„Senki nem egymagában ér el sikert vagy kudarcot. Csoportként győzünk, vagy veszítünk. A csoportokat pedig vezetni kell.”

A csapat eredménye (s így a te sikered is) nem elsősorban a tagok tehetségén múlik, hanem a csapatmunkán. A tehetségtelen, de jól vezetett csapat eredményesebb, mint a talentumokból álló, de rosszul vezetett. Milyen hát a jól vezető csapat?

1. Van egy jó vezetője
2. Vannak jó vezető-helyettesei
3. Van egy kialakult kultúrája, hagyománya

1. Legyél jó vezető!
   A vezető legfontosabb feladata, hogy a cél meghatározásával irányt mutasson a csapatának. Fontos, hogy a cél nagyratörő legyen, ambiciózus, és megérje belefektetni az energiádat. Legyen ez az (élet)cél mindenki számára nagyon világos, érthető, egyszerűen megfogalmazott. Majd bontsd le a célodat a hozzá vezető lépésekre, rövid távú viselkedésmintákra. Ösztönözd a jó viselkedésminták betartását, és akadályozd meg a negatív viselkedésminták használatát, kialakulását. Továbbá a jó vezető irány- és példamutató, nem kér olyant a csapatától, amit maga nem hajlandó megtenni.

Ami viszont NEM a vezető feladata, az a teljes kontroll a teljes folyamat felett. Helyette bízni kell a (jól megválogatott és összehozott) csapatban, akik mellett ki is állsz, amikor az fontos. A csapat feletti kontroll helyett a hatalmat ruházd át a helyetteseidnek, és a csapatodnak. Helyezd a megfelelő szerepkörbe azokat, akik a legjobbak az adott feladatban. A vezető olyan közeget teremt, ahol az emberek (csapattagok) jogosultságot kapnak. És már el is jutottunk a következő pontba.

2. Találd meg a helyetteseidet!
   A helyettes olyan ember, akire a csapattagjaid felnéznek, és általad is helyesnek tartott szokásai és normái vannak. 3 dologban különböznek a többiektől: státus, hozzáállás és tehetség.
   1. Státus: Nem utasításokkal irányítanak, hanem cselekedeteik révén, azáltal, hogy a többiek (akaratlanul is) felnéznek rájuk.
   2. Hozzáállás: gondoskodóan bánnak csapattagjaikkal, mert a gondoskodás segít megteremteni a termékeny, összetartó, bizalomra épülő közeget a fejlődéshez.
   3. Tehetség: A csapat figyelmét és tiszteletét a hozzáértésükkel vívják ki.
3. Hozz létre egy kultúrát!
   1. Teremts közös célt! Ahhoz, hogy megtaláld ezt a célt, a hajtóerőt, ahhoz meg kell válaszolnod a MIÉRT? kérdést, azaz, hogy miért érdemes pont azzal a problémával, feladattal foglalkozni? A csapat elköteleződése a feladat felé e közös cél nélkül nem lehetséges. Az a hajtóerő.
   2. A jó csapatot az elköteleződés emeli ki a többi kultúra (bürokratikus cég=szabályok és irányelvek adják a vezetést, autokratikus cég=a cégvezető szabályai a vezetés alapja, sztárcég=a profi dolgozókat tömörítő, de ne irányító modell, mérnöki cég=a szakemberek kezében a hatalom) közül és teszi mindegyiknél eredményesebbé. Itt mindenki ugyanazért az értékért, célért küzd, összetart, ezért keményebben dolgozik. Így alakul ki az érzelmi kötődés ereje.
   3. Továbbá meg kell teremteni azt a bizalmon alapuló légkört, ahol merik vállalni a hibáikat a csapattagok, vagyis ahol mernek kockázatot vállalni. Azért mert megértően viszonyulnak egymáshoz, mert rendszeresen beszélgetnek, megköszönik a segítséget és közreműködést egymásnak, figyelnek egymásra, megjegyzik a másik által elmodottakat, tudják egymás kicsi-nagy baját, azaz egymást embereknek tartják érzelmekkel, emberi célokkal, sikerekkel és csalódásokkal, és csak másodsorban barátok, munkatársak, tanítványok, férjek, feleségek, gyermekek, dolgozók… Végül pedig fontos, a bizalomhoz az, hogy elismerjék egymás szakértelmét, tehetségét és értékeljék, felhasználják azokat.

Végül az igazi sikerhez elengedhetetlen a BÁTORSÁG. Az igazi bátorság szembenézni a kudarccal, és megbirkózni vele. Felismerni, hogy nem kell félni a kudarctól és nem szabad neheztelni amikor nem sikerül valami. Az igazi bátorság az, hogy ne azt tedd, ami mások szerint jó ötlet, hanem azt, ami számodra helyes!

Mindezt akkor tudod hitelesen felvállalni, ha azonosulni tudsz a céloddal. Tedd azt, amit akarsz, hogy veled is tegyenek, de ne feledd, hogy nem mindenki azt akarja, amit te.

„Ne arra összpontosíts, amiben rossz vagy! Csak az számít, amiben kitűnsz!”

Ha elhiszed magadról, hogy „zseni” vagy az még nem elég. Be is kell bizonyítani, azáltal, hogy megvalósítod, eléred az áhított célt. Ehhez erő és energiabefektetésre van szükséged. 3 dolgot kell tenned: kihasználni az erősséged, rugalmasnak lenni és következetesnek. Nézzük meg ezeket:

1. Erősségek kihasználása: Ehhez fontos, hogy felismerjük az erősségeinket, majd arra építsünk. Mindenki úgy éri el a legjobb eredményt, ha arra fókuszál, amiben jó (jobb az átlagnál).
   1. Felismerésed azzal kezdődik, hogy valaki, valamilyen teljesítményedre azt mondta egyszer, hogy jó vagy benne. Ez a címke arra ösztönöz, hogy elköteleződj mellette, bebizonyítsd, hogy igaz ez az állítás. Keresd a lehetőségeket, hogy kihasználd az erősségeid!
   2. Felelet, reflexió: ha megvan az erősséged, tehetséged, akkor azt ösztönözni, táplálni kell. Összpontosíts arra, amiben jó vagy, és sikereket érsz el, amik további cselekvésre, tanulásra ösztönöznek. Közben rájövünk arra is, hogy vannak gyengeségeink, de azok kezelhetők. Az a terület, ahol jól teljesítesz legtöbbször az amiben a legnagyobb örömödet is leled, ahol FLOW állapotba kerülsz.
   3. FLOW, ritmus: A flow-ról már korábban írtam. Itt most annyit említek meg, hogy ha beleveszel a feladatba, magasabb színvonalú munkát fogysz végezni. Ezért találd meg azokat a feladatokat, amelyek kiváltják nálad a FLOW élményt! A flow csak akkor „jön el”, ha a pillanatra koncentrálsz, nem a múltra, vagy a jövőre. Olyan feladatok okoznak flow-t, amik nem túl könnyűek, hogy kihívást jelentsenek és ne legyenek unalmasak, de nem is túl nehezek, hogy képes legyél megoldani őket.
2. Rugalmasság: A problémára kreatív, merész megoldást találni a rugalmasság kulcsa. A siker sokszor azon múlik, hogy másként (szokatlanul) tudunk-e gondolkodni és viselkedni. A probléma megoldása során akadályokba ütközhetünk: alábecsüljük a ráfordítandó időt, jobban félünk a lehetséges veszteségektől, mint vágyunk a nyereségre, valamint, hogy az esemény fontossága nem ugyanaz, mint amennyire valószínű, hogy bekövetkezik, és a képzeletünkkel sem korrelál. Sokszor szükséges egy jó edző, menedzser, aki rádöbbent, hogy képesek vagyunk megoldani a problémát, elérni a célunkat. Ha ennek ellenére elesünk, kudarcot vallunk, akkor újra kell értelmezni a problémát, hogy milyen pozitív változásokat idézhetett elő a viselkedésedben (pl. kitartóbb lettél, fejlődhettél valamilyen, esetleg más területen…) Át kell térned a fejlődésközpontú gondolkodásra. /lásd: Carol Dweck: Szemléletváltás/ Tehát győzd meg magad, hogy a feladat megoldható, tanulj meg előítéletektől mentesen tekinteni a problémádra (friss szemmel, szokatlanul, „őrült tudósként”), végül kérdezz meg olyat, aki másképp gondolkodik, mint te (csapattársakat).
3. Következetesség: „A csúcsteljesítmény szikrája talán valóban a tehetség, de a szokások tartják élve a tüzet.” Minden szakma, cselekvés, célhoz vezető út lebontható olyan „egyedi viselkedésmintákra”, szokásokra, amiket következetesen be kell tartani, jellemünkké kell, hogy váljon. Próbáljuk meg kitalálni, hogy nyomás alatt milyen szokások azok, amik átlendíthetnek (időt, energiát, gondolkodást spórolhatnak meg nekünk, rutinná tehetők.) „A szokás nem más, mint egy jelzésből, egy rutinból és egy jutalomból álló hurok.” (Charles Duhigg) Azért kell terv, hogy elhatározd, hogy megcsinálsz valamit (mikor, hol, kivel…) A terv kivált egy szokást, de azt rendszeresen, kivétel nélkül mindig végre is kell hajtani. Így lesz viselkedésmintává. A viselkedésminták mellett el kell köteleződni minden nap, minden órában! Ez nem könnyű, de nincs rövidebb, könnyebb út! Amit teszel az határozza meg, hogy milyennek látod magad. Az identitásod a viselkedéseddel alakul ki, és befolyásolja a döntéseidet. „Változzatok meg értelmetek megújulásával”. Tedd mindig a helyes dolgot! De mi a helyes? Döntsd el ki vagy, mi a helyzet, s az, aki szerinted meg tudja oldani a feladatot (azaz a példaképed) az mit tenne a helyedben? Majd cselekedj, úgy! Ha mégis hibázol, törekedj rá, hogy sose hibázz ugyanúgy kétszer!

Folyt. köv.

 

„Csak rajtad múlik, hogyan reagálsz a sorscsapásokra. Sikert csak kemény munkával, önbizalommal és kitartással érhetünk el.”

 

1. Vállald a felelősséget! Ez azt jelenti, hogy ha akadály merül fel, akkor azt kell figyelembe venni, amit irányítani tudsz (gondolkodásmódodon, nyelvezeteden, beszédeden, vislekedéseden), és arra kell reagálni. Így vagy megakadályozható a kudarc, vagy ha nem, akkor is vállald a felelősséget azért, amit elszúrtál, azaz vállald a büntetést, következményeket és tanulj belőle. Tedd jóvá, ha lehetséges! Kerüld a másra mutogatást, az nem oldja meg a problémát. A problémára úgy tudsz reagálni, ha higgadt maradsz, és arra koncentrálsz, amit irányítani tudsz. Tehát meg kell tanulni gyorsan elválasztani a velünk történteket attól, hogy mi volt a hiba. Nem az a kérdés tehát hogy ki rontotta el, hanem az, hogy hogy lehet megoldani, jóvá tenni a problémát, hibát. Ez azért fontos, mert ha hiszed, hogy irányíthatod az életed, akkor irányítani is fogod, mert irányítani is akarod! Tudd, hogy te irányíthatod csak az életed azzal, hogy milyen döntéseket hozol. Az is a te döntésed, ha nem döntesz, hanem halogatsz! A körülmények akkor tudnak föléd kerekedni, ha vagy rossz döntést hoztál, vagy nem hoztál döntést!
   1. Ne hibáztass! Se magadat, se másokat! Ne hagyd magad felbosszantani, mert az nem visz semerre, csak az önbizalmadat rombolja, az ellenséged önbizalmát meg erősíti. Ebben segíthet az a gyakorlat, ha elképzeled a legjobb eredményt mintha már a tiéd lenne, elérted volna, és végiggondolod, hogy hogy jutottál el ebbe az állapotba, mik voltak a fontos mérföldkövek, lépések.
   2. Reagálj a kezedben és ne a fejedben levő problémára. Kerüld az általánosítgatást. A túláltalánosítgatás tehetetlenségérzéshez vezet. Aki túláltalánosít az általánosnak (mindenkire/mindenre vagy épp senkire/semmire vonatkozónak gondolja a feladatot, problémát. Ilyenkor keress ellenpéldát!), folyamatosnak („mindig, állandóan, soha” kifejezés helyett használd az „időnként, mostanában, néha” szavakat) és személyesnek (magunkat hibáztatjuk, ahelyett hogy a reakciónkra fókuszálnánk, vagy a sérelmeinkre koncentrálunk az azonnal megoldandó problémák helyett.)
   3. Vállald a hibáidat! Legyél elszámoltatható. Ha rossz döntést hoztál, vállald a következményeket!
2. Légy motivált! Már többször ejtettem szót korábbi cikkemben a motivációról. Itt most azt hangsúlyoznám ki, hogy a belső motiváció (ami az egyetlen eredményes út) fejleszthető, kialakítható, elérhető, rugalmas. (Nem adottság! Meg kell érte dolgozni! De megéri!) Megfelelő eszközökkel mindannyian felépíthetjük a sajátunkat.
   A belső motiváció a tevékenységgel járó elégedettségből fakad. Nem igényel jutalmat, sőt az rombolja! A belső motivációt a személyes fejlődés, gyarapodás motiválja, növeli az önbecsülést, csökkenti a szorongást, depressziót. A belsőleg motiváltak fókuszáltabbak, magabiztosabbak, így megerősítik a motivációt. Keményen dolgozol csak mert szereted amit csinálsz. Csak a részvétel öröme számít, ez a FLOW.
   Ezzel szemben a külső motiváció (pénz, hírnév, siker) fellendíti ugyan kezdetben a motivációt, de ha elmarad, akkor elveszítjük érdeklődésünket, a belső hajtóerőt. A valóságban a külső és a belső motivációk kombinálódnak és egy spektrumon helyezkednek el. Teljes külső motiváció esetén azért dolgozol keményen mer jutalmat kapsz. A jutalom nélkül semmi vagy.
   Alacsony belső motiváció esetén a siker megerősít, azt érzed olyan ember lettél, aki ér valamit, ez növeli a motivációdat. Tehát beindítani a tanulással, szakértés megszerzésével lehetséges. A belső motiváció kialakításáért az alábbi területeken tudsz hozzájáulni:
   1. Önállóság: (Légy hű önmagadhoz!) Amikor az énképednek megfelelően cselekszel, a munkád reflektál az értékrendedre, értékeidre. Választ ad a munkád arra a kérdésre, hogy Ki vagy? Mihez kezdj az életeddel? Vagyis mi a célod az életben? A CÉL egy egyszerű dolog kell legyen, MIÉRT kérdéssel tudunk a mélyére ásni a lelkünknek, hogy kiderítsük mi az, ami hatalmasabb nálunk és érdemes érte élni. Ha motivált akarsz lenni arra fordítsd a figyelmed, ami szerinted valóban fontos: pl. elköteleződés a család iránt, Isten iránt, bajtársaid iránt, emberiség iránt…
   2. Kompetencia:(Vedd át az irányítást!) A helyzet feletti kontroll átvétele, azaz a kompetenciáid, szakértelmed, tudásod alkalmazása a motivációdat erősítik. A kompetencia az a jó érzés, hogy a saját kezedben tudhatod a gyeplőt. Koncentrálj az irányítható viselkedésre: légy bátor, vállalj kockázatot és tarts össze a csapattársakkal! Urald a szituációt és uralni fogod a motivációt is. Készíts 2 listát, egyikbe a mit tudok vele kezdeni tulajdonságaid a másikba mit nem tudsz kezdeni vele problémáid legyenek, Majd az elsőre koncentrálj!
   3. Kapcsolódás, kötődés: (Találd meg hova tartozol!) Mivel az ember társas lény, nagyobb a túlélési esélye, ha kapcsolódik másokhoz. Ezért a motivációnkat is növelik a kötődések.
3. Irányítsd az érzelmeid! Az agyunk ősibb része ösztönös, indulatorientált. De jó hír az, hogy az agy fejlettebb, logikus része át tudja venni felette az irányítást. Ehhez 3 tényezőt kell figyelembe venni:
   1. Követelmények: Mire van szükségem a dolog elvégzéséhez? Mennyire nehéz? Szerezzük meg a kontrollt a probléma felett, racionálisan. Ehhez az kell, hogy egyetlen valamire koncentráljunk a problémával kapcsolatban éspedig olyan valamire, ami nem az érzelmeink, hanem egy cselekedet, amit meg tudunk pillanatnyilag tenni. Lépésenként juss el a célig! Az apró dolgok, lépések vizualizációjával elkerülhető a pánik.
   2. Képességek: Birtokában vagyok-e a hozzá szükséges szakértelemnek? Emlékeztessük magunkat hogy mi mindent csináltunk már meg magunk. Ha mégis meghaladná a feladat az erőnket, akkor kérjünk segítséget! De legtöbbször arról van szó, hogy nem bízunk eléggé magunkban. Csak kezdjük el úgy ahogy szoktuk. Gyűjtsd össze és tudatosítsd magadban, hogy miben vagy jó. Gyakran elmélkedj róla, mert megerősít, önbizalmat ad!
   3. Következmények: Mi a valódi tét? Hogyan hat ez az életem hártalevő részére? Nyomás alatt hajlamosak vagyunk a legrosszabbra gondolni, pedig ritkán ilyen súlyosak a bajok. Ezért meg kell tanulni elengedni a dolgokat. Különítsük el az identitásunkat az eredményeinktől. Legyen cél a magas szinvonalon teljesítés, de a teljesítményeddel ne azonosítsd magad! Aki vagy nem ugyanaz, mint amit elérsz. Az út, a fejlődés, a felfedezés a lényeg, nem a cél teljesítése.

A lényeg a követelmények csökkentése, a képességek növelése és a következmények kiegyenlítése.

Folyt. köv.

Kép forrása: www.cukimamik.hu

Hogyan tanítsuk meg bízni önmagában? 

• Érdeklődjünk a dolgai iránt. Hallgassuk figyelmesen, tegyünk fel kérdéseket, és ne hallgattassuk el. Így tudni fogja, hogy fontos nekünk. Töltsünk el sok élvezetes percet együtt. (pl. játék)
• A hibák hangsúlyozása helyett hangsúlyozzuk a jó tulajdonságait. Segítsük a talentumait arra használni, hogy leküzdje nehézségeit és kijavítsa a hibáit.
• Bízzunk benne, és ne akarjunk minden percben a nyomában lenni.
• Rendszeresen bízzunk rá olyan feladatokat amiket belátható időn belül meg tud csinálni, hogy legyen sikerélménye.
• Ne becsüljük alá képességeit azzal, hogy megkíméljük a „túl nehéz”, „úgysem fog sikerülni” feladatoktól, hanem bátorítsuk önálló elvégzésére, de szükség esetén segítsünk neki, ne hagyjuk magára. Ha valami nem úgy sikerült tökéletesen, ne csináljuk meg újra helyette hanem képességeit is vegyük figyelembe mikor értékeljük. Köszönjük meg a munkavégzését, és dicsérjük meg azért ami jó volt benne, a hibáztatás helyett pedig magyarázzuk el hogyan kellett volna jobban megcsinálnia. Biztassuk arra is, hogy próbáljon ki új dolgokat.
• Ne legyünk türelmetlenek ha nem sikerül valami azonnal, hanem biztassuk arra, hogy újra és újra próbálkozzon kitartóan. Előbb-utóbb sikerülni fog!
• Ha hibázik, büntetés, veszekedés helyett segítsük jóvátenni a hibáit. Tudassuk vele, hogy szabad hibázni, de azt jóvá kell tenni. Minden ember tökéletlen, ne várjuk el, hogy ő tökéletes legyen. Fogadjuk el olyannak amilyen.
• A döntés jogát és feladatát ne vegyük át tőle, ne hagyjuk hogy ránk hárítsa, hanem biztassuk hogy döntsön ő.
• Semmiképpen se gúnyoljuk ki vagy szégyenítsük meg, hanem tartsuk tiszteletben személyiségét.
• Emlékeztessük a korábbi sikereire, ha el van keseredve és nem bízik magában.
• Ünnepeljük meg a nagy sikereit!

És ne feledjük: A gyerekeink olyanok lesznek amilyennek mi látjuk őket!

Ajánlott irodalom: Suzanne Vallieres: Pszichotrükkök sorozat

A kép forrása: www.demotivalo.net

Most nézzük meg a másik oldalt. Mi rombolja az önbizalmat? Mi okozza az önbizalom hiányát?

Annak aki jelentéktelennek, értéktelennek, csúnyának érzi magát gyerekkorában sok szidás,  gúny, megalázás, megszégyenítés, kemény büntetés járt ki. Túl sokat követeltek tőle, túl nagy volt a teljesítménye iránti elvárás vagy figyelemre sem méltatták. Mivel a szavak is fájdalmat okozhatnak, a folytonos rosszallás és kritika sérti az önbizalmat.

Az sem jó, ha túl magasra tesszük a mércét. Inkább bátorítsuk a gyerek próbálkozásait, és dicsérjük meg erőfeszítéseit, apró sikereit. Ugyanakkor az sem jó ha túl alacsony a mérce, mert azt fogja gondolni „én nem érdemlek komolyabb feladatot, mert ez is alig megy”, esetleg „erre sem vagyok képes”.

A figyelmetlen, érdektelen szülők gyerekei úgy érzik csupán terhet jelentenek, nem érdemes foglalkozni velük. Ha a szülőt nem érdeklik a gyerek sikerei, barátai, szavai, alkotásai, akkor mért kéne azt gondolja, hogy érdemes igyekezni, változni, próbálkozni mikor minden mindegy.

Jó ha tudjuk: a gyerekeink olyanok lesznek, amilyeneknek mi látjuk őket!

Kishitűség az, ha nem vagyunk jó véleménnyel magunkról, nem bízunk képességeinkben, nem hiszünk abban, hogy sikeresek lehetünk. Aki önbizalommal rendelkezik, az bár nem nyújt minden területen maximumot, de ismeri a határait, erősségeit és gyengeségeit és ezeken próbál úgy változtatni, hogy sikeresebb legyen.

Az önbizalom kialakulása gyermekkorban kezdődik, de később is fejleszthető. Az énképünket ugyanis a környezetünkben élő (számunkra legfontosabb) személyek rólunk alkotott véleménye alapvetően meghatározza. Ezért nagyon fontos, hogy a szülő, barát, pedagógus, rokonok biztassanak, és emeljék ki a jó tulajdonságainkat.

Az önbizalmat erősítő tényezők az önismeret, a biztonság, a kapcsolataink valamint a képességeinkből fakadó sikerbe vetett hitünk.

Az önismeret hosszú évek során folyamatosan alakul ki, és változik. A társas kapcsolatok és élettapasztalatok erősítik vagy gyengítik meg. Ezért kell a sok biztatás, és az olyan dicséret, mely kiemeli mit tett az illető jól. A biztonságérzet az elfogadásból fakad. Ha érezzük hogy szeretnek és számíthatunk másokra (főként szüleinkre, barátainkra, tanárainkra, hozzánk közel álló emberekre, Istenre)  mert időt szánnak ránk, segítenek, biztatnak, ha a világ kiszámítható, a szabályok következetesek és egyértelműek akkor bizodalmunk megerősödik. Ellenben akit nem fogadnak el annak csorbul az önbizalma. Az udvarias, nagylelkű, segítőkész, másokra gondoló és másokat tisztelő magatartás, az erőszakmentes kommunikáció kedvessé tesz mások szemében, és ennek visszajelzése szintén önbizalmat erősítő tényező. Az önbizalmat erősíti az is, ha feladatokat kapunk (vagy adunk gyerekünknek) és nem hagynak magunkra, ha elakadunk, hanem segítenek. Ilyenkor tapasztaljuk mi mindennel meg bírunk birkózni.