kép forrása: http://www.nyest.hu/hirek/mondjam-es-mutassam-egyszerre

Mint ígértem a szóbeli beszámolókkal (felelés, témaismertetés, előadás) fogok most foglalkozni.  Mit kell tenned, hogy előadásodnak ne a fenti képen is látható következménye legyen?

Felelés:

Az írott vagy élő szóban hallott ismeretek, gondolatok visszamondása. Kezd azzal, hogy figyelmesen és érdeklődve hallgatod, olvasod a tananyagot, hogy legyen miről számot adj. Másodszor: gondold át, logikusan építsd fel, szedd pontokba, készíts gondolattérképet, szűrd ki a lényeges információt a lényegtelenből. (A lényeges mindig a történések oka). Ha már egészében látod az összefüggéseket akkor következik a kihagyhatatlan utolsó lépés - a próbafelmondás.

Témaismertetés:

A feleléssel szemben itt előre lehet tudni a beszámolás időpontját, helyét, hallgatóságát és alaposan fel lehet készülni rá. Ezt is a megértéssel kell kezdeni. Ha már megértetted akkor akarni kell, hogy a hallgatóság is megértse mindazt amire te rájöttél, ami érdekes volt számodra. Ezért figyelni kell a hallgatóság reakciójára. Mintha csak nekik beszélnél!

 (Kis)előadás:

Hosszas önálló munkát, felkészülést jelent.

1. lépés: témaválasztás. Keresd meg a számodra érdekes témát, vagy ha a téma adott akkor próbálj meg azonosulni a feladattal.
2. lépés: anyaggyűjtés. Ide tartoznak a könyvek, képek, tablók, szemléltető eszközök, táblázatok…Nagyon időigényes, de ne sajnáld rá az időt. Minél gazdagabb ugyanis az anyagod annál könnyebb lesz majd a dolgod az előadás elkészítésekor.
3. Ha már minden együtt van nekikezdhetsz a kidolgozáshoz:
   • Bevezetésként valami ütős mondattal indíts, ami megragadja a hallgatóság figyelmét, ugyanakkor lényeges információt tartalmaz a továbbiakra nézve, így lesz mihez kapcsolni mindazt amit elmondani fogsz.
   • Tisztázd az alapvetőbb fogalmakat, és tényeket, amire a téma felépül
   • Röviden tekintsd át miről is fogsz beszélni.
   • Az előadásod valódi mondanivalóját jól tagoltan, add elő. Mivel élő szóban nincs lehetőség visszalapozásra, újraolvasásra, törekedned kell arra, hogy minden részlet világos, érthető legyen mielőtt tovább lépnél. Ezért visszautalás helyett röviden ismételd meg mire is gondoltál, és úgy folytasd az előadásodat. Az előadásod akkor lesz hatásos, ha színes, élvezetes, vagyis bővében vannak a szemléltető eszközöknek legyen az diakép, táblázat, ábra, vagy nyelvi hasonlat, leírás, idézet, vagy több szemszögből való megközelítés. Ezek nem csak széppé teszik az előadásodat, de segítik a megértést és rögzítést.
   • A befejezésnél foglald össze miről esett szó, de ne részletesen ismételve, hanem csak a lényeget összegezve.
   • A (kis)előadás élő szóban másképp hangzik mint az írásban elkészített dolgozat. Ami jó leírva, nem biztos hogy jó felolvasva, elszavalva. Beszéd közben a szavaink lelassulnak, mert nekünk is gondolkoznunk kell, a mondataink leegyszerűsödnek, és fontos figyelni, hogy hogyan reagál a hallgatóság és alkalmazkodni hozzá. Tehát tanuld meg előadni a munkádat!

Milyen a jó előadó?:

1. Csak olyasmiről beszél, amihez ért, amiről saját élményekkel, véleménnyel rendelkezik, és amiben komolyan hisz.
2. Mondandóját meg akarja osztani a hallgatósággal, a hallgatóság érdeklődése fontos, meghatározó szempont nála.
3. A témát a rendelkezésére álló időbe megfelelően határolja be. Ha több idő áll rendelkezésére több példát, magyarázatot, ismétlést, részletet szőhet bele.
4. Gondolatai logikus sorrendben követik egymást.
5. Rögtön felkelti a hallgatóság figyelmét valamilyen hatásos bevezetéssel.
6. Kezdetben vázlatszerűen ismerteti a beszéd menetét, majd rátér a tárgyra.
7. Az ismeretlen dolgokat ismert tényekhez köti, szemléltet, mesél, magyaráz, érzékeltet.
8. Megfelelő érvekkel, gondolatokkal alátámasztja fő gondolatait.
9. Élénken, határozottan, önmagát adva beszél, nem kishitű, nem másokat utánoz, hanem a hallgatósággal társalog.
10. Ügyel arra, hogy soha ne élesszen ellenszenvet.

 Kép forrása: http://nemzetnapszamosa.cafeblog.hu/2014/10/19/tanarsagbol-jeles/

Most Csíkszentmihályi Mihály: Tehetséges gyerekek című könyve alapján arról szeretnék írni, hogy milyen a jó tanár.

A mai iskolarendszer a tanárt információforrásnak használja csupán, és elhiszi, hogy a jól strukturált, felépített tananyag további támogatást nem igényel a tanár részéről. Ez azonban tévedés, ahogy azt a kutatások is jelzik.

"...bizonyított, hogy a lelkes és jól felkészített tanárok jó eredményeket érnek el. Azok a tanárok pedig, akik kevésbé alaposak és kevésbé hisznek abban, amit csinálnak, változó eredményeket érnek el."

"...a gyerekeket meg lehet tanítani a hatékonyabb gondolkozásra és érvelésre, valamint arra is, hogy nagyobb sikereket érjenek el a tanulásban."

Rober Fisher

A jó tanár a mester-tanítvány rendszerre hasonlít, amikoris a mester maga megszállottja a szakterületének, szívvel-lélekkel fest, zenél, számol vagy műt és ezt a lelkesedést átragasztja a tanítványára. Ehhez az is kell, hogy a tanár és a diák között személyes kapcsolat alakuljon ki, a diák szívesen nézzen fel tanárára, az pedig vegye észre mikor kell bátorítani, biztatni, vagy éppen vigasztalni tanítványát. Az ilyen tanár támogató, ösztönző, erőt adó. A tökéletességre törekvő tanulót folyamatosan ösztönözni kell a következő akadályok leküzdésére, miközben a kiborulásokon is segít átjutni a megpróbáltatások, kudarcok idején.

A jó tanár azt is elmondja a „száraz tananyag mellett”, hogy az mire jó, miért érdemes tanulni, és ez akkor lesz életszagú, ha a tanár a saját tapasztalataiból merít közben (tehát iskolán kívül is használja és műveli tudását). Az ilyen tanár elmélyülten és lelkesedéssel vezeti be az új témát, konferálja fel az új tevékenységet (melyeket más tanárok unalmasan eldarálnak). A színtelen és unalmas tanítás csalódottságot okoz a diákok körében, míg a színes és az érdekes előadásokat lelkesedéssel, örömmel, belső ösztönzéstől hajtva tanulják a tanítványok.

A hozzáértő tanárok le tudják kötni a gyermek figyelmét, elérve hogy a diák flow-élményt éljen át, úgy hogy az elvont jelképrendszert (szakszavak, szakkifejezések, jelölések stb…) a gyerek számára érdekes de ugyanakkor a gyerek képességeit is próbára tevő feladatokba, problémákba ülteti át. Ugyanis a tanulók akkor érzik magukat jól érzelmi, értelmi és motivációs szempontból is ha a feladatok nehézsége összhangban van a képességeikkel, és mind a kelttő nehézségi szintje nem túl magas, de mégis kihívást jelent. Aktív problémamegoldás ilyen lehet. A gyerekek lelkesen vetik bele a nehéz, de érdekes feladatokba magukat, ha képességeik elég jók ahhoz, hogy hozzáfogjanak. Ha mégis nehéz a feladat a jó tanár ezt időben észreveszi és segít áthidalni a nehézséget egy egyszerűbb de rávezető feladattal, vagy finoman korrigálni egy már elvétett hibát, esetleg visszafogni egy előreszáguldást.

A jó tanár erőt ad, azaz önbizalmat úgy, hogy komolyan veszi a tanítványát illetve annak tehetségét, akkor is ha az nem az ő szakterületére esik. (Pl. egy magyar tanár olyan tudósról ad házidolgozatot ami a diákot érdekli, a másik diákjának pedig mondjuk egy festő vagy egy zenész életrajzát kell megírnia. Vagy amikor a matektanár észreveszi hogy dákja jól rajzol és javasolja neki az építészetet mint pályát. stb…) Ha a diák érzi a tanár őszinte érdeklődését és jóindulatát valamint segíteni akarását akkor elfogadja javaslatait akkor is ha annak nem látja értelmét.

A flow tanárok 3 jellemzője:

1. maga is érdeklődő, saját szakmáját hobbiként is művelő, és ezért ara törekszik hogy a diákja is átélje azt a flow élményt amit ő maga átél képességeinek gyakorlása közben. Fontos hogy maga se veszítse el az érdeklődését a nehezebb feladatok és a képességeinek fejlesztése iránt.
2. A belső motivációt előtérbe helyezi a külső motivációval szemben. Megpróbálja minimálisra csökkenteni a versenyek, osztályzatok, hivatalos elvárások hatását, és inkább érdekes feladatokkal, új dolgok megmutatásával próbálják ösztönözni tanítványaikat. Tudják, hogy míg a teljesítményt ellenőrző visszajelzés élmény-semleges addig a fejlődésről számot adó visszajelzés arra ösztönöz, hogy az éppen folyó cselekvésre koncentráljunk. Tudják, hogy ha a feladat nehézsége és a fejlődő képességek szintje összhangba kerül, akkor lehetőség van flow élményre a gyakorlás közben. Éppen ezért sokszor a legkeményebb tanárokat tisztelik a diákok a legjobban, mert visszajelzéseik világosak, lényegesek, kikezdhetetlenek, így jó kontrollt biztosítanak a fejlődésre.
3. Figyelembe veszik a tanulók igényeit. Rugalmasan alkalmazzák a beavatkozás és háttérben maradás, a kritika és a bátorítások módszerét, ezáltal olyan légkört teremtenek, ahol a tanulók újból és újból képesek a feladatok nehézsége és a képességeik közötti összhang megteremtésére és fenntartására. Diákjaikat nem csak egyszerű tanulóknak tekintik, hanem kudarcokkal és bizonytalanságokkal küszködő komplex emberi lényeknek, akiknek lelki és értelmi állapotára is figyelni kell, ez kölcsönös bizalmat eredményez, és segít a tanulónak megbirkózni az önbizalomhiánnyal, ami a kudarcok során fellép.

Ha egy tanár a támogató, harmóniát biztosító hozzáállásával elősegíti az integrációt és elfogadó, szabadságot biztosító hozzáállásával elősegíti a differenciálódást, akkor várhatóan nemcsak a tehetséges, hanem bármilyen gyerek nevelésében sikeres lesz.

 Ajánlott irodalom:

Csíkszentmihályi Mihály: Tehetséges gyerekek

Kép forrása: http://www.psamk.sulinet.hu/ovimunkakoz.html

Nemrég  voltam Sindelar-Zsolnai 1 tanfolyamon. A módszertan arra irányul, hogy a nagycsoportos gyerekek részképességeit felmérje és szükség esetén irányított gyakorlatokkal fejlessze azokat, hogy a tanévkezdés ne okozzon problémát.

Milyen részképességeket  vizsgál?

• Vizuális (képi) és auditív (hangi) figyelem tartóssága,
• Képi észlelés, beszéd és hallás észlelés, tér és testséma észlelése
• A képi és hang alapú információk összekapcsolása (képből hang, hangból kép), kódolása
• Emlékezet: képi, beszélt-hallott nyelvi, és szeriális, azaz sorrendiséget is feltételező emlékezet
• Beszédkészség, valamint szem-kéz mozgás összehangolása.

Bár a tanfolyamon kijelentették, hogy nagycsoportosok fejlesztésére való, mert kisebb korban az idegrendszer éretlen még, én azt hiszem maguk a feladatok gyakorlása nem árt kisebbeknél sem és olyanoknál sem akik nem rendelkeznek különösebben rossz részképességekkel.

A témában nagyon sok gyakorló feladatot találunk az interneten, ezeket módosíthatjuk, alkalmazhatjuk könnyebb vagy nehezített verzióban játékos formában gyermekeinknél. De mindenképpen vigyázzunk, hogy mindvégig megőrizzük a kellemes légkört. Számítsunk rá, hogy egy feladat ha a gyereknek nehéz akkor kompenzálni akar, fusztrálódik, kiborulhat. Ezek kezelését nem lehet képzetlenül elintézni, hiszen éppen az a cél, hogy eddzük a gyermek gyengébb képességeit, hogy szintre jöjjenek.

Bár a teszt is elérhető a világhálón, nem ajánlom hogy elvégezze olyan aki nem ért hozzá, mert önmagában a mérés nem elég, sokkal lényegesebb a teszt közben történő megfigyelés, és még fontosabb a mérésre épülő, azzal összhangban levő, fejlesztési terv illetve annak koordinálása, levezetése.

Ezért aki mindenképpen saját szakállára akarja fejleszteni gyermekét annak  melegen ajánlom hogy minél több mozgást tegyen lehetővé a gyerekének:.kúszás, mászás, egyensúlyozás, ügyességi játékok, labdadobálás…Ezekkel test és térérzékelése jelentősen fejleszthető. Másodszor ajánlom az OKOSOVIS magazint amit újságárusoknál lehet kapni, és rengeteg jó feladatot tartalmaz, elsősorban vizuális fejlesztés terén, de matematikai készségeket is gyakoroltat. Harmadszor javaslom a ménél több mesét,mondókát, versikét, ami nemcsak a nyelvi érzéket fejleszti a de léleknek is jót tesz és a családi kapcsolatot is erősíti, minőségi időt is ad.  

És ha ezek ellenére sem megy minden úgy mint ahogyan szeretnénk, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni szakembertől (nevelési tanácsadó, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus)