„Senki nem egymagában ér el sikert vagy kudarcot. Csoportként győzünk, vagy veszítünk. A csoportokat pedig vezetni kell.”

A csapat eredménye (s így a te sikered is) nem elsősorban a tagok tehetségén múlik, hanem a csapatmunkán. A tehetségtelen, de jól vezetett csapat eredményesebb, mint a talentumokból álló, de rosszul vezetett. Milyen hát a jól vezető csapat?

1. Van egy jó vezetője
2. Vannak jó vezető-helyettesei
3. Van egy kialakult kultúrája, hagyománya

1. Legyél jó vezető!
   A vezető legfontosabb feladata, hogy a cél meghatározásával irányt mutasson a csapatának. Fontos, hogy a cél nagyratörő legyen, ambiciózus, és megérje belefektetni az energiádat. Legyen ez az (élet)cél mindenki számára nagyon világos, érthető, egyszerűen megfogalmazott. Majd bontsd le a célodat a hozzá vezető lépésekre, rövid távú viselkedésmintákra. Ösztönözd a jó viselkedésminták betartását, és akadályozd meg a negatív viselkedésminták használatát, kialakulását. Továbbá a jó vezető irány- és példamutató, nem kér olyant a csapatától, amit maga nem hajlandó megtenni.

Ami viszont NEM a vezető feladata, az a teljes kontroll a teljes folyamat felett. Helyette bízni kell a (jól megválogatott és összehozott) csapatban, akik mellett ki is állsz, amikor az fontos. A csapat feletti kontroll helyett a hatalmat ruházd át a helyetteseidnek, és a csapatodnak. Helyezd a megfelelő szerepkörbe azokat, akik a legjobbak az adott feladatban. A vezető olyan közeget teremt, ahol az emberek (csapattagok) jogosultságot kapnak. És már el is jutottunk a következő pontba.

2. Találd meg a helyetteseidet!
   A helyettes olyan ember, akire a csapattagjaid felnéznek, és általad is helyesnek tartott szokásai és normái vannak. 3 dologban különböznek a többiektől: státus, hozzáállás és tehetség.
   1. Státus: Nem utasításokkal irányítanak, hanem cselekedeteik révén, azáltal, hogy a többiek (akaratlanul is) felnéznek rájuk.
   2. Hozzáállás: gondoskodóan bánnak csapattagjaikkal, mert a gondoskodás segít megteremteni a termékeny, összetartó, bizalomra épülő közeget a fejlődéshez.
   3. Tehetség: A csapat figyelmét és tiszteletét a hozzáértésükkel vívják ki.
3. Hozz létre egy kultúrát!
   1. Teremts közös célt! Ahhoz, hogy megtaláld ezt a célt, a hajtóerőt, ahhoz meg kell válaszolnod a MIÉRT? kérdést, azaz, hogy miért érdemes pont azzal a problémával, feladattal foglalkozni? A csapat elköteleződése a feladat felé e közös cél nélkül nem lehetséges. Az a hajtóerő.
   2. A jó csapatot az elköteleződés emeli ki a többi kultúra (bürokratikus cég=szabályok és irányelvek adják a vezetést, autokratikus cég=a cégvezető szabályai a vezetés alapja, sztárcég=a profi dolgozókat tömörítő, de ne irányító modell, mérnöki cég=a szakemberek kezében a hatalom) közül és teszi mindegyiknél eredményesebbé. Itt mindenki ugyanazért az értékért, célért küzd, összetart, ezért keményebben dolgozik. Így alakul ki az érzelmi kötődés ereje.
   3. Továbbá meg kell teremteni azt a bizalmon alapuló légkört, ahol merik vállalni a hibáikat a csapattagok, vagyis ahol mernek kockázatot vállalni. Azért mert megértően viszonyulnak egymáshoz, mert rendszeresen beszélgetnek, megköszönik a segítséget és közreműködést egymásnak, figyelnek egymásra, megjegyzik a másik által elmodottakat, tudják egymás kicsi-nagy baját, azaz egymást embereknek tartják érzelmekkel, emberi célokkal, sikerekkel és csalódásokkal, és csak másodsorban barátok, munkatársak, tanítványok, férjek, feleségek, gyermekek, dolgozók… Végül pedig fontos, a bizalomhoz az, hogy elismerjék egymás szakértelmét, tehetségét és értékeljék, felhasználják azokat.

Végül az igazi sikerhez elengedhetetlen a BÁTORSÁG. Az igazi bátorság szembenézni a kudarccal, és megbirkózni vele. Felismerni, hogy nem kell félni a kudarctól és nem szabad neheztelni amikor nem sikerül valami. Az igazi bátorság az, hogy ne azt tedd, ami mások szerint jó ötlet, hanem azt, ami számodra helyes!

Mindezt akkor tudod hitelesen felvállalni, ha azonosulni tudsz a céloddal. Tedd azt, amit akarsz, hogy veled is tegyenek, de ne feledd, hogy nem mindenki azt akarja, amit te.

„Ne arra összpontosíts, amiben rossz vagy! Csak az számít, amiben kitűnsz!”

Ha elhiszed magadról, hogy „zseni” vagy az még nem elég. Be is kell bizonyítani, azáltal, hogy megvalósítod, eléred az áhított célt. Ehhez erő és energiabefektetésre van szükséged. 3 dolgot kell tenned: kihasználni az erősséged, rugalmasnak lenni és következetesnek. Nézzük meg ezeket:

1. Erősségek kihasználása: Ehhez fontos, hogy felismerjük az erősségeinket, majd arra építsünk. Mindenki úgy éri el a legjobb eredményt, ha arra fókuszál, amiben jó (jobb az átlagnál).
   1. Felismerésed azzal kezdődik, hogy valaki, valamilyen teljesítményedre azt mondta egyszer, hogy jó vagy benne. Ez a címke arra ösztönöz, hogy elköteleződj mellette, bebizonyítsd, hogy igaz ez az állítás. Keresd a lehetőségeket, hogy kihasználd az erősségeid!
   2. Felelet, reflexió: ha megvan az erősséged, tehetséged, akkor azt ösztönözni, táplálni kell. Összpontosíts arra, amiben jó vagy, és sikereket érsz el, amik további cselekvésre, tanulásra ösztönöznek. Közben rájövünk arra is, hogy vannak gyengeségeink, de azok kezelhetők. Az a terület, ahol jól teljesítesz legtöbbször az amiben a legnagyobb örömödet is leled, ahol FLOW állapotba kerülsz.
   3. FLOW, ritmus: A flow-ról már korábban írtam. Itt most annyit említek meg, hogy ha beleveszel a feladatba, magasabb színvonalú munkát fogysz végezni. Ezért találd meg azokat a feladatokat, amelyek kiváltják nálad a FLOW élményt! A flow csak akkor „jön el”, ha a pillanatra koncentrálsz, nem a múltra, vagy a jövőre. Olyan feladatok okoznak flow-t, amik nem túl könnyűek, hogy kihívást jelentsenek és ne legyenek unalmasak, de nem is túl nehezek, hogy képes legyél megoldani őket.
2. Rugalmasság: A problémára kreatív, merész megoldást találni a rugalmasság kulcsa. A siker sokszor azon múlik, hogy másként (szokatlanul) tudunk-e gondolkodni és viselkedni. A probléma megoldása során akadályokba ütközhetünk: alábecsüljük a ráfordítandó időt, jobban félünk a lehetséges veszteségektől, mint vágyunk a nyereségre, valamint, hogy az esemény fontossága nem ugyanaz, mint amennyire valószínű, hogy bekövetkezik, és a képzeletünkkel sem korrelál. Sokszor szükséges egy jó edző, menedzser, aki rádöbbent, hogy képesek vagyunk megoldani a problémát, elérni a célunkat. Ha ennek ellenére elesünk, kudarcot vallunk, akkor újra kell értelmezni a problémát, hogy milyen pozitív változásokat idézhetett elő a viselkedésedben (pl. kitartóbb lettél, fejlődhettél valamilyen, esetleg más területen…) Át kell térned a fejlődésközpontú gondolkodásra. /lásd: Carol Dweck: Szemléletváltás/ Tehát győzd meg magad, hogy a feladat megoldható, tanulj meg előítéletektől mentesen tekinteni a problémádra (friss szemmel, szokatlanul, „őrült tudósként”), végül kérdezz meg olyat, aki másképp gondolkodik, mint te (csapattársakat).
3. Következetesség: „A csúcsteljesítmény szikrája talán valóban a tehetség, de a szokások tartják élve a tüzet.” Minden szakma, cselekvés, célhoz vezető út lebontható olyan „egyedi viselkedésmintákra”, szokásokra, amiket következetesen be kell tartani, jellemünkké kell, hogy váljon. Próbáljuk meg kitalálni, hogy nyomás alatt milyen szokások azok, amik átlendíthetnek (időt, energiát, gondolkodást spórolhatnak meg nekünk, rutinná tehetők.) „A szokás nem más, mint egy jelzésből, egy rutinból és egy jutalomból álló hurok.” (Charles Duhigg) Azért kell terv, hogy elhatározd, hogy megcsinálsz valamit (mikor, hol, kivel…) A terv kivált egy szokást, de azt rendszeresen, kivétel nélkül mindig végre is kell hajtani. Így lesz viselkedésmintává. A viselkedésminták mellett el kell köteleződni minden nap, minden órában! Ez nem könnyű, de nincs rövidebb, könnyebb út! Amit teszel az határozza meg, hogy milyennek látod magad. Az identitásod a viselkedéseddel alakul ki, és befolyásolja a döntéseidet. „Változzatok meg értelmetek megújulásával”. Tedd mindig a helyes dolgot! De mi a helyes? Döntsd el ki vagy, mi a helyzet, s az, aki szerinted meg tudja oldani a feladatot (azaz a példaképed) az mit tenne a helyedben? Majd cselekedj, úgy! Ha mégis hibázol, törekedj rá, hogy sose hibázz ugyanúgy kétszer!

Folyt. köv.

 

„Csak rajtad múlik, hogyan reagálsz a sorscsapásokra. Sikert csak kemény munkával, önbizalommal és kitartással érhetünk el.”

 

1. Vállald a felelősséget! Ez azt jelenti, hogy ha akadály merül fel, akkor azt kell figyelembe venni, amit irányítani tudsz (gondolkodásmódodon, nyelvezeteden, beszédeden, vislekedéseden), és arra kell reagálni. Így vagy megakadályozható a kudarc, vagy ha nem, akkor is vállald a felelősséget azért, amit elszúrtál, azaz vállald a büntetést, következményeket és tanulj belőle. Tedd jóvá, ha lehetséges! Kerüld a másra mutogatást, az nem oldja meg a problémát. A problémára úgy tudsz reagálni, ha higgadt maradsz, és arra koncentrálsz, amit irányítani tudsz. Tehát meg kell tanulni gyorsan elválasztani a velünk történteket attól, hogy mi volt a hiba. Nem az a kérdés tehát hogy ki rontotta el, hanem az, hogy hogy lehet megoldani, jóvá tenni a problémát, hibát. Ez azért fontos, mert ha hiszed, hogy irányíthatod az életed, akkor irányítani is fogod, mert irányítani is akarod! Tudd, hogy te irányíthatod csak az életed azzal, hogy milyen döntéseket hozol. Az is a te döntésed, ha nem döntesz, hanem halogatsz! A körülmények akkor tudnak föléd kerekedni, ha vagy rossz döntést hoztál, vagy nem hoztál döntést!
   1. Ne hibáztass! Se magadat, se másokat! Ne hagyd magad felbosszantani, mert az nem visz semerre, csak az önbizalmadat rombolja, az ellenséged önbizalmát meg erősíti. Ebben segíthet az a gyakorlat, ha elképzeled a legjobb eredményt mintha már a tiéd lenne, elérted volna, és végiggondolod, hogy hogy jutottál el ebbe az állapotba, mik voltak a fontos mérföldkövek, lépések.
   2. Reagálj a kezedben és ne a fejedben levő problémára. Kerüld az általánosítgatást. A túláltalánosítgatás tehetetlenségérzéshez vezet. Aki túláltalánosít az általánosnak (mindenkire/mindenre vagy épp senkire/semmire vonatkozónak gondolja a feladatot, problémát. Ilyenkor keress ellenpéldát!), folyamatosnak („mindig, állandóan, soha” kifejezés helyett használd az „időnként, mostanában, néha” szavakat) és személyesnek (magunkat hibáztatjuk, ahelyett hogy a reakciónkra fókuszálnánk, vagy a sérelmeinkre koncentrálunk az azonnal megoldandó problémák helyett.)
   3. Vállald a hibáidat! Legyél elszámoltatható. Ha rossz döntést hoztál, vállald a következményeket!
2. Légy motivált! Már többször ejtettem szót korábbi cikkemben a motivációról. Itt most azt hangsúlyoznám ki, hogy a belső motiváció (ami az egyetlen eredményes út) fejleszthető, kialakítható, elérhető, rugalmas. (Nem adottság! Meg kell érte dolgozni! De megéri!) Megfelelő eszközökkel mindannyian felépíthetjük a sajátunkat.
   A belső motiváció a tevékenységgel járó elégedettségből fakad. Nem igényel jutalmat, sőt az rombolja! A belső motivációt a személyes fejlődés, gyarapodás motiválja, növeli az önbecsülést, csökkenti a szorongást, depressziót. A belsőleg motiváltak fókuszáltabbak, magabiztosabbak, így megerősítik a motivációt. Keményen dolgozol csak mert szereted amit csinálsz. Csak a részvétel öröme számít, ez a FLOW.
   Ezzel szemben a külső motiváció (pénz, hírnév, siker) fellendíti ugyan kezdetben a motivációt, de ha elmarad, akkor elveszítjük érdeklődésünket, a belső hajtóerőt. A valóságban a külső és a belső motivációk kombinálódnak és egy spektrumon helyezkednek el. Teljes külső motiváció esetén azért dolgozol keményen mer jutalmat kapsz. A jutalom nélkül semmi vagy.
   Alacsony belső motiváció esetén a siker megerősít, azt érzed olyan ember lettél, aki ér valamit, ez növeli a motivációdat. Tehát beindítani a tanulással, szakértés megszerzésével lehetséges. A belső motiváció kialakításáért az alábbi területeken tudsz hozzájáulni:
   1. Önállóság: (Légy hű önmagadhoz!) Amikor az énképednek megfelelően cselekszel, a munkád reflektál az értékrendedre, értékeidre. Választ ad a munkád arra a kérdésre, hogy Ki vagy? Mihez kezdj az életeddel? Vagyis mi a célod az életben? A CÉL egy egyszerű dolog kell legyen, MIÉRT kérdéssel tudunk a mélyére ásni a lelkünknek, hogy kiderítsük mi az, ami hatalmasabb nálunk és érdemes érte élni. Ha motivált akarsz lenni arra fordítsd a figyelmed, ami szerinted valóban fontos: pl. elköteleződés a család iránt, Isten iránt, bajtársaid iránt, emberiség iránt…
   2. Kompetencia:(Vedd át az irányítást!) A helyzet feletti kontroll átvétele, azaz a kompetenciáid, szakértelmed, tudásod alkalmazása a motivációdat erősítik. A kompetencia az a jó érzés, hogy a saját kezedben tudhatod a gyeplőt. Koncentrálj az irányítható viselkedésre: légy bátor, vállalj kockázatot és tarts össze a csapattársakkal! Urald a szituációt és uralni fogod a motivációt is. Készíts 2 listát, egyikbe a mit tudok vele kezdeni tulajdonságaid a másikba mit nem tudsz kezdeni vele problémáid legyenek, Majd az elsőre koncentrálj!
   3. Kapcsolódás, kötődés: (Találd meg hova tartozol!) Mivel az ember társas lény, nagyobb a túlélési esélye, ha kapcsolódik másokhoz. Ezért a motivációnkat is növelik a kötődések.
3. Irányítsd az érzelmeid! Az agyunk ősibb része ösztönös, indulatorientált. De jó hír az, hogy az agy fejlettebb, logikus része át tudja venni felette az irányítást. Ehhez 3 tényezőt kell figyelembe venni:
   1. Követelmények: Mire van szükségem a dolog elvégzéséhez? Mennyire nehéz? Szerezzük meg a kontrollt a probléma felett, racionálisan. Ehhez az kell, hogy egyetlen valamire koncentráljunk a problémával kapcsolatban éspedig olyan valamire, ami nem az érzelmeink, hanem egy cselekedet, amit meg tudunk pillanatnyilag tenni. Lépésenként juss el a célig! Az apró dolgok, lépések vizualizációjával elkerülhető a pánik.
   2. Képességek: Birtokában vagyok-e a hozzá szükséges szakértelemnek? Emlékeztessük magunkat hogy mi mindent csináltunk már meg magunk. Ha mégis meghaladná a feladat az erőnket, akkor kérjünk segítséget! De legtöbbször arról van szó, hogy nem bízunk eléggé magunkban. Csak kezdjük el úgy ahogy szoktuk. Gyűjtsd össze és tudatosítsd magadban, hogy miben vagy jó. Gyakran elmélkedj róla, mert megerősít, önbizalmat ad!
   3. Következmények: Mi a valódi tét? Hogyan hat ez az életem hártalevő részére? Nyomás alatt hajlamosak vagyunk a legrosszabbra gondolni, pedig ritkán ilyen súlyosak a bajok. Ezért meg kell tanulni elengedni a dolgokat. Különítsük el az identitásunkat az eredményeinktől. Legyen cél a magas szinvonalon teljesítés, de a teljesítményeddel ne azonosítsd magad! Aki vagy nem ugyanaz, mint amit elérsz. Az út, a fejlődés, a felfedezés a lényeg, nem a cél teljesítése.

A lényeg a követelmények csökkentése, a képességek növelése és a következmények kiegyenlítése.

Folyt. köv.

„A siker, csak 20%-ban múlik a tehetségen.” (Kelly Holmes)

„A csúcsteljesítmény is csak egy szokás a sok közül, ami idővel olyan természetessé válik mint a fogmosás” – állítja Jake Humphrey és Damian Hughes Csúcsteljesítmény című könyvében, melyben a rendkívüli eredményeket alkotók életét, világhoz való hozzáállását azaz sikerük titkát kutatják.

De mi is a profik sikerének a titka?

1. Megfelelő gondolkodás
2. Megfelelő viselkedés
3. Megfelelő csapat

A továbbiakban ezeket fogom részletezni.

(De aki teheti ovassa el a fent említett könyvet, mert ez csak egy összefoglaló lesz!)

Folyt. köv.

Carol Dweck Szemléletváltás című könyvében ezt taglalja.

A tehetségről, sikerességről kétféle felfogás van:

1. A rögzült (született) tehetségben hívők úgy gondolják, hogy a tehetség velünk születik, vagy van, vagy nincs. Ki kell aknázni, ha van. Ha nincs, akkor meg ne várják el tőlünk, hogy tudjuk. Az a baj vele, hogy hajlamosít a depresszióra, folyamatos pesszimizmusra ösztönöz, a kudarcainkat állítja a középpontba, alacsony önértékelésre vezet, elveszítjük érdeklődésünket, eltántorít attól, hogy erőfeszítéseket tegyünk és ezáltal megváltoztassuk a tudásunk, képességeink, eredményeink, és ez újabb kudarchoz vezet. Máris bezárul a mókuskerék. A rögzült képességekben hívők számára a siker is veszélyes: bizonyítani akarnak, s ha ez sikerül akkor a büszkeség helyett felsőbbrendűségi érzés tölti el őket. Rövid távú, pillanatnyi célokat tűz ki magának, amikért nem vállal felelősséget, és mindent egyedül akar megoldani, vagy sehogy.
2. Ezzel szemben a fejlődési szemléletmódú emberek célja, hogy minél nagyobb erőfeszítést tegyenek, hogy kitágítsák határaikat. Arra ösztönöz, hogy elszántak, kitartóak, küzdők legyenek a céljuk érdekében. Keresik a kihívásokat és életük értelmének tekintik őket. Hosszú távú célokat tűz ki, felelősséget vállal értük, csapatban gondolkodik.

"A tehetség egy hiedelem, gondolkodásmód, s mint ilyen megváltoztatható" - állítja Dweck a könyvében, és hoz rá sok-sok példát.

Hogyan alakítható ki a gyermekekben a fejlődési szemléletmód?

A tehetségükért megdicsért gyerekeknek a rögzült szemléletmódot tanítjuk, míg az erőfeszítéseikért megdicsért diákot a fejlődési szemléletmódra.

1. Ébresszük fel az emberi erőfeszítésbe, fejlődésbe és lehetőségekbe vetett hitet. (Pl. példákkal, idézzünk fel olyan eseteket amikor valaki olyat vitt végbe, amit korábban nem gondolt megvalósíthatónak. Beszéljünk nekik tudósokról, akik szenvedélyesen kutatták a választott tudományukat, és ennek eredményeképpen tettek jelentős felfedezéseket. Meg sportolókról, akik kitartó munkával értek el fényes eredményeket.)
2. Úgy vezessük, tanítsuk őket, hogy nem uralkodunk rajta, hanem kölcsönös, örömteli, tanulságos közmunka legyen. Vonjuk be őket a napi tevékenységünkbe, ha valamit szívesen csinál azt bízzuk rá! A szeretet, tisztelet és odafigyelés legyen fontosabb a tekintélynél!
3. Tanítsuk a munkatársak, tanulótársak megbecsülésére, ők olyan emberek, akiktől tanulni lehet.
4. Becsüljük meg a kritikát, a kemény munkát és a komoly szaktudást.
5. Kezdeményező készséget, kitartást, elszántságot, fejlődőképességet, nyíltságot, kritika elfogadását jutalmazzuk a jó ötletek, vagy kiemelkedő teljesítmény helyett!
6. Ne a gyorsaságot, hanem az alapos munkát dicsérjük! Ha gyors és hibátlan, mondjuk azt, hogy túl könnyű volt neki, és adjunk nehezebb feladatot!
7. Irányítsuk őket, de ne ítélkezzünk felettük. Ha kemény munkával kell átrágják magukat valamin, akkor segítsük ebben őket!
8. A rosszul teljesítőknek tanítsuk meg a hatékony kommunikációt és teremtsünk olyan környezetet, ahol a készségeik megtanulását, fejlesztését hangsúlyozzuk. Tegyük nyilvánvalóvá, hogy a tanulás fontosabb, mint a tehetség, zsenialitás.
9. A versengés helyett a csapatmunkát jutalmazzuk, támogassuk.
10. Nyíltan és őszintén kommunikáljunk, a jót és rosszat is mondjuk el, de úgy, hogy ne sértsük meg.
11. Azt tartsuk zseninek, aki kitartóan kutat a megfelelő stratégia után, küzd és próbálgatja a lehetőségeket, és végül ezek segítségével legyőzi a nehézségeket.
12. Magas elvárásokat fogalmazzunk meg, de bontsuk apró, megvalósítható lépésekre! Egyszerre legyünk szigorúak, következetesek és meleg szívű elfogadó tanítók. Mutassuk meg, hogyan érhetik el céljukat, tanuljunk együtt vele! Tanítsuk önállóságra, és arra, hogy értékesnek tartjuk, és ő is tartsa magát értékesnek.
13. Kudarc esetén tanítsuk meg hogy első lépés az, hogy információt gyűjtünk hol hibáztunk. Második lépés: készítsünk magunknak egy tartható de konkrét tervet. Gondoljuk át alaposan a legapróbb részletig: mikor, hol, hogyan, kikkel hajtjuk végre? Végül kövessük a tervet!
14. Ne felejtsük el: „Az emberek bajnokokká válnak, nem annak születnek!”

„Minden munka: amit meg kell tenni,

és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.”

Első szintű (alap) motiváció: biológiai szükségletek, túlélés

A Maslow piramis szerint a legalapvetőbb szükségletek a biológiai szükségletek (evés, ivás, alvás…). Ezek hiánya arra készteti, azaz motiválja az embert, hogy a szükségletei kielégítésére törekedjen. Ez egy külső, körülményektől függő motiváció.

Második szintű (irányított) motiváció: jutalmazás és büntetés

Az iskola máig is épít, és sok munkahely is. a motiváció ezen fajtájára. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy külső kényszer vagy jutalom nélkül is el lehet érni a kívánt célt. Sajnos a motiváció ezen fajtája képes a belső motivációt kiölni, érdekes feladatból melót csinálni, játékból feladatot, lehetőségből kényszert azáltal, hogy fizetünk érte, vagy feltételként várjuk el a jutalomért cserébe. A büntetés pedig lehetőséget ad arra, hogy megszegjük az utasítást, vagyis a munkamorált csökkenti. Mi is a baj ezzel a motivációval?

1. elnyomja a belső motivációt
2. csökkenti a teljesítményt
3. rombolja a kreativitást
4. vissza szorítja a jóért való törekvést
5. erkölcstelen magatartásra csábít
6. a jutalomtól függővé tesz
7. rövid távú gondolkodást támogatja a hosszúval ellentétben

Mikor érdemes mégis ezt használni? Ha a feladat rutinszerű, algoritmikus, gyakorló jellegű és nem kreatív.

Harmadik szintű (belső) motiváció

A munka világa mára kreatív alkalmazottakat kíván, és többnyire nem rutinszerű. Hogy élvezni tudjuk a munkát ahhoz az kell, hogy belsőleg legyünk motiváltak. Belsőleg akkor vagyunk motiváltak, ha önállóak, kompetensek (hozzáértők), és kötődőek azaz közösségi lények vagyunk. A belső motiváció tanult viselkedés, azaz megtanulható.

1. Önállóság: Az irányítottan motivált ember a külső nyomásra, konkrét eredményekért küzd. A belsőleg motivált ember saját akaratából, választási lehetőségeinek tudatában cselekszik. Az önállóság együtt jár a mélyebb tudással, jobb osztályzatokkal, kitartással, termelékenységgel, a kiégés elkerülésével. Ezért ha azt szeretnénk, hogy önállóságot biztosítsunk, önállóságra buzdítsunk, akkor tegyük lehetővé, hogy ki-ki maga válassza meg a feladatát, a feladatra fordítandó időt, a módszerét és a csapatát. Az időnket mi kell beosszuk, a feladatnak mi kell rögzítsük a kereteit, én kell eldöntsem, hogy milyen módszerrel akarom elérni, és ehhez kiknek a segítségét, támogatását kérem, kikkel tudok eredményesen együttműködni a cél érdekében.
2. Kompetencia, szakmai igényesség: Minden ember szeretne valamiben kiváló, zseni, profi, hozzáértő, mester lenni. A belső motivációnk az, ami rávesz, hogy valamit azért csináljunk meg mert személyes kihívást jelent a számunkra. Először is tudnunk kell, hogy minden megtanulható, kellő gyakorlással, idővel, kitartással bármi elsajátítható (Részletesebben lásd Carol Dweck: Szemléletváltás c. könyvét.) Senki nem születik eredendően okosnak, de kemény munkával bármikor javíthatunk az intelligenciánkon. Ugyanakkor a szakmai kiválóságot bár tetszőlegesen meg tudjuk közelíteni, mindig lehet még tovább fejlődni benne. Pontosan az a vonzó benne, hogy soha el nem érhető, de mindig még pontosabbá, közelibbé tehető, mindig lehet tovább fejlődni benne.
3. Céltudatosság: A célok adnak aktivitási energiát az élethez. „Soha nem lehet tökéletes az életünk anélkül, hogy azt éreznénk, valami nagyobb dolognak vagyunk a részesei, amely maradandóbb, mint mi magunk” (Csíkszentmihályi Mihály) Az ember arra van tervezve, hogy aktív és küzdő legyen.
4. Kötődések: Az ember társas lény. Sokkal szívesebben teszünk meg valamit, ha társakkal együtt dolgozhatunk érte, mégpedig olyan társakkal, akikkel jól érezzük magunkat.

Hogyan indíthatjuk be a belső motivációnkat?

1. Változtassuk meg a gondolkodásunkat (szemléletváltás), úgy hogy higyjük el, bármire képesek vagyunk kellő kitratással és munkával!
2. Flow teszt: Egy héten véletlenszerű időpontokban jegyezzük le, hogy mit csináltunk, kikkel voltunk és hogy éreztük magunkat. Nézzük meg a statisztikánkat: van-e olyan időszak amikor a flow élmény gyakoribb volt? Hogyan tudnánk ezeket az időszakokat megnövelni?
3. Találjunk ki „életcélt” magunknak. Pl. Megépítem a legszélesebb hidat. Felnevelek 3 gyermeket. Megtanítok 100 gyermeket olvasni… Legyenek kisebb céljaink is, de tudjuk róluk, hogy hogyan kapcsolódnak a fő célhoz.
4. A nagy célokat bontsuk apró lépésekre: Nem kell, hogy minden nap hiánytalanul teljesítsük, csak folyamatosan haladjunk előre. Nem kell 3 nap alatt mesterré válni, elég 3 millió nap. 😊
5. Mindig új célokat kell kitűzni, és elszántan gyakorolva javítani a teljesítményt. Ismételni sokszor, sokszor! Meghallgatni a kritikus visszajelzéseket és épülni belőle. Azt gyakoroljuk, amiben gyengék vagyunk. Számítsunk rá, hogy a feladat fizikailag és szellemileg is kimerítő lesz!
6. Az időnk 20%-át fordítsuk pihenésre, önfejlődésre, hogy ne égjünk ki.
7. Jegyezzük le: Mi az amiért minden nap kikelek az ágyból? Mi az ami ébren tart éjszaka? Az ami fontos nekünk.
8. Biztassuk magunkat jól megválogatott képekkel és idézetekkel.
9. Képzeljük el magunkat, mint ha már elértük volna a célt, és onnan tekintsünk vissza, hogy mit tettünk ezért a kellemes állapotért. Majd tegyük meg!

Hogyan motiváljuk gyermekeinket, tanulóinkat?

1. A házi feladat legyen olyan, hogy értsék mi a célja, segítse a fejlődést. A gyerek dönthesse el, hogy mikor, hogyan, kikkel készíti el. Valódi projekteken dolgozzanak.
2. Félévenként a félév elején írjanak listát, hogy mit szeretnének elérni a félév alatt, majd félév végén készítsék el saját „bizonyítványukat”: Miben értek el sikereket? Sikerült-e a célt elérni? Mivel vannak elmaradva? Mit kell még tanulniuk? Merre tovább?
3. Legyen a gyermeknek házimunkája. Így tanulja meg hogy vannak kölcsönös kötelezettségek, és a családtagoknak segíteniük kell egymást.
4. Az erőfeszítését és a stratégiáját dicsérjük, ne az intelligenciáját!
5. Segítsük abban, hogy átlássák mindig a helyzetet. Tudják, hogy miért tanulnak valamit, hogyan kapcsolódik a világhoz, amiben élnek. Majd szólítsuk fel, hogy alkalmazzák a tanultakat!
6. Támogassuk a kíváncsiságukat és az önállóságukat.
7. Bíztassuk, hogy amit megtanultak az tanítsák meg társaiknak is! Kérjünk segítséget a gyerektől abban, amit szívesen csinál!

Ajánlott irodalom: Daniel H. Pink: Motiváció 3.0

Amikor leülünk tanulni, az első kérdés az, hogy miért tanuljunk. Az eredményes tanulás legfőbb mozgatórugója a motiváció, más néven késztetés, hajtóerő. Megelőzi a környezet állapotának, állapotváltozásának érzékelése (feltételek megteremtése, ingergazdagság, információbomba, helyzetfelismerés). Mindezeket csak akkor tekintjük motivátoroknak (motivációt kiváltó tényezőknek), ha tanulásra, gondolkodásra ösztönöz. (A legtöbb inger, információ nem teszi ezt.) Mindig a külső motiváció késztet gondolkodásra. Mindig valamiről vagy valami érdekében gondolkodunk. szükségesek hozzá a tanulási rutinok melyekről előző két cikkemben írtam.

A motiváció eredménye a tudás megszerzése érdekében való cselekvés. Hátráltatja a fáradtság, belső és/vagy külső ingerek hiánya (unalom). Erősíti a hatásosság érzete, sikerélmény vagy a flow (áramlat, magával ragadás állapota). A túl erős motivációval is vigyázni kell, mert fusztrációt, szorongást ébreszthetnek.

Motivátorok:

• biológiai szükséglet (mozgásszükséglet, érdeklődés, kíváncsiság):
• teljesítménymotiváció (megoldásra késztetés, próbálkozás, döntéshozás, elvárások, siker és kudarc)
• alkotásvágy
• játékszeretet
• tanulási igényszint, ambíció
• a tanulás gyakorlati értéke

Kíváncsiság: Örökölt, ösztönös. Feltétele, hogy ne hagyjuk a gyereket unatkozni. Ezt változatos fejlesztő környezettel illetve tevékenységek megteremtésével érhetjük el, hogy mindenki megtalálja mit szeret csinálni.

Érdeklődés: a kíváncsiságra épülő tanult szükséglet. Jelentéktelennek tűnő, de kellemes élmények, vonzó dolgok, meggyőző vélemények hatására születik. Jelentősen befolyásolják a társas kapcsolatok, kötődések a szülőhöz, tanárhoz, barátokhoz, rokonokhoz. Ha a befolyásos személy vonzónak találja amit tesz, vagy mond akkor a tanulni akaró is annak fogja gondolni. Az érdeklődés cselekvésre ösztönöz, nélküle az élet unalmas, nyomasztó, értelmetlen, kellemetlen.

A cselekvésre késztetéskor figyelembe kell venni, hogy rendelkezünk-e a cél teljesítéséhez szükséges tudással, alkalmassággal vagy sem. Ha rendelkezünk akkor a megfelelő ismeretek, szokások, rutinok, képességek birtokában cselekedni fogunk. Ha nem rendelkezünk vele, akkor a feltételeket elő kell teremteni, ami tanulásra késztet, hiszen a probléma megoldásához tanulás szükséges.

Teljesítménymotiváció: Az olyan teljesítménynek, ami nem párosul tudásszerzéssel ez által fejlődéssel nem sok értelme van. Ezért a teljesítménymotiváció egyik mozgatórugója a probléma megoldására késztetés (tanulással, tudás alkalmazásával, kivitelezéssel). Minél nagyobb a tudáshiány, annál érzékenyebbek leszünk az olyan információra, tudásra min a megoldás érdekében hat. Beindítja a próbálkozást is. Másik mozgatórugó a döntéshozás, hogy mennyire sürgős, fontos a probléma megoldása, milyen nyereséggel, veszéllyel, kellemetlenséggel, sikerrel vagy kudarccal jár. Harmadik elem a külső illetve belső elvárásoknak való megfelelési kényszer. Tapasztalat azt mutatja, hogy annál szívesebben vállaljuk egy probléma megoldását, minél inkább közepes erősségű. A túl nehéz feladatokat feladjuk, a túl könnyűeket unalmasnak találjuk. Ezért a túl nehéz feladatokat célszerű apróbb, egymásra épülő közepes nehézségű részekre bontani. Végül negyedik alappillére a sikervágy és a kudarcfélelem, mely többnyire örökölt motívum. A kudarcnak és a sikernek az okát is tudni szeretnénk. Más a hozzáállása a tanuláshoz annak, aki a véletlennek tulajdonítja a sikerét, mint annak aki saját szorgalmának, tudásának tulajdonítja. Szélsőséges esetben közömbössé, sikerhajhászóvá vagy szorongóvá, kudarckerülővé válhatunk. A szorongás csökkenti a tanulás hatékonyságát, ezért tudásalapú sikerélményekkel oldani kell.

Az elismerési vágy abból fakad, hogy elvárjuk, hogy a hozzánk közelálló emberek elismerjék, észrevegyék, méltányolják erőfeszítéseinket. A bírálat, elmarasztalás, büntetés dühöt, bosszúvágyat, gyűlöletet ébreszt közlőjével szemben. Elengedhetetlen feltétele a kötődési vágy, ami a bizalomból, ragaszkodásból (kellemes társas kapcsolatok révén alakul ki), és a szeretet érzéséből (lásd a szeretetnyelvekről szóló bejegyzésemet) származik.

Alkotásvágy: Valamilyen probléma megoldására való igyekezet. Belső mozgatórugója a kíváncsiság, megismerési és felfedezési vágy, külső mozgatórugója lehet a pénz, hatalom, dicsőség… Mivel az alkotásvágy többszörösen van késztetve, kielégítése során könnyen kialakulhat illetve fennmaradhat a folw érzése, ami nagyfokú hatékonyságot és nagyon eredményes tanulást idéz elő.

Játékszeretet: Minden játék fejlesztő hatású, de ehhez minden játékot előbb meg kell ismerni, el kell sajátítani, meg kell tanulni. Ha a játék fejlesztő hatása lecsökken, (alkalmazása során ez törvényszerű) akkor ingerszerzése, örömszerző képessége is megkopik, elfogy. A reflexjátékokba, szerencsejátékokba, hazárdjátékokba belefeledkező emberek alacsonyabb szinten megrekedtek, nem tanultak, nem szerettek meg fejlettebb játékokat. Ezért a játékszeretet fejlesztése nagyon fontos.

Tanulási igényszint: A tanulás minőségét határozza meg, azaz hogy milyen színvonalú megoldás adja a siker illetve kudarc érzetét. Tanult jelenség, mely azon emberek elvárásaiból fakad, akikhez a leginkább kötődünk. Önértékelésünket, ennek megfelelően a tanuláshoz való hozzáállásunkat is alapvetően meghatározza.

Tanulási ambíció: Az én-érvényesítésre vonatkozó sikervágy. Mivel a nem protekciós érvényesülés tanulással, teljesítménnyel, fejlődéssel érhető el, a szándékos tanulás igen erős mozgatórugója. Alapja a reális önismeret. Lehetőségeink túlbecsülése fusztrációt, teljesítménykényszert, alábecsülése pedig közömbösséget, belenyugvást, fejlődésben való megrekedést eredményez. Az elismerési vágy, illetve a pontos visszajelzések segítik az egészséges ambíció kialakulását.

A tanulás gyakorlati értéke: Jobb megélhetés, magasabb státusz, biztosabb jövőbe vetett hit, továbbtanulási lehetőségek megteremtése, önfejlesztés. Annál jobban motiváló tényező, minél fontosabbnak tartja a család, a barátok, a számunkra fontos személyek.

Ajánlott irodalom:

Csíkszentmihályi Mihály: Flow

Felhasznált irodalom: Nagy József: XXI. század és nevelés (8. és 9. fejezet)