Forrás: pinterest
Sokunknak a tanulás azért nem megy, mert gond van a megjegyzéssel, bevéséssel, azaz memorizálással. Ehhez használjuk fel mind az összes érzékszervi csatornánkat, tanuljunk meg koncentrálni, és a hatásosság kedvéért tartsunk időnként szünetet..
Tegyük fel, hogy már megértettük a megtanulandó anyagot, felidéztük, hogy milyen eddigi tudásunkhoz tudjuk hozzákapcsolni az új anyagot és elkészítettük a gondolat-térképét, vázlatát az új tananyagnak.
Következik a szinesztézia, azaz az érzékszerveink bekapcsolása és összekapcsolása. Mint ahogy az a képen is látszik az információ különböző érzékszerveinkkel felfogva más módon, hatékonysággal ragad meg. A leghatásosabb ha minden érzékszervünket bevonjuk a tanulásba, hogy megjegyezzük az anyagot minél jobban. A sok csatorna bevonása majd segíteni fog a tudás előhívásakor is. Hogyan csináljuk? Foglaljuk történetbe a megtanulandó (kulcs)szavakat, és képzeljük el a történetet minél élethűbben (képzeljük el a hangokat, képeket, színeket, formákat, szagokat, ízeket, érzéseket…)
Mindenkinek van kedvenc bevésési csatornája, amin befogadja a tudást, illetve amin előadja, kifejti a tudását. De ez nem jelenti azt,hogy csak azt a csatornát kell erősíteni és használni, hanem jobb, ha a többi csatornát is megerősítjük.
3 csatorna kiemelt szereppel bír:
- vizuális (képi): Aki ezen a csatornán kommunikál, az beszéd közben olyan kifejezéseket használ, mint „ebből is látható”, „képben vagyok”. Az ilyen tanulón sokat segítenek a megértéshez a táblázatok, képek, grafikonok, plakátok, térképek, ábrák, videók, jegyzetek, megfigyelések és bemutatók, látványos kísérletek.
- akusztikus(hangi): „ez jól hangzik” mondod, ha ilyen csatornát használsz. Tanuláskor neked az segít, ha élő előadást hallgatsz, a hanganyagát többször meghallgatod, esetleg diktafonnal felveszed. Segít a szóbeli hangos felmondás, és a csendes tanulósarok, hogy ne vonja el más a figyelmedet. Erősséged a szóbeli feladatok illetve a memoriterek tanulása.
- kinesztetikus (mozgási): „jól érzem?”, „jól csinálom?” kérdezel vissza ha ezt a csatornát használod. Tanuláskor segít az utánzás, szerepjáték, mozgással összekötött felmondás, önálló munkavégzés, gyakorlás, de a szavak leírása, alkalmazása szituációkban, vagy a kísérletek elvégzése, laboratóriumi gyakorlat is.
Tehát pl. meg kell tanuld a következő versrészletet:
Szepesi Attila: A bohóc (részlet)
Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
(A versrészlet az első osztályos olvasókönyvből van)
Kezdjük el a vizuális csatornával: Képzeljünk el egy kócos, piros hajú, kockás ingű, kék mellényű bohócot aki fülig érő szájjal mosolyogva énekel és közben karikákkal zsonglőrködik. Pepita ingének nyakába masni van kötve.
Vonjuk be a kinesztetikus csatornát: az első sor mondása közben rajzoljunk nagy vigyorgó szájat magunknak (vidám legény) és érintsük meg az orrunkat, mintha bohóc orrot fognánk, majd érintsük meg az ajkunkat mert az piros és borzoljuk össze a hajunkat miközben azt mondjuk: „piros haja csupa kóc”. Csárdás lépés következik jobbra-balra, miközben a 3. sort mondjuk: „ide lép, oda lép”, végül megrázzuk a felső ruhánkat „a zubbonya”, az ég felé mutatunk: „búzakék”. Lengessük meg a kezünket: „lengő inge pepita”. Lobogtassunk zászlót, ha gondoljuk „igyunk pálinkát” (erről eszünkbe jut a pántlika szó) „lobog rajta pántlika”. Vigyorogjunk nagyot és költsünk dallamot a verssorhoz „viháncol, nótázik”, csináljunk úgy az ujjunkkal mintha tányért forgatnánk egy boton, miközben az utolsó sort is elmondjuk: „karikákkal mókázik”. Ha mindezt többször eljátsszuk, miközben hangosan (akusztikuscsatorna bevonása) elmondjuk, garantálom rövid időn belül (2-3 felmondás) hibátlanul megjegyezzük.
A megjegyzés útjába állhat, ha nem vagyunk képesek eléggé koncentrálni a feladatra. Ilyenkor a csatornáinkon más információk jönnek be (fáradt vagyok, éhes vagyok, inkább tévéznék, rádiót hallgatnék, valaki horkol, elment egy autó stb…) Ezért fontos, hogy érzékszerveinket kordába tudjuk tartani, és kössük le a tanulásba való bevonással. Gyakoroljunk önuralmat is: a kívánságaink azonnali kielégítése helyett, jegyezzük fel hogy mi jutott eszünkbe, és majd később, a szünetben (erről mindjárt még szólok!) végezzük el. Edzhetjük a csatornáink kordában tartását a következő gyakorlattal:
Válasszunk egy természeti képet, legyen mondjuk egy vihar. Először képzeljük el a sötét fellegeket, a felkorbácsolt tengeren a hullámokat, a hajladozó fákat, a villámokat… (szánjunk rá 2 percet), de csak a képekre koncentráljunk, a többit zárjuk ki. Másodszor, 2 percig a hangokat képzeljük el: hallgassuk a mennydörgést, a hullámcsapkodást, a farecsegést, az ablakból leeső virágcserép csattanását a földön stb., de zárjuk ki a hozzájuk tartozó képeket. Harmadszor a kinesztetikus csatornát eddzük, úgy hogy érezzük az erős tépázó szelet a bőrünkön, a nagy, kövér vízcseppeket ahogy mossák az arcunkat és átnedvesítik a ruhánkat, a ruhát ami ránk tapad, az összerezzenésünket mikor a villám becsap a földbe a közelünkben, a papírsárkányt ahogy tépi ki a kezünkből a szél… Végül kapcsoljuk ezeket össze egy közös képpé.
Tartozom még a SZÜNET-tel! Nos, az emberi agy, kutatások szerint, csak körülbelül 30-45 percig képes valamire koncentrálni. Ezért 30-45 percenként 5-15 perc szünetet kell tartani, a hatékony tanulás érdekében. Ilyenkor nem szabad új információt befogadni. Tehát ne tévé-nézés, újságolvasás, zenehallgatás, pletykálkodás következzen , hanem mozgassuk meg egy kicsit magunkat, menjünk el vécére, igyunk egy pohár vizet vagy kávét, együnk egy falatot, rakjunk rendet , sétáljunk egyet… Azonban mielőtt elmegyünk szünetre, foglaljuk még össze, amit tanultunk (max. 5 perc), hogy a szünetben legyen ami „ülepedjen”. A szünet után kezdjük a következő órát azzal, hogy átnézzük mit tanultunk eddig, például átnézzük a vázlatunkat (de semmiképp sem elolvassuk újra a teljes tananyagot!). Ha több ilyen ciklust építünk be egymás után akkor hatékonyabb a tanulás, mintha könyv fölé görnyedünk órákon keresztül és elkalandoznak a gondolataink.
Végül, ha úgy érezzük megtanultuk a leckét, mondjuk fel, magyarázzuk el másnak, és gyakoroljuk, alkalmazzuk! Ne feledkezzünk meg az időnkénti ismétlésről sem!