakozást, barátokkal való találkozást is)
• ne fenyegetőzve, hanem határozottan fellépve követeljük mindezt meg tőle
• dicsérjük meg, ha feladatát rendben elvégezte (akkor is ha felszólításra csinálta meg. Ne vegyük természetesnek erőfeszítéseit!)
• a célt tartassuk be, ellenőrizzük le, vonjuk le a következtetéseket magunkra vonatkozóan. (mit nem csináltunk jól, hogy nem végezte el a gyermek a feladatát)
• Ez eredményt értékeljük (jó vagy rossz). Ha kritizáljuk akkor nem bírálva hanem tárgyilagosan tegyük. A hibáit tartományra és darabra mondjuk meg, ne konkrétan. (hol nem csinált rendet, hol hibázott a házi feladatban, hány dolgot nem tett el, hány hibája volt és ne azt hogy mit nem tett el, mi a megoldás)
• Házi feladatát a saját szobájában egyedül készítse el, hagyjuk hogy küszködjön ő vele, ne mi oldjuk meg helyette, de ellenőrizzük le.
• lecke végén el kell pakolni az asztalról, be kell pakolni a táskába
• értessük meg vele, hogy a figyelmetlen magatartás többletmunkát igényel, amit neki kell elvégeznie. (ne mentsük fel alóla)
• nehéz feladatoknál tanítsuk meg a lépésekre bontást és stratégiák kialakítását. Ne hagyjuk benne magára!

Lépésekre bontás módja:

1. Mit kel tennem, mi a feladatom? Olvassuk el, hallgassuk meg figyelmesen. Gondoljuk végig mi tartozik a problémához. Minden mondatnál álljunk meg, mit akar ez jelenteni?

2. Volt-e már hasonló eset? Ha igen, mit csináltam akkor? Mit tudok mostanra átvenni és alkalmazni belőle? (A felidézés időigényes lehet!)

3. Mit kell tennem, hogy a feladatot megoldjam? Stratégiák felállítása és alkalmazása.

4. Ügyeljünk, hogy minden megoldást megtaláljunk, ne maradjon ki semmi. (Lassan kell dolgozni!)

5. Kövessük szavainkkal, hogy mit csinálunk éppen. Ez növeli a koncentrációt, és az önvezérlést

6. Ellenőrizzük le!

7. Javítsuk ki a hibát!

 Kép forrása: http://www.pxleyes.com/photography-pictures/concentration/

A tanulás egyik alapfeltétele a koncentráció, ami nem más mint a figyelmünket összpontosítani a feladatra. Koncentráció szükséges a sokszor unalmas, nehézkes feladatok elvégzésére is, valamint az elmélyült, hatékony tanuláshoz. Figyelem kell ahhoz, hogy a sokszor kívánatos, vágyott, érdekes, szórakoztató dolgokat késleltessük, a „kötelező” vagy éppen nehéz, fontos dolgokkal szemben, az elérendő cél érdekében.  Az iskolába kerülés a koncentrációban tapasztalatlan gyermeket leterheli, mert nem tanult meg hogyan lehet kitartóan foglalkozni valamivel. Ezt a kitartást hátráltatja, hogy a mai fogyasztás-orientált társadalomban a gyermek mindent megkap erőfeszítés nélkül (ajándék), vagy csekély ráfordítással (hiszti, követelőzés) továbbá, hogy a TV, számítógép könnyen emészthető passzív időtöltést ajánl az erőfeszítésekkel, tanulással szemben.

A figyelem nem velünk született tulajdonság, hanem tanult készség, nevelés, önnevelés, megszokás kérdése. A figyelemre való nevelést célszerű már kicsi korban elkezdeni, azáltal, hogy képességeihez mért, de egyre nehezebb feladatokat adunk és átsegítjük rajta a gyermeket. Természetesen a koncentrációval, figyelemmel összefügg a siker és a kudarc érzése. Ez előbbi ösztönöz az erőfeszítésre, az utóbbi gátat, akadályt képez. A sikeres gyermek szívesebben fog neki az újabb és újabb kihívásoknak, míg a sok kudarcot átélt gyermek megfutamodik, passzív lesz, ráfogja kudarcát a külső körülményekre és így nem tanul belőle.

A csecsemőben még megvan a vágy és akarat, hogy mindent mozgásba hozzon, kipróbáljon (kézmozgás, forgás, felülés, állás, járás) és nem tántorítja el a kudarc.

2 és 5 év között megjelenik a siker és kudarcélmény (tapsol, ugrál örömében, dühös ha valami nem sikerül.) Ha ilyenkor a szülő közbelép és megoldja helyette a feladatot akkor akadályozza a fejlődését, és ritkábban fog próbálkozni a gyermek. Lesznek akik szívesen nekivágnak újabb feladatoknak (akit hagytak a szülők próbálkozni és hibázni, de el is értek sikereket) és lesznek akik gyorsan feladják a próbálkozásokat vagy rögtön segítséget kérnek. Ezek azok akiket a szülők rögtön kiszolgáltak, megóvtak a hibázástól vagy azért mert „még kicsi és ügyetlen” vagy azért mert féltették őt vagy a környezetet a balesetektől. Éppen ezért célszerű a lakást gyerekkompatibilissé tenni (az értékes holmikat rakjuk magasra hogy ne érje el, a vegyszereket zárjuk el, a konnektorokat védjük erre kialakított dugóval), és biztassuk az önállósodásra (egyedül egyen, öltözzön, töltsön magának vizet, fürödjön) természetesen nem magára hagyva, hanem ha szükséges tanácsokkal segítsük. Ehhez az kell, hogy hagyjunk elég időt, hogy kipróbálja saját verzióját (akkor is ha mi nem úgy csinálnánk). Szabjunk határokat, hogy mit szabad és mit nem, mert a határok érzelmi biztonságot adnak. Ugyancsak az érzelmi biztonságot erősíti a kölcsönös megbecsülés meleg légkört sugároz. Ismerjük el erőfeszítéseiket, próbálkozásaikat, visszajelzéseinkkel. Adjunk reményt a jövőbeli sikerre, bátorítsuk önállóságát. Az elismerés hiánya a gyermekben azt az érzést fogja kelteni, hogy nem érdemes küzdeni, erőfeszítéseket tenni, teljesíteni. Éppen ezért az erőfeszítéseit jutalmazzuk, leginkább teljes odafordulással, minőségi idővel. (A matricák, piros-pontok apró ajándékok is jutalmak lehetnek, de könnyen elértéktelenednek és inflálódhatnak.)

Kép forrása: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_03_a_kommelmelet_alapjai_scorm_11/32_trtneti_visszatekints.html

Az emberek lelki alkata megjelenik különféle viselkedésekben is. Az ókori görögök szerint 4 fő személyiség típust különböztethetünk meg (melyek tovább finomíthatóak): a szangvinikus, a melankolikus, a kolerikus és a flegmatikus típust. Az egyes emberekre természetesen ezek keveréke jellemző. Bár a temperamentum adottság, de hozzáállásunkkal, akaratunkkal, odafigyeléssel úrrá tudunk lenni rajta. Vizsgáljuk meg tehát a 4 személyiségtípus fő jellemzőit, milyen alapvető tulajdonságaik vannak, mi az előnyük és mire kell odafigyelni!

SZANGVINIKUS

Akkor vagyunk szangvinikusak, ha a környezet erőteljes (főleg pozitív) hatást gyakorol az érzelmeinkre, de a tapasztalatot nem váltjuk cselekedetekre. Másokra könnyen ráhangolódóak vagyunk, de a következő pillanatban már más érzelem lesz úrrá rajtunk. Alapvetően vidámak és optimisták vagyunk.

Erősségeink:

• A jelenben, a pillanatban élünk, ezért realisták vagyunk.
• Nyitott szemmel járunk, az átlagnál hamarabb észrevesszük a dolgokat. Érdeklődésünket a kis dolgok is le tudják kötni.
• Együtt-érzőek vagyunk, jól alkalmazkodunk másokhoz. Ezért sokan kedvelnek. Rendkívül alkalmas az olyan pályákra, ami az emberekkel foglalkozásról szól: betegápolás, gyereknevelés, pszichológia, lelkész
• Könnyen lelkesedünk, ezért kiváló szószólók lehetünk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Mivel a pillanatnak élünk, nem látjuk a dolgokat összefüggéseiben.
• Hangulatunk, véleményünk gyorsan változik a pillanatnyi befolyásnak köszönhetően. Ezért nem lehet komolyan venni minket. Az ígéreteinkről könnyen elfeledkezünk.
• Mindenbe belekapunk, lelkesedünk érte, de könnyen kiégünk, vagy eltereli más a figyelmünket és akkor munkánk abbamarad. Ezért megbízhatatlanok vagyunk.
• Gyenge az akaratunk, könnyedén befolyásolhatnak mások. Ezért önfegyelmet kell gyakorolnunk, ami nagy erőfeszítést igényel részünkről.

Milyen tanuló?

• változó körülmények között is erősen koncentrál
• nagyon jól meg tudja osztnani a figyelmét, ezért mindig mindenről tud
• figyelme könnyen felkelthető, de hamar elkalandozik, a figyelem és a szórakozottság keveredik
• gyorsan képes egyik tevékenységről a másikra átállni

MELANKOLIKUS

Az érzelmeink irányítanak, befele fordulóak vagyunk. A velünk kapcsolatos gondolatok mély benyomást tesznek ránk, sokáig foglalkoztatnak, rágódunk rajtuk. Alapvetően borús, szomorú, pesszimista alkatunk van. A jelenben csalódtunk, ezért a múltba vagy jövőbe száműzzük magunkat, így elrugaszkodunk a valóságtól. Hajlamosak vagyunk a depresszióra.

Erősségünk:

• Mély érzésűek vagyunk. Ezért sok a művészek között a melankolikus.
• Állhatatosak vagyunk, mindenhez mély és alapos a hozzáállásunk, cselekedeteinkhez éppúgy mint érzelmeinkhez. Ezért sok gondolkodó és filozófus, tudós melankolikus.
• Ismerjük a határainkat. Ezért csak abba fogunk bele, amit meg is tudunk és fogunk csinálni.
• Hűségesek, ragaszkodóak vagyunk, bár kevés emberrel tartunk kapcsolatot. Ugyanakkor érzelmeinket nehezen mutatjuk ki.
• Megbízhatóak vagyunk: Nehezen teszünk ígéretet, de ha valamit megígértünk azt be is tarjuk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Befelé forduló természetünk miatt önzőbbek vagyunk másoknál.
• Mivel mindent magunkra veszünk, könnyen megsértődünk. A sértéseket nehezen felejtjük el.
• Nem ismerünk kompromisszumot.
• Pesszimisták vagyunk
• Passzívak vagyunk. A folytonos önvizsgálat lebénítja akaratunk és cselekvőképességünk
• Nem vagyunk gyakorlatiasak, mivel nem a jelenben élünk.
• Folyton bizonytalanok vagyunk, ezért nehezen hozunk döntéseket.

 Milyen tanuló?

• jelentősen befolyásolja a figyelmét az, hogy a belső élményei erősen befolyásolják
• figyelmét nem vagy csak alig képes megosztani
• figyelmét nehéz másra irányítani
• fokozatosan jön bele a munkába
• de ha megszokott körülmények között tanul akkor figyelme tartós.

KOLERIKUS

A jelenben élünk. Az érzelmek helyett a cselekvőképesség és munka a mi erősségünk. Tudjuk, mit akarunk, és végre is hajtjuk. Döntéseket hozni nem esik nehezünkre. Azonnal meglátjuk a tennivalókat, és meg is oldjuk.

Erősségeink:

• Gyakorlatiasak vagyunk. Azonnal meglátjuk a cél eléréséhez szükséges utat és eszközöket.
• Elménk éles, bár nem mélyenszántó. Céltudatos, de érzelmektől többnyire mentes. Ami érdekel azt jól megfigyeljük és felhasználjuk a saját előnyünkre.
• Váratlan helyzetekben bátrak és éberek vagyunk, hamar ráérzünk a megoldásra, ezért nem ijedünk meg a veszélytől, hanem inspirálnak a kihívások.
• Jó menedzserek vagyunk. Terveket készítünk és meg is valósítjuk őket. Másokat is ráveszünk erre (igaz nem mindig békés eszközökkel).
• Nagy az önbizalmunk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Nehezen tudjuk másik helyébe képzelni magunkat, ezért ridegnek tűnünk. Ugyanakkor keményen bánunk magunkkal és másokkal is.
• Hirtelen haragúak, önfejűek és hajthatatlanok vagyunk.
• Könnyen lenézünk másokat, akik feladják céljaikat akadályok láttán. Ugyanakkor arra kényszerítünk másokat, hogy a mi igényeink szerint cselekedjenek, azonnal engedelmeskedjenek nekünk, fogadják el terveinket, javaslatainkat.
• Bosszúvágyóak vagyunk: nehezen lépünk át a sértéseken, de nem tépelődünk rajta, hanem bosszút állunk érte.
• Túl földhözragadtak vagyunk: a szépet nem csak a hasznosat tudjuk értékelni.

Milyen tanuló?

• Ami érdekli arra erőteljesen képes koncentrálni
• hatékonyan tudja megosztani figyelmét különböző dolgok között
• figyelem átkapcsolaása nehézkes
• figyelme elsősorban vizuális

FLEGMATIKUS

Nincs nálunk kiegyensúlyozottabb ember. A környezet és a belső érzelmek vajmi keveset befolyásolnak. Ezért hűvös, de derűs szemlélődőek vagyunk.

Erősségeink:

• Békaszeretőek, nyugodtak, jóindulatúak, másokkal összeférhetőek vagyunk.
• Megbízhatóak vagyunk. Bár nem vagyunk folyton pattogóak, mint a kolerikusak, de képesek vagyunk határozottan dönteni és azt végre is hajtani, ha arra kényszerülünk.
• Gyakorlatiasak vagyunk. A problémákat türelmesen, minden oldalról megvizsgálva, jó döntéseket hozunk. Ezzel másoknak bölcs tanácsokat tudunk adni.
• Jó mediátori képességeink vannak, kitűnő vezetői hajlammal rendelkezünk: az érzelmek nem befolyásolnak, de a problémákat jól körüljárjuk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Lassúak vagyunk és semmi sem kelti fel az érdeklődésünket.
• Lusták vagyunk, kerüljük az erőfeszítéseket, ezért könnyen begyepesedünk.
• Mások iránt közönyösek, velük szemben gőgösek vagyunk.

 Milyen tanuló?

• figyelmét nehezen osztja meg
• figyelme nehezen terelhető el
• nehezen kezd bele valamibe, de ha valamire odafigyel akkor a koncentrációja nem fárasztja ki, erért kitartó

ÖSSZEFOGLALÁSUL: 

Kép forrása: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_a_lelektan_tortenete/ch05s02.html