Kép forrása: www.youtube.com

1. Az iskolába úgy menj, hogy előtte döntsd el, hogy ott tanulni fogsz. Ami annyit tesz, oda fogsz figyelni az órán, ráhangolódsz a tananyagra és megteszel mindent, hogy a tanulnivaló a birtokodba kerüljön.
2. A tanórák alatt a tanárra és a magyarázatára figyelj, ne mással foglalkozz!
3. A házifeladat arra való, hogy az iskolában tanultakat átismételd, illetve bevéssed, begyakorold. Ezért soha ne hagyd ki!
4. A tanév első napjától kezdve tanuld meg a leckéket minden nap. Így nem fog felhalmozódni a sok tanulnivaló a dolgozat előtti estére, és az egymásra épülő anyagok is érthetőek lesznek számodra
5. Az otthoni tanulást kezd az elmélettel, és ha azt már tudod akkor fogj hozzá az írásbelihez!
6. Tanulás közben óránként 10-15 perc szünetet hagyjál, ami alatt ne végezz olyan tevékenységet ami információszerzéssel jár, hanem relaxálj, pihenj, mozgasd meg elgémberedett tagjaidat, igyál és kapj be pár falást.
7. A tanulást kezd az idegen nyelvvel, mert a szavait még ismételni kell a nap végén.
8. A tanuláskor a tantárgyak sorrendje mindig a nehezebb tantárgyaktól a könnyebbek felé tartson.
9. Egymás után ne tanulj hasonló tantárgyat (pl. magyar, és idegen nyelv, vagy matek és fizika stb.), mert azok ütik egymást, hanem felváltva kövessék egymást.
10. Ha valamely tantárgy tanulását meg kell valamiért szakítani (pl vacsorázni hívtak) akkor mielőtt abbahagyod röviden foglald össze és ismételd át. (1-2 percet szánj rá), majd mikor visszatérsz hozzá újra szánj 1-2 percet a felelevenítésére.
11. Ne feledkezz el a gyakori ismétlésekről:
    1. bekezdésenként foglald össze
    2. lecke végén ismételd át (foglald össze)
    3. nap végén nézd át az összefoglalásokat
    4. másnap nézd át az összefoglalásokat
    5. egy hét múlva fusd át az összefoglalásokat
    6. dolgozat előtt elég lesz átfutnod az összefoglalásokat
12. Mielőtt nekifognál egy tantárgy tanulásának tegyél fel kérdéseket: Mire jó ez nekem személy szerint? Miről fog szólni az amit tanulok? Milyen előzetes ismereteimre alapozhatok és milyen új tudást szerezhetek rá most?
13. Tanulás közben készítsünk vázlatot (vagy még jobb ha elmetérképet) a kulcsszavakból.

+1 Ha nagyon unjuk már egy leckének a tanulását akkor tegyük kissé félre és majd térjünk vissza később rá. Az unalom nemcsak fáraszt, álmosít, de ingerültéé is tesz.

Amikor leülünk tanulni, az első kérdés az, hogy miért tanuljunk. Az eredményes tanulás legfőbb mozgatórugója a motiváció, más néven késztetés, hajtóerő. Megelőzi a környezet állapotának, állapotváltozásának érzékelése (feltételek megteremtése, ingergazdagság, információbomba, helyzetfelismerés). Mindezeket csak akkor tekintjük motivátoroknak (motivációt kiváltó tényezőknek), ha tanulásra, gondolkodásra ösztönöz. (A legtöbb inger, információ nem teszi ezt.) Mindig a külső motiváció késztet gondolkodásra. Mindig valamiről vagy valami érdekében gondolkodunk. szükségesek hozzá a tanulási rutinok melyekről előző két cikkemben írtam.

A motiváció eredménye a tudás megszerzése érdekében való cselekvés. Hátráltatja a fáradtság, belső és/vagy külső ingerek hiánya (unalom). Erősíti a hatásosság érzete, sikerélmény vagy a flow (áramlat, magával ragadás állapota). A túl erős motivációval is vigyázni kell, mert fusztrációt, szorongást ébreszthetnek.

Motivátorok:

• biológiai szükséglet (mozgásszükséglet, érdeklődés, kíváncsiság):
• teljesítménymotiváció (megoldásra késztetés, próbálkozás, döntéshozás, elvárások, siker és kudarc)
• alkotásvágy
• játékszeretet
• tanulási igényszint, ambíció
• a tanulás gyakorlati értéke

Kíváncsiság: Örökölt, ösztönös. Feltétele, hogy ne hagyjuk a gyereket unatkozni. Ezt változatos fejlesztő környezettel illetve tevékenységek megteremtésével érhetjük el, hogy mindenki megtalálja mit szeret csinálni.

Érdeklődés: a kíváncsiságra épülő tanult szükséglet. Jelentéktelennek tűnő, de kellemes élmények, vonzó dolgok, meggyőző vélemények hatására születik. Jelentősen befolyásolják a társas kapcsolatok, kötődések a szülőhöz, tanárhoz, barátokhoz, rokonokhoz. Ha a befolyásos személy vonzónak találja amit tesz, vagy mond akkor a tanulni akaró is annak fogja gondolni. Az érdeklődés cselekvésre ösztönöz, nélküle az élet unalmas, nyomasztó, értelmetlen, kellemetlen.

A cselekvésre késztetéskor figyelembe kell venni, hogy rendelkezünk-e a cél teljesítéséhez szükséges tudással, alkalmassággal vagy sem. Ha rendelkezünk akkor a megfelelő ismeretek, szokások, rutinok, képességek birtokában cselekedni fogunk. Ha nem rendelkezünk vele, akkor a feltételeket elő kell teremteni, ami tanulásra késztet, hiszen a probléma megoldásához tanulás szükséges.

Teljesítménymotiváció: Az olyan teljesítménynek, ami nem párosul tudásszerzéssel ez által fejlődéssel nem sok értelme van. Ezért a teljesítménymotiváció egyik mozgatórugója a probléma megoldására késztetés (tanulással, tudás alkalmazásával, kivitelezéssel). Minél nagyobb a tudáshiány, annál érzékenyebbek leszünk az olyan információra, tudásra min a megoldás érdekében hat. Beindítja a próbálkozást is. Másik mozgatórugó a döntéshozás, hogy mennyire sürgős, fontos a probléma megoldása, milyen nyereséggel, veszéllyel, kellemetlenséggel, sikerrel vagy kudarccal jár. Harmadik elem a külső illetve belső elvárásoknak való megfelelési kényszer. Tapasztalat azt mutatja, hogy annál szívesebben vállaljuk egy probléma megoldását, minél inkább közepes erősségű. A túl nehéz feladatokat feladjuk, a túl könnyűeket unalmasnak találjuk. Ezért a túl nehéz feladatokat célszerű apróbb, egymásra épülő közepes nehézségű részekre bontani. Végül negyedik alappillére a sikervágy és a kudarcfélelem, mely többnyire örökölt motívum. A kudarcnak és a sikernek az okát is tudni szeretnénk. Más a hozzáállása a tanuláshoz annak, aki a véletlennek tulajdonítja a sikerét, mint annak aki saját szorgalmának, tudásának tulajdonítja. Szélsőséges esetben közömbössé, sikerhajhászóvá vagy szorongóvá, kudarckerülővé válhatunk. A szorongás csökkenti a tanulás hatékonyságát, ezért tudásalapú sikerélményekkel oldani kell.

Az elismerési vágy abból fakad, hogy elvárjuk, hogy a hozzánk közelálló emberek elismerjék, észrevegyék, méltányolják erőfeszítéseinket. A bírálat, elmarasztalás, büntetés dühöt, bosszúvágyat, gyűlöletet ébreszt közlőjével szemben. Elengedhetetlen feltétele a kötődési vágy, ami a bizalomból, ragaszkodásból (kellemes társas kapcsolatok révén alakul ki), és a szeretet érzéséből (lásd a szeretetnyelvekről szóló bejegyzésemet) származik.

Alkotásvágy: Valamilyen probléma megoldására való igyekezet. Belső mozgatórugója a kíváncsiság, megismerési és felfedezési vágy, külső mozgatórugója lehet a pénz, hatalom, dicsőség… Mivel az alkotásvágy többszörösen van késztetve, kielégítése során könnyen kialakulhat illetve fennmaradhat a folw érzése, ami nagyfokú hatékonyságot és nagyon eredményes tanulást idéz elő.

Játékszeretet: Minden játék fejlesztő hatású, de ehhez minden játékot előbb meg kell ismerni, el kell sajátítani, meg kell tanulni. Ha a játék fejlesztő hatása lecsökken, (alkalmazása során ez törvényszerű) akkor ingerszerzése, örömszerző képessége is megkopik, elfogy. A reflexjátékokba, szerencsejátékokba, hazárdjátékokba belefeledkező emberek alacsonyabb szinten megrekedtek, nem tanultak, nem szerettek meg fejlettebb játékokat. Ezért a játékszeretet fejlesztése nagyon fontos.

Tanulási igényszint: A tanulás minőségét határozza meg, azaz hogy milyen színvonalú megoldás adja a siker illetve kudarc érzetét. Tanult jelenség, mely azon emberek elvárásaiból fakad, akikhez a leginkább kötődünk. Önértékelésünket, ennek megfelelően a tanuláshoz való hozzáállásunkat is alapvetően meghatározza.

Tanulási ambíció: Az én-érvényesítésre vonatkozó sikervágy. Mivel a nem protekciós érvényesülés tanulással, teljesítménnyel, fejlődéssel érhető el, a szándékos tanulás igen erős mozgatórugója. Alapja a reális önismeret. Lehetőségeink túlbecsülése fusztrációt, teljesítménykényszert, alábecsülése pedig közömbösséget, belenyugvást, fejlődésben való megrekedést eredményez. Az elismerési vágy, illetve a pontos visszajelzések segítik az egészséges ambíció kialakulását.

A tanulás gyakorlati értéke: Jobb megélhetés, magasabb státusz, biztosabb jövőbe vetett hit, továbbtanulási lehetőségek megteremtése, önfejlesztés. Annál jobban motiváló tényező, minél fontosabbnak tartja a család, a barátok, a számunkra fontos személyek.

Ajánlott irodalom:

Csíkszentmihályi Mihály: Flow

Felhasznált irodalom: Nagy József: XXI. század és nevelés (8. és 9. fejezet)

Kép forrása: http://www.varasbetu.hu

Későbbiekben az örökölt rutinok mellé kialakulnak más, tanult rutinok is, most ezeket nézzük meg.

1,5 és 3 éves kor körül alakul ki az analízis illetve szintézis vagyis amikor a dolgokat szétszedjük illetve összerakjuk megismerési szándékkal. Ezt jól fejlesztik az ilyen jellegű játékok pl legó, puzzle, mozaik.

2 éves kor körül alakul ki az egybefoglalás és elkülönítés azaz a halmazképzés. Erre jó gyakorlat a rendrakás amikor a legókat külön, a kisautókat/babákat külön választjuk. Csoportosítunk.

3 éves kortól alakul ki több rutin is:

Igazságértékelő rutin: Ha egy dolog és egy sajátosság tartósan össze van kapcsolva akkor az igaz. A szomjas vagy kérdésre ha lenyelem a kapott vizet és jólesik akkor a válasz az hogy igen. A kétszeres tagadás igaz állítás-ezt 4 éves korra fogjuk fel (pl. nem érzem magam erőtlennek, tehát erős vagyok) Ez a rutin 14 éves korra befejeződik, tehát addig különösen fontos hogy őszinték legyünk és komolyan vegyük a szavunkat.

Absztrakció, konkretizálás: szín fogalom, majd szemléletes jelzők (pl. szúrós, édes, halk, meleg) kialakulása. Később többszörös absztrakció is kialakul.(pl. hangból betű, betűkből szó, szóból mondat, mondatokból mese…) Ez igen lassú folyamat. Jó segítség a gyakori ismétlés.

Összeadás, kivonás: 3-7 éves korban alakul ki. sorszámok felsorolása egyesével felfele illetve lefele. Egyre bővülő számtartományban megy. Megerősíti a számfogalom kialakulása. Megelőzi az igazságértékelő rutin. Segíti a szemléltetés (8 borsó, 8 rizsszem, 8 kisautó, 8 gyufaszál stb mind a 8-as számban azonosak tehát a 8 ezt a mennyiséget jelenti. Vigyázat, a 8 babot többnek fogja gondolni még sokáig a 8 rizsszemnél, mert nagyobb. Ezért 1-1 megfeleltetéssel tegyük egymás mellé, vagy egymás alá.), ismétlés. Ha a számfogalom kialakult akkor lehet csak az összeadást, kivonást absztrakt műveletként is gyakorolni. Ehhez tudom ajánlani a mobiltelefonra ingyenesen letölthető Math Flash Card nevű programot.

Gondolatösszevonási rutin: 6 éves korra kialakul. Az és/vagy mellérendelő mondatok összekapcsolása, illetve a kizáró/megengedő mondatok összevonása. (Pl. 2 elem közül a nem piros lesz a kék.)

Azonosítás, besorolás: ha össze tudunk hasonlítani két dolgot és van olyan tulajdonság ami mind a kettőben azonos akkor csoportokba tudjuk rendezni. Pl. van két 4 kerekű tárgyam akkor azok „autók” lesznek.

Belátási rutin: a korábban még nem tapasztalt összefüggés felismerése. (Pl. Tapasztalom hogy az autó gurul, a motor is gurul, a bicikli is gurul és ebből felismerem, hogy aminek kereke van az gurul. Tehát gurulni fog bármi aminek kereke van.)

Kombinálási rutin: Annak a belátása, hogy hány lehetséges változat van. 10 éves korig alakul ki, utána már nem fejleszthető! (Fejleszteni lehet az analízis, szintézis erősítésével. Javasolt játékok: puzzle, legó, építőkocka, dobókockát használó társasjátékok.

Tapasztalati következtetési rutin: Fejlesztése sok-sok mesével, találós kérdéssel, mondókával, verssel, dallal, gazdag nyelvi környezettel.

Sorképzési rutin: mennyiség, méret, minőség, tér, idő, rész-egész, tartalmazás (halmaz, elem, részhalmaz, unió), hatás, okság, származás, sajátosság, birtoklás és más összefüggés szerint. 4-6 éves kor között alakul ki. Fejlesztése szemléltetéssel, gyakorlással, a korábban felsorolt rutinok (igazságértékelő, egybefoglaló, összehasonlító,stb. )erősítésével lehetséges.

A kép forrása: http://www.varasbetu.hu

A tanulási, megismerési (kognitív) képességek egy része örökletes, más része iskolás kor előtt már kialakul.

Már születéskor megvan a felismerési, kivitelező, kapcsolási, aktiválási, előrejelző valamint a gondolatképző rutin. Nézzük meg ezeket:

Felismerési rutin: Képes a látott személyt, tárgyat az emlékezetében tárolt képpel egybevetni (felismeri anyját, apját, testvéreit, környezetét, később egyre több mindent) A felismerési rutin nem csak a látást érinti, hanem a hallást, tapintást, ízlelést, egyszóval a többi érzékszervvel való észlelést.

Kivitelező rutin: az izomzat munkája, 1-1 szándékos mozdulat, később szó kimondása.

Kapcsolási rutin: két (vagy több) dolog össze illetve szétkapcsolása pl. Ha sírok enni adnak. Ha kérek, kapok. A hangokat egymás után téve szó keletkezik.

Aktiválási rutin: az egymást követő részek, események egymást aktiválják (pl. a tej gondolata, vagy a számban érzett íze nyálelválasztást indít be). Így alakul ki többek között a napi rutin, vagy más összetett rutin. Például: Ha leülök a bilire, vécére akkor hamarosan kerül is bele valami.

Előre jelző rutin: az aktiválási rutinnak az az esete, amikor a sorrendiség is lényeges. Például: tudni fogom, hogy ha ettem akkor a tányért el kell majd mosogatni.

Gondolatképzési rutin: először a látott, hallott, érzékelt érzetekhez kapcsolódik szó (érzem a hideget tehát „fázom”) ezt nevezzük szemléletes gondolkodásnak, majd a szó idéz elő újabb szót (láncgondolat) ezt nevezzük verbális gondolkodásnak.

Kép forrása: http://www.babaszoba.hu

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.(Péld. 22:6)

A fegyelmezés olyan következetes szabályrendszer felállítása, kialakítása, ami elősegíti valamilyen cselekedet biztonságos, sikeres végrehajtását, legyen az ismeretszerzés, munka, érzelmi vagy erkölcsi fejlődés. Ugyanakkor a fegyelmezés nem jelenti a gyermekbántalmazást legyen az fizikai vagy lelki!

Ilyen értelemben a válaszom az hogy igen, fegyelmezzünk. De nem mindegy, hogy hogyan!

Fegyelmezni a határok betartatásával és nem a korlátozással kell. Mi a különbség a kettő között? Hogy a korlátok nincsenek tekintettel az utasított érzelmeire, míg a határozott fellépés az érzelmi azonosulásra épít, magyarázattal is szolgál, hogy miért tartsuk be a szabályt, ez által a fusztrációt, ellenkezést és az agresszív választ lecsökkenti. Továbbá a határok betartatása segíti a belátáson alapuló engedelmességet, mert a gyermek bízik abban, hogy csak olyant kérnek tőle, amit valóban szabályozni kell, az ő védelmét, érdekét szolgálja. Ilyenkor a gyermek elfogadja a szülőt tekintélynek, és ellenérzések nélkül engedelmeskedik a felnőtt akaratának. A szabályok be nem tartatása a gondoskodás és a szeretet hiányát jelzi.

A nevelés nem más, mint irányítás, ezért a határozott szülő gyermeke lesz a legkiegyensúlyozottabb, az engedékeny szülő gyermeke bizonytalan lesz, míg az ellentmondást nem tűrő szülő gyermeke megalkuvóvá, kishitűvé vagy éppen lázadóvá válik. Az ideális szülő tehát meleg szeretettel, erős önkontrollal és nyílt kommunikációval rendelkezik, törekszik az egyensúlyra. A rugalmasság és következetesség, a megértés és határozottság egyensúlyát nem úgy tudjuk megteremteni, ha egyszer megengedőek egyszer meg szigorúak vagyunk, hanem egyszerre kell alkalmaznunk. Ezt úgy érhetjük el, ha a gyermek igényeit kielégítjük, de szükség esetén késleltetéssel és nem azonnal.

Az igazi fegyelem alapja az önfegyelem, azaz önként vállalt fegyelem. Ha a törvényeket, szabályokat következmények nélkül engedjük megszegni, és így előnyhöz jutni (pl. nem vetem be az ágyam ezzel időt takarítok meg a játékra, vagy elveszem a másik játékát) akkor arra neveljük, hogy ne vegye figyelembe mások érdekeit, nem tanulja meg a rendet, önkontrollt és erőszakos és durva lesz. De ha megtanítjuk, hogy ő felelős a tetteiért, sorsa alakulásáért akkor kiegyensúlyozott életet biztosítunk neki. Minderre csak akkor vagyunk képesek, ha erős, határozott szülők vagyunk. A megengedő és az erőszakos szülő gyenge, mert csak a saját kényelmüket, nyugalmukat nézik és nincsenek tekintettel a gyermek fejlődésére.

Fegyelem vagy szabadság? A kettő nem zárja ki egymást! Ha szabadságot adunk a gyereknek az cselekvésben, de elvárjuk mellé a felelősséget (felelős saját fejlődéséért, értékességéért, eredményességéért) akkor válik egészséges önképpel rendelkező személyiséggé.

A belső kontroll a megerősítés (jutalmazás és büntetés) valamint az empátia gyakorlása és gyakoroltatása valamint a lelkiismeretre való hivatkozás révén alakul ki. A jutalmazás és a büntetés akkor jó, ha megfelelő helyen és időben történik. Tévedésbe ne essünk, a jutalmazás nem örömnyújtás! És a büntetés nem bántalmazást jelent! Mindkettő célja a normák belsővé tétele. Módja a következmények vállalásának elfogadtatása. Éppen ezért a következmények legyenek szorosan összefüggőek a szabályokkal.

Nevelés csak úgy lehetséges, ha a szülőnek (pedagógusnak) tekintélye van. Tekintély úgy alakítható ki, hogy a gyerek kötelességének teljesítését ellenőrizzük és betartatjuk! A tekintély nem erőszakosság megengedését jelenti, hanem felelősséget, azaz azt, hogy a felnőtt köteles határozottá, példamutatóvá, irányítóvá, motiválóvá válni, ugyanis a gyermekek átveszik a számukra fontos felnőtt értékeit és belsővé teszik. Amennyiben hiányzik a felnőtt tekintélye, csupán a külső kontroll érvényesül, és annak megszűnésével a fegyelem is gyengülni fog. Azok a gyermekek akikben nem alakul ki az önkontroll, könnyen befolyásolható kamaszok majd felnőttek lesznek, akiket a környezetük hol erre, hol arra sodor. Ha hibáznak a hibájukat nem ismerik be, hanem a külső körülményekre, másokra fogják. Ezzel szemben az érett, önbizalommal rendelkező ember tudja mit akar és mit szabad (hallgat a lelkiismeretére), és annak megfelelően cselekszik. Ha hibázik a lelkiismeret-furdalásra adott válasza az, hogy beismeri ha tévedett vagy elrontott valamit, vállalja önként a következményeket és máskor elkerüli a hasonló hibát.

A felelősségvállalás szorosan összefügg a kockázatvállalással is. A belső, önkontrollal rendelkező ember a közepes, egészségesnek mondott kockázatot keresi, azaz felméri a következményeket mielőtt cselekszik, de kudarctűrésének határán belül bátran próbálkozik. Azok akik engedékeny szülők mellett nőttek fel, nem érzik magukat kellő biztonságban ahhoz, hogy próbálkozzanak, ezért döntésképtelenek, kudarckerülők lesznek. Azon szülők gyermekei, akik nem tűrték el az ellentmondást, szintén kudarckerülők lesznek, de itt a felelősség nem vállalása abból fakad, hogy a visszajelzéstől való félelem, valamint a következményektől való menekülés visszatartja őket.

Ismétlem fegyelmezés nem más mint olyan következetes szabályrendszer felállítása, kialakítása, ami elősegíti valamilyen cselekedet biztonságos, sikeres végrehajtását, legyen az ismeretszerzés, munka, érzelmi vagy erkölcsi fejlődés. A rend pedig belső igény., szükséglet. Éppen ezért hiba azt gondolni, hogy a gyermekek nem akarják vagy nem tudják megszokni, megszeretni a rendet, szabályokat. A rend biztonságot nyújt, tájékozódási pontok a szabályok. A rend, a fegyelem, a szabályok csupán segítségek, nélkülük kaotikussá válik a világ. Ugyanakkor ha merev és nem rugalmas akkor az egyéni szabadságot csorbítja.

Tehát neveld (fegyelmezd) a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól a saját érdekében, és örüljünk mert mindebből a társadalom is profitál.

Ajánlott irodalom: 

Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés

http://www.babaszoba.hu/articles/gyerek/Hogyan_fegyelmezzuk_a_gyereket?aid=20160620154413

http://www.babaszoba.hu/articles/kisgyerek/A_Pozitiv_Fegyelmezes_muveszete_5_jol_hasznosithato_tipp?aid=20161005150859