Carol Dweck Szemléletváltás című könyvében ezt taglalja.

A tehetségről, sikerességről kétféle felfogás van:

1. A rögzült (született) tehetségben hívők úgy gondolják, hogy a tehetség velünk születik, vagy van, vagy nincs. Ki kell aknázni, ha van. Ha nincs, akkor meg ne várják el tőlünk, hogy tudjuk. Az a baj vele, hogy hajlamosít a depresszióra, folyamatos pesszimizmusra ösztönöz, a kudarcainkat állítja a középpontba, alacsony önértékelésre vezet, elveszítjük érdeklődésünket, eltántorít attól, hogy erőfeszítéseket tegyünk és ezáltal megváltoztassuk a tudásunk, képességeink, eredményeink, és ez újabb kudarchoz vezet. Máris bezárul a mókuskerék. A rögzült képességekben hívők számára a siker is veszélyes: bizonyítani akarnak, s ha ez sikerül akkor a büszkeség helyett felsőbbrendűségi érzés tölti el őket. Rövid távú, pillanatnyi célokat tűz ki magának, amikért nem vállal felelősséget, és mindent egyedül akar megoldani, vagy sehogy.
2. Ezzel szemben a fejlődési szemléletmódú emberek célja, hogy minél nagyobb erőfeszítést tegyenek, hogy kitágítsák határaikat. Arra ösztönöz, hogy elszántak, kitartóak, küzdők legyenek a céljuk érdekében. Keresik a kihívásokat és életük értelmének tekintik őket. Hosszú távú célokat tűz ki, felelősséget vállal értük, csapatban gondolkodik.

"A tehetség egy hiedelem, gondolkodásmód, s mint ilyen megváltoztatható" - állítja Dweck a könyvében, és hoz rá sok-sok példát.

Hogyan alakítható ki a gyermekekben a fejlődési szemléletmód?

A tehetségükért megdicsért gyerekeknek a rögzült szemléletmódot tanítjuk, míg az erőfeszítéseikért megdicsért diákot a fejlődési szemléletmódra.

1. Ébresszük fel az emberi erőfeszítésbe, fejlődésbe és lehetőségekbe vetett hitet. (Pl. példákkal, idézzünk fel olyan eseteket amikor valaki olyat vitt végbe, amit korábban nem gondolt megvalósíthatónak. Beszéljünk nekik tudósokról, akik szenvedélyesen kutatták a választott tudományukat, és ennek eredményeképpen tettek jelentős felfedezéseket. Meg sportolókról, akik kitartó munkával értek el fényes eredményeket.)
2. Úgy vezessük, tanítsuk őket, hogy nem uralkodunk rajta, hanem kölcsönös, örömteli, tanulságos közmunka legyen. Vonjuk be őket a napi tevékenységünkbe, ha valamit szívesen csinál azt bízzuk rá! A szeretet, tisztelet és odafigyelés legyen fontosabb a tekintélynél!
3. Tanítsuk a munkatársak, tanulótársak megbecsülésére, ők olyan emberek, akiktől tanulni lehet.
4. Becsüljük meg a kritikát, a kemény munkát és a komoly szaktudást.
5. Kezdeményező készséget, kitartást, elszántságot, fejlődőképességet, nyíltságot, kritika elfogadását jutalmazzuk a jó ötletek, vagy kiemelkedő teljesítmény helyett!
6. Ne a gyorsaságot, hanem az alapos munkát dicsérjük! Ha gyors és hibátlan, mondjuk azt, hogy túl könnyű volt neki, és adjunk nehezebb feladatot!
7. Irányítsuk őket, de ne ítélkezzünk felettük. Ha kemény munkával kell átrágják magukat valamin, akkor segítsük ebben őket!
8. A rosszul teljesítőknek tanítsuk meg a hatékony kommunikációt és teremtsünk olyan környezetet, ahol a készségeik megtanulását, fejlesztését hangsúlyozzuk. Tegyük nyilvánvalóvá, hogy a tanulás fontosabb, mint a tehetség, zsenialitás.
9. A versengés helyett a csapatmunkát jutalmazzuk, támogassuk.
10. Nyíltan és őszintén kommunikáljunk, a jót és rosszat is mondjuk el, de úgy, hogy ne sértsük meg.
11. Azt tartsuk zseninek, aki kitartóan kutat a megfelelő stratégia után, küzd és próbálgatja a lehetőségeket, és végül ezek segítségével legyőzi a nehézségeket.
12. Magas elvárásokat fogalmazzunk meg, de bontsuk apró, megvalósítható lépésekre! Egyszerre legyünk szigorúak, következetesek és meleg szívű elfogadó tanítók. Mutassuk meg, hogyan érhetik el céljukat, tanuljunk együtt vele! Tanítsuk önállóságra, és arra, hogy értékesnek tartjuk, és ő is tartsa magát értékesnek.
13. Kudarc esetén tanítsuk meg hogy első lépés az, hogy információt gyűjtünk hol hibáztunk. Második lépés: készítsünk magunknak egy tartható de konkrét tervet. Gondoljuk át alaposan a legapróbb részletig: mikor, hol, hogyan, kikkel hajtjuk végre? Végül kövessük a tervet!
14. Ne felejtsük el: „Az emberek bajnokokká válnak, nem annak születnek!”