A legtöbb ember, engem is beleértve a nagyon erős érzelmi ingereket részesíti előnyben. Mielőtt valamibe belekezd akaratlanul is felteszi magának a kérdést, hogy jól fog-e szórakozni közben és mennyi érzelmi energiájába fog az neki kerülni. Van, hogy valami nem okoz eufóriát, mégis meg kell tenni. Sokan vagyunk, akik mégis képtelenek hozzáfogni a cselekvéshez, nem tudjuk mikor, hogyan és hol kezdjük el. Az elkezdésben hátráltat az is, hogy nem tudjuk megbecsülni mennyi időt és energiát fog felemészteni az a dolog.

Pedig bele kell fogni akkor is, ha semmi kedvünk nincs hozzá!

Talán segít, ha csoportosítjuk a teendőinket az alábbi módon:

Vörös mező:

Ide tartoznak a nem érdekes feladatok, amikbe bevonódunk többnyire a harag, düh, szorongás érzelmeket segítségül hívva. A kezdeti feszültség mellett energialöketet kapunk, de ha sokáig működünk itt, akkor kimerül az érzelmi tankunk. Ráadásul könnyen válhatunk függővé az ilyen feladatoktól oly módon, hogy a heves érzelmeink összekapcsolódnak a sikerélménnyel, például amikor azt vesszük észre, hogy ha az utolsó pillanatra hagyunk valamit, akkor jobban képesek vagyunk motiválni magunkat. Így működünk akkor, ha csak a sürgős elintézendő dolgokkal foglalkozunk. Könnyen a kiégéshez vezethet a folyamatos száz százalékon pörgés.

Alapvetően nincs gond a vörös mezőben időzéssel, de ha valaki túl sokat tartózkodik ott annak súlyos testi és lelki következményei lesznek, könnyen kimerültek leszünk és kiégünk.

Sárga mező:

Ide tartoznak az unalmas, monoton, rutin feladatok. Pl. házimunka, adminisztráció… Nem feltétlenül nehéz feladatok, de mivel nem különösebben érdekesek hajlamosak vagyunk későbbre halasztani. Ugyanakkor az elvégzésük nem kerül olyan sok energiánkba, mint azt első ránézésre gondoljuk. Az ilyen feladatoknál sokat segíthet egy időzítő, azaz, ha eldöntjük, hogy egy-egy ilyen feladatra mennyi időt szánunk és annyi ideig valóban foglalkozunk vele (hacsak hamarabb be nem fejezzük 😊 )

Kék mező:

szórakoztató, csekély erőfeszítést igénylő feladatok, amik nem igénylenek érzelmi töltést, de nem is nyújtanak igazán élvezetet. Az ilyen feladatok lehetőséget adnak a kikapcsolódásra és nyugodt szórakozásra. Ilyen pl. a kütyüzés, tévénézés, relaxáció… Bár nem intenzíven, de mégis feltölt nyugodt energiával.

De az egyensúly itt is fontos. Ha túl kevés időt töltünk ilyen tevékenységgel akkor szorongunk, csak játszani meg pihenni akarunk; ha viszont túl sokat akkor eltunyulunk, és még kevésbé akarunk nekiállni valamilyen feladatnak. Arra is figyelnünk kell, hogy ösztönösen a kék mező felé vonzódunk, ha szeretnénk elterelni a figyelmünket a piros vagy sárga mező feladatiról. Csak egy pillanatra akarunk megpihenni, de a pillanatokból órák lesznek a „csak még ezt is megnézem/elolvasom…” hozzáállással, mikor a tevékenység beszippant. Utána pedig lelkiismeret furdalásunk lesz amiért a többi tevékenységet elhanyagoljuk.

Zöld mező:

Ide tartoznak a szórakoztató és érzelmileg intenzív tevékenységek: kapcsolataink ápolása, kreatív tevékenységeink (hobbink), személyes fejlődésünk érdekében való kutakodás vagy épp az élet élvezete. Itt nyer új értelmet a célunk és az utunk, ez az, ami igazán számít. Utólag felfrissültnek, reménytelinek, és önazonosnak érezzük magunkat.

De a zöld mezőhöz időt és energiát is kell befektetni, fel kell állni a székről, esetleg kimenni a házból, megdolgozni egy családi vacsoráért… Vannak, akik megelégszenek ehelyett egy enyhébb intenzitású kék mezős tevékenységgel. Olyanok is akadnak, akik tévesen úgy gondolják nem érdemlik meg a zöld mező örömét, és ha ilyen helyzet van akkor önmarcangolásba kezdenek.

Ezért a mikor épp csinálunk valamit, mindig mérjük fel melyik mezőn tartózkodunk. Gondoljuk végig, hogy a tevékenység melyik tulajdonsága alapján soroljuk éppen oda, és hogy hogyan tudjuk a feladatot úgy alakítani, hogy egészségesebb vagy kevésbé idegőrlő legyen.

Kövessük az alábbi lépéseket:

1. Kérdezd meg: Miért sorolom ezt a tevékenységet a … színű mezőbe? Hogyan kezdjek neki? Mikor csináljam meg (kezdőpontot és határidőt is adj meg!)?
2. Gondolkodj el azon, hogy mivel tudnád érzelmileg elterelni a figyelmedet a problémádtól úgy, hogy a feladatot mégis megcsináld (pl. kedvenc zenédet bekapcsolod közben)
3. Készíts tervet! (hogyan csináljam meg) Bontsd egyszerű lépésekre, majd azokat egyesével végezd el. (Segít a káoszból rendet teremteni.)
4. Használj időzítőt! (Segít, ha látod, hogy „nem kell már sokáig szenvedned”.)
5. Fogj neki!
6. Ha nehézségebe ütköztél próbáld meg kideríteni, hogy érzelmi („úgy utálom, hogy képtelen vagyok rávenni magam”), gyakorlati (hiányzik hozzá a szükséges információ) vagy kognitív („fogalmam sincs hogyan kell nekifogni”) okok vannak-e mögötte.
7. Hajtsd végre!
8. Ünnepelj! Megérdemled, hogy örülj annak, hogy sikeresen teljesítetted a feladatot. Veregesd meg a vállad! Jutalmazd meg magad!

Az egyik jelentős motivátorunk az érdeklődés. De az, ha tudjuk, hogy egy feladat fontos, vagy jutalom jár érte, esetleg az elvégzésének hiányából fakadó következményeket ismerjük, még nem tudja rávenni az érdeklődés alapján működő idegrendszert arra, hogy megcsináljon egy feladatot.

Éppen ezért gyakran nyúlunk a másik motivátorunkhoz az érzelmekhez. Az érzelmek (többnyire nem tudatosak) az ember gondolatainak, illetve cselekedeteinek erős, meghatározó serkentői. Minél intenzívebbek annál inkább bizonyulnak hajtóerőnek.

Most arról szeretnék írni, hogy melyek azok az érzelmi motivátoraink, amik negatívan hatnak hosszú távon ránk.

A leggyakrabban használt káros motivátoraink az alábbiak:

1. Elkerülés: inkább mást csinálunk, figyelmünket másra összpontosítjuk, és megpróbálunk elfeledkezni az aktuális problémáról. Úgy tűnik, mintha tevékenyek lennénk, de a probléma nem oldódik meg magától! Amikor valami nem tűnik érdekesnek, akkor gyakran olyan érzésünk támad, mintha minden fontosabb lenne… Ha ezen kapod magad, tedd fel az alábbi kérdéseket:
   1. Miért gondoltad fontosnak ezt a problémát?
   2. Van-e határideje?
   3. Mi lesz, ha nem végzed el?
   4. Be van véve a teendőlistád (napirended) közé?

Ha őszintén válaszolsz a kérdésekre, akkor fel fogod ismerni, ha az elkerüléssel állsz szemben. Ilyenkor meg kell hozd a döntést, hogy márpedig tetszik-nem tetszik hozzá kell fognod és végig kell csinálnod a megoldási tervet. Ha megtetted jutalmazd meg magad!

2. Szorongás: A kényszerítő sürgetés. Sokszor nehézséget jelent a feladatok rangsorolása és annak eldöntése, hogy mik a prioritások, ezért halogatjuk a feladatot amíg sürgőssé nem válnak. Addig halogatunk, míg érezni nem kezdjük az idegességet attól, hogy kifutunk a határidőből. A szorongást használjuk arra, hogy lendületet vegyünk, vagy hogy növeljük a teljesítményünket. Bár látszólag hatékony, az eredmény kimerülés, kiégés, kifáradás lesz. Ha pedig túlságosan is intenzívvé válik a szorongásunk akkor elkerülünk, feladjuk vagy várjuk, hogy minden összedőljön.

2. Halogatás: Az elkerülés és a szorongás taktikájának az ötvözete. Elkerüléssel kezdődik, amíg el nem kezdünk szorongani a közelgő határidő miatt, és a félelem vagy a harag miatt mozgásba nem lendülünk. Az utolsó pár percben aztán összecsapunk valamiféle megoldásra emlékeztető dolgot… Az eredmény megsínyli, ha ilyen nyomás nehezedik ránk.

Egyik típusa a perfekcionizmusból eredő halogatás. A perfekcionista hamar meglátja magában és másokban a hibát, és túlságosan is kritikus a mulasztásokkal szemben. A kudarc vagy az elutasítás félelme miatt halogatni kezd,, hiszen tudja hogy, a képességei, lehetőségei, anyagi és idői ráfordításai nem teszik lehetővé a tökéletes megoldást. Ezért úgy érzik hogy pszichés szempontból jobb bele sem fogni valamibe, mint azzal szembesülni, hogy nem lesz elfogadható a számára az eredmény.

Mit érdemes ilyenkor tenned, ha azon kapod magad, hogy halogatsz? Bátorítsd magad így: „Csak vázolj fel egy gyors tervet, és próbáld ki! Ez lesz az első próbadarab, ha nem tetszik, majd kijavítod a tapasztalatok alapján!” Általában elárulom, hogy egész elfogadható lesz az első verzió is, de ha mégsem, nem a halogatásra ment el a felesleges idő, hanem a próbálkozásra, és tapasztalati tanulásra. A második, javított verzió már nagy valószínűséggel megfelel az elvártaknak.

Holnap akkor leszel kiegyensúlyozott, ha a mai döntésed nem a halogatás mellett szól, hanem a cselekvés mellett. Képzeld el, hogy mennyivel jobb lenne a holnapod akkor, ha már túl lennél ezen a most halogatott dolgon. S jutalmazd meg magad, ha nekifogsz és megcsinálod. Jutalmazd meg magad holnap azzal, hogy hálás leszel magadnak, amiért ma megtetted, s ma legyél hálás mindazért amit korábban tettél annak érdekében, hogy most jobban érezd magad.

4. Harag: Ha dühös vagy, az könnyebben átlendít azon a bosszantó kis apróságon, amit már jó ideje halogatsz… De a harag nem jó tanácsadó! A dühös ember kevésbé tud józanul gondolkodni, negatív hatással van a közelében levő emberekre, és a saját egészségére is.
   
   
5. Egészségtelen szégyen és alacsony önértékelés: Egészséges a szégyen, ha másokat megbántottunk, és bűntudatunk van emiatt, s ez arra sarkall, hogy megváltozzunk. Ezzel szemben az egészségtelen szégyen amikor gyengeségeink, vagy nem tőlünk függő dolgok alapján határozzuk meg magunkat. Az egészségtelen szégyen és az alacsony önértékelés folyamatosan feszült állapotban tartja az idegrendszerünket, vagy apátiát okoz. Hajlamosak vagyunk ismételgetni magunkban mindazt, ami a hiányosságunkra, butaságunkra vagy gyengeségünkre utal. Éppen ezért rendkívül káros az egészségünkre. Lehet, hogy elkészülünk a feladattal, de nem fogunk örülni neki, kifáraszt és kiüresít a folyamatos öngyűlölet.

Felhasznált irodalom:

Tamara Rosier: Másként huzalozva

A ember többnyire összetartó (konvergens), lineáris gondolkodásmenettel tanul, azaz sorba megy az információkon és megtanulja egyenként többnyire ismételgetéssel („magolással”). minden egyes információmorzsáról eldönti, hogy releváns-e (odaillő, használható), ami nem azt elfelejti, ami igen azt megtartja, elsajátítja, a korábbi világképébe beilleszti. Amennyiben ellent mondanak a korábbi tapasztalatainak abban az esetben átugrik felette, nem foglalkozik vele.

Az ilyen gondolkodók magabiztosak, megbízhatók, célratörők, határozottak.

A másik gondolkodásmód a széttartó, szerteágazó, több irányba elkalandozó azaz divergens. Aki így gondolkodik az előszeretettel és ügyesen kapcsolja össze a különböző forrásokból származó információkat, átfogó képet alkotva a részletekből. Ő a tapasztalatból, logikával, kísérletezéssel, felfedezéssel tanul. Kedvenc kérdése a Miért? és a Mi lenne ha…?

Az ilyen emberek kíváncsibbak és kreatívabbak természetükből fakadóan, többnyire könnyedén vesznek elő újabb és újabb ötleteket, rugalmasabbak, és képesek furcsa megközelítésekre, tehát viccesebbek.

Ugyanakkor ötleteik sokszor elrugaszkodottak, megfoghatatlanok, ezért nem mindig kedveltek a munkahelyükön.

Bár mind a két gondolkodás jelen lehet mindenki életében, van dominancia a kétféle gondolkodás mentén mindenkinél. (Az ADHD-val rendelkezők számára a divergens gondolkodás a domináns.)

Ha te is elsősorban divergens gondolkodású vagy, akkor ügyelned kell az alábbiakra:

• Ne csak a divergens gondolkodásodat alkalmazd minden helyzetben, bár elismerem az sokkal érdekesebb, hanem ismerd fel azt, amikor nem a kreativitásodra, hanem inkább a kitartásodra van szükség, és akkor a konvergens módszerekkel kerekedj felül a problémákon (pl. lépésekre bontás, algoritmusok készítése, listák írása és kipipálása, stb…).
• Vannak olyan feladatok, amik nem okoznak különösebben élvezetet. Ezeket a divergens gondolkodásúak hajlamosabbak elhanyagolni. Majd felgyűlik és elúsznak velük. Vedd észre mik az elengedhetetlenül szükséges feladatok és ne halogasd őket! Essél túl rajta mielőbb!
• Tudd, hogy a teljesítményed, hatásosságod elsősorban a konvergens gondolatmenet szerinti cselekvésből építkezik, és nem a kreativitásodból.
• Vannak helyzetek, amikor valami túl komplikált, túl bonyolult, túl hosszúra nyújtott (tipikusan az adminisztráció ilyen)… Ilyenkor a divergens gondolkodású személy hamar türelmetlenné és ingerültté válik. Ne hagyd magad kizökkenteni a nyugalmadból!
• Ne bonyolítsd túl a dolgokat! Ha a beadandó dolgozatod szeretnéd megírni, akkor ne azzal kezd, hogy utánanézel a legszuperebb szövegszerkesztőnek, és megtanulsz vakon gépelni, de addig is kihegyezed a ceruzád, s ha már kezedben van a hegyező akkor a többi ceruzát, majd, ha már hegyesek a színeseid akkor itt az idő befejezni a rajzházit is…
• Ha divergens gondolkodású vagy akkor profin meg tudod mondani mi hol romolhat el, és hogyan. De itt nem szabad megállni, hanem a problémákat meg is kell oldani, ahhoz pedig a leghatékonyabb, ha átváltasz a konvergens gondolkodásmódra. Szűkítsd le a lehetőségeket, és fókuszálj egy irányra, hozz döntést és tartsd is magad következetesen amellett. Hogy nem a legjobb megoldást sikerül megtalálnod elsőre? Nos még mindig jobb, mintha holtodig a legjobb megoldást keresve nem csinálnál semmit! Ideje van az ötletelésnek, a mérlegelésnek, és a továbbhaladásnak is!

A kognvergens és divergens gondolkodás ugyanakkor nem vegyíthető, nem alkalmazható egyszerre (akárcsak a gáz és a fékpedál), hanem tudnod kell eldönteni, hogy mikor melyik módszert használd az előbbrejutásod, boldogulásod érdekében.

Ötlet: Használj időzítőt! Egy konkrét, előre meghatározott időig ötletelhetsz, majd az ötleteid alapján döntened kell egy konkrét megvalósítás mellett! Végül lépésről lépésre végigmenni az eldöntött cél felé.

Végezetül:

Olyat nem mond a prédikátor könyve (Prédikátor 3: 1-8), hogy a feladásnak is meg lenne az ideje.  Amíg ott vagy a csatatéren, Isten meg tudja fordítani a helyzeted és győzelmet tud adni neked! Ezért az aggodalom, feladás helyett tarts ki!

Sok sikert!

Felhasznált irodalom:

Tamara Rosier: Másként huzalozva

Egy előadásnak, vitának, szakdolgozatnak, azaz szóbeli és írásbeli kommunikációnak 5 féle célja lehet:

1. Informál: új ismereteket nyújt, vagy a régieket más nézőpontból, más csomagolásban nyújtja, ezáltal így segít kialakítani az eddigiektől eltérő elképzelést a világról.
2. Provokál: a korábbi nézeteinkkel szembehelyezkedik, magyarázatok és példák segítségével szembesít a tévedéseinkkel, hiedelmeinkkel, hibáinkkal, illetve azok lehetőségeivel, feszegeti a határokat.
3. Tanácsol: Szakirodalmat ajánl, hogy önállóan tanulmányozni, továbbgondolni tudd az elhangzottakat.
4. Energiát és időt spórol meg: élő szó az írotthoz képest, az összefoglaló, kivonat, absztrakt, vázlat vagy ismertető a szakirodalom vaskos köteteinek elolvasásához képest. Segít eldönteni, hogy érdemes-e elolvasni az adott könyvet a részletekért.
5. Szórakoztat: ha jól sikerült. 😊

Felépítése, lépései:

Tervezés:

1. Cél meghatározás: Először határozzuk meg, hogy mi a fő cél? (Informálni, tanácsolni, provokálni, szórakoztatni, összefoglalni, kifejteni szeretnél vagy új dolgokat akarsz alkotni?) A fő üzenet legyen egyértelmű, fontos, tömör s lehetőleg meglepő! Egy produkciónak lehetőleg 1 fő üzenete legyen, de maximum 3!
2. Ötleteléssel (brainstorming) kezdjünk. Érdemes ezeket a gondolatokat felírni 1-1 cetlire, majd a cetliket rendezgetni, az alapján, hogy mi kapcsolódik hozzá. Vagy csinálhatunk rögtön gondolattérképet is, de lehet, hogy fát vagy gráfot (olyan alakzat, amiben körök, azaz visszatérések is vannak) kapunk még a gondolatokból. Ez lesz az első vázlatunk.
3. Vizsgáljuk meg kinek készítjük! Mik az előzetes ismereteik? Miről szeretnének hallani? Mennyi idejük van rá? Mikor fogják meghallgatni/elolvasni? Hány embert akarok egyszerre megszólítani? Milyen platformon juttatom el a célközönséghez (nyomtatva, élő szóban, számítógépen…)?
4. Készüljünk fel! Olvassunk szakirodalmat, készítsünk interjút, felmérést, kérdőíveket és jegyzeteket. Elmélkedjünk rajta, rágjuk meg jól, majd fogalmazzuk meg a saját szavainkkal, azt, amire jutottunk.

Megformálás:

A tervezést követi. Időigényes. Itt találjuk ki a szerkezetét (bevezetés-tárgyalás-befejezés), példákat, a fő vonulatot és a mellékszálakat.

1. Találd ki a címet! Tükrözze a fő üzenetet, ha lehet legyen frappáns, figyelemfelkeltő.
2. Gyűjtsd össze a szakirodalmat (mi a lényege, mi az, amit már tudsz róla), az adataidat, méréseidet, interjúidat…
3. Milyen kérdés, hipotézis (előzetes elképzelés) merül fel benned ezekkel kapcsolatban?
4. Gyűjts információkat! Mivel tudod alátámasztani a kérdést, hipotézist, tartalmat? Hogyan tudod elmagyarázni mások számára is érthetően? Mennyire kell részletes legyél?
5. Gyűjts példákat, vicces történeteket, amiket hozzákapcsolhatsz a mondandódhoz, hogy jobban megértsék és hogy szívesebben olvassák, hallgassanak meg.
6. Kezdd el írni a fogalmazványodat! Folyamatosan haladj, de ha eszedbe jut valami rögtön írd le, hogy ne vesszen el. Később majd beilleszted a helyére.
   1. Kezdd a bevezetéssel! Miről fog szólni a műved? Mi a vezérfonala? Miért figyelemreméltó a témád? Ha lehet, próbálj meg frappánsan indítani, mert az első benyomás nagyon fontos!
   2. Tárgyalás: Fontos, hogy logikailag meggyőző, hiteles legyél, de jó, ha az érzelmekre is hatsz. Ez utóbbihoz kellenek az életből vett példák, történetek, melyek feldobják, illetve szemléltetik, megértetik a lényeget. Először vázold a problémát, utána elemezd, mutasd be mit tettél, mit kellene tenni azért, hogy elhárítsd, megoldd, kijavítsd. Végül vond le az eredményt, tanulságot, konklúziót. Ehhez, ha lehet, minél egyszerűbb kifejezéseket, minél érthetőbb szavakat, használj! Törekedj arra, hogy értsék, amit mondani akarsz! Amit mondasz rögtön magyarázd meg, támaszd alá érvekkel, példákkal! Az állításaid legyenek újszerűek, vagy kérdőjelezzenek meg egy már általánosan elfogadott tényt. (pl. Otthonoktatás? vagy Az iskola a tanulás helye?) Az életből vett példák lényege a szemléltetés, a fő üzenet megértésének, illetve bevésésének, megjegyzésének segítése. Használhatsz képeket, videókat, hanganyagokat, diasorozatot, szóvicceket, szóbeli feleletnél mimikát, testmozgást… De törekedj arra, hogy odaillő legyen és ne legyen túl sok belőle. Ha szöveget írsz tartsd be a formai követelményeket!
   3. Befejezés, zárószó: Rövid legyen, 2-3 bekezdés. A fő gondolatot foglalja össze, utaljon a mellékszálakra (ha volt ilyen), összegezd az érveidet, tanulságot/eredményt, s hogy mit érdemes továbbgondolni!

Javítás, újragondolás: Ha elkészültél, a fogalmazványoddal, olvasd újra, és nézd meg, hogy mindenre kitértél-e amire szerettél volna? Minden érthető-e? Jók-e a példáid? Érthető-e a nyelvezeted (szóhasználatod, mondataid szerkezete)? Közben rájöhetsz, hogy ez-az kimaradt, lesz, amit újra kell fogalmazni, esetleg néhány bekezdés sorrendje más kéne legyen az érthetőség kedvéért… Fontos, hogy a végén a címet is újragondold, s ha kell újrafogalmazd! A cím legyen tömör és összefoglaló, vagy meglepő, provokáló. Ha ezeket mind kijavítottad, olvasd újra és újra javíts, ha kell, mindaddig, míg meg nem vagy elégedve vele!

Add elő! (ha előadással készültél) Előadás esetén is meg kell írni a fogalmazványt, nem elég a vázlatot! Tanuld meg kívülről! Készíts jegyzeteket magad számára, amiket használni akarhatsz és tudsz az előadás alatt (pl. diasor, kártyákon vázlatpont, megírt szöveg kiemelésekkel)! Ha lámpalázas vagy, és megteheted, akkor legyen nálad a megírt, de megtanult(!) szöveg, és olvasd fel! Érdemes végiggondolnod, hogy mi az, amit kihagyhatsz, ha kevés az idő, és mi az, amit még hozzámondhatsz, ha túl gyors voltál. Kb. 20%-kal kevesebb időre készülj, mint amennyi időt szánnak neked az előadásod megtartására! A maradék időben összefoglalhatod, amiről szó volt. Jó, ha csattanóval tudod bezárni. Emlékezetes lesz!
Az előadás alatt figyelj a következőkre:

1. Szemkontaktust tarts a közönségeddel! De ne csak egy hallgatóra tekints, hanem vándoroljon a szemed, mindenkihez beszélj! Ne csak az első sornak mondd, hanem tekints a hátsó sorra is! Ha felolvasod a szöveged, akkor is időnként nézz fel a közönségedre!
2. Artikuláció: beszélj hangosan, érthetően, színesen! Ne hadarj! A lényeget hangsúlyozd ki azzal, hogy lassabban, hangosabban vagy éppen halkabban mondod!
3. Testbeszéd: Ne táncolj! Kis terpeszben állva, húzd ki magad! Legyél büszke a munkádra! Ügyelj, hogy ne lássák a remegő kezedet, ha lámpalázas vagy, nem vagy magabiztos a dolgodban, tedd a hátad mögé a kezeid, vagy két kézzel fogd meg az asztal élét, pódiumot! Mosolyogj, de őszintén! 

Legyél lelkes! Éld át, amit mondasz! Higgy abban, amit mondasz! A lelkesedésed át fog ragadni másokra is!

„Senki nem egymagában ér el sikert vagy kudarcot. Csoportként győzünk, vagy veszítünk. A csoportokat pedig vezetni kell.”

A csapat eredménye (s így a te sikered is) nem elsősorban a tagok tehetségén múlik, hanem a csapatmunkán. A tehetségtelen, de jól vezetett csapat eredményesebb, mint a talentumokból álló, de rosszul vezetett. Milyen hát a jól vezető csapat?

1. Van egy jó vezetője
2. Vannak jó vezető-helyettesei
3. Van egy kialakult kultúrája, hagyománya

1. Legyél jó vezető!
   A vezető legfontosabb feladata, hogy a cél meghatározásával irányt mutasson a csapatának. Fontos, hogy a cél nagyratörő legyen, ambiciózus, és megérje belefektetni az energiádat. Legyen ez az (élet)cél mindenki számára nagyon világos, érthető, egyszerűen megfogalmazott. Majd bontsd le a célodat a hozzá vezető lépésekre, rövid távú viselkedésmintákra. Ösztönözd a jó viselkedésminták betartását, és akadályozd meg a negatív viselkedésminták használatát, kialakulását. Továbbá a jó vezető irány- és példamutató, nem kér olyant a csapatától, amit maga nem hajlandó megtenni.

Ami viszont NEM a vezető feladata, az a teljes kontroll a teljes folyamat felett. Helyette bízni kell a (jól megválogatott és összehozott) csapatban, akik mellett ki is állsz, amikor az fontos. A csapat feletti kontroll helyett a hatalmat ruházd át a helyetteseidnek, és a csapatodnak. Helyezd a megfelelő szerepkörbe azokat, akik a legjobbak az adott feladatban. A vezető olyan közeget teremt, ahol az emberek (csapattagok) jogosultságot kapnak. És már el is jutottunk a következő pontba.

2. Találd meg a helyetteseidet!
   A helyettes olyan ember, akire a csapattagjaid felnéznek, és általad is helyesnek tartott szokásai és normái vannak. 3 dologban különböznek a többiektől: státus, hozzáállás és tehetség.
   1. Státus: Nem utasításokkal irányítanak, hanem cselekedeteik révén, azáltal, hogy a többiek (akaratlanul is) felnéznek rájuk.
   2. Hozzáállás: gondoskodóan bánnak csapattagjaikkal, mert a gondoskodás segít megteremteni a termékeny, összetartó, bizalomra épülő közeget a fejlődéshez.
   3. Tehetség: A csapat figyelmét és tiszteletét a hozzáértésükkel vívják ki.
3. Hozz létre egy kultúrát!
   1. Teremts közös célt! Ahhoz, hogy megtaláld ezt a célt, a hajtóerőt, ahhoz meg kell válaszolnod a MIÉRT? kérdést, azaz, hogy miért érdemes pont azzal a problémával, feladattal foglalkozni? A csapat elköteleződése a feladat felé e közös cél nélkül nem lehetséges. Az a hajtóerő.
   2. A jó csapatot az elköteleződés emeli ki a többi kultúra (bürokratikus cég=szabályok és irányelvek adják a vezetést, autokratikus cég=a cégvezető szabályai a vezetés alapja, sztárcég=a profi dolgozókat tömörítő, de ne irányító modell, mérnöki cég=a szakemberek kezében a hatalom) közül és teszi mindegyiknél eredményesebbé. Itt mindenki ugyanazért az értékért, célért küzd, összetart, ezért keményebben dolgozik. Így alakul ki az érzelmi kötődés ereje.
   3. Továbbá meg kell teremteni azt a bizalmon alapuló légkört, ahol merik vállalni a hibáikat a csapattagok, vagyis ahol mernek kockázatot vállalni. Azért mert megértően viszonyulnak egymáshoz, mert rendszeresen beszélgetnek, megköszönik a segítséget és közreműködést egymásnak, figyelnek egymásra, megjegyzik a másik által elmodottakat, tudják egymás kicsi-nagy baját, azaz egymást embereknek tartják érzelmekkel, emberi célokkal, sikerekkel és csalódásokkal, és csak másodsorban barátok, munkatársak, tanítványok, férjek, feleségek, gyermekek, dolgozók… Végül pedig fontos, a bizalomhoz az, hogy elismerjék egymás szakértelmét, tehetségét és értékeljék, felhasználják azokat.

Végül az igazi sikerhez elengedhetetlen a BÁTORSÁG. Az igazi bátorság szembenézni a kudarccal, és megbirkózni vele. Felismerni, hogy nem kell félni a kudarctól és nem szabad neheztelni amikor nem sikerül valami. Az igazi bátorság az, hogy ne azt tedd, ami mások szerint jó ötlet, hanem azt, ami számodra helyes!

Mindezt akkor tudod hitelesen felvállalni, ha azonosulni tudsz a céloddal. Tedd azt, amit akarsz, hogy veled is tegyenek, de ne feledd, hogy nem mindenki azt akarja, amit te.

„Ne arra összpontosíts, amiben rossz vagy! Csak az számít, amiben kitűnsz!”

Ha elhiszed magadról, hogy „zseni” vagy az még nem elég. Be is kell bizonyítani, azáltal, hogy megvalósítod, eléred az áhított célt. Ehhez erő és energiabefektetésre van szükséged. 3 dolgot kell tenned: kihasználni az erősséged, rugalmasnak lenni és következetesnek. Nézzük meg ezeket:

1. Erősségek kihasználása: Ehhez fontos, hogy felismerjük az erősségeinket, majd arra építsünk. Mindenki úgy éri el a legjobb eredményt, ha arra fókuszál, amiben jó (jobb az átlagnál).
   1. Felismerésed azzal kezdődik, hogy valaki, valamilyen teljesítményedre azt mondta egyszer, hogy jó vagy benne. Ez a címke arra ösztönöz, hogy elköteleződj mellette, bebizonyítsd, hogy igaz ez az állítás. Keresd a lehetőségeket, hogy kihasználd az erősségeid!
   2. Felelet, reflexió: ha megvan az erősséged, tehetséged, akkor azt ösztönözni, táplálni kell. Összpontosíts arra, amiben jó vagy, és sikereket érsz el, amik további cselekvésre, tanulásra ösztönöznek. Közben rájövünk arra is, hogy vannak gyengeségeink, de azok kezelhetők. Az a terület, ahol jól teljesítesz legtöbbször az amiben a legnagyobb örömödet is leled, ahol FLOW állapotba kerülsz.
   3. FLOW, ritmus: A flow-ról már korábban írtam. Itt most annyit említek meg, hogy ha beleveszel a feladatba, magasabb színvonalú munkát fogysz végezni. Ezért találd meg azokat a feladatokat, amelyek kiváltják nálad a FLOW élményt! A flow csak akkor „jön el”, ha a pillanatra koncentrálsz, nem a múltra, vagy a jövőre. Olyan feladatok okoznak flow-t, amik nem túl könnyűek, hogy kihívást jelentsenek és ne legyenek unalmasak, de nem is túl nehezek, hogy képes legyél megoldani őket.
2. Rugalmasság: A problémára kreatív, merész megoldást találni a rugalmasság kulcsa. A siker sokszor azon múlik, hogy másként (szokatlanul) tudunk-e gondolkodni és viselkedni. A probléma megoldása során akadályokba ütközhetünk: alábecsüljük a ráfordítandó időt, jobban félünk a lehetséges veszteségektől, mint vágyunk a nyereségre, valamint, hogy az esemény fontossága nem ugyanaz, mint amennyire valószínű, hogy bekövetkezik, és a képzeletünkkel sem korrelál. Sokszor szükséges egy jó edző, menedzser, aki rádöbbent, hogy képesek vagyunk megoldani a problémát, elérni a célunkat. Ha ennek ellenére elesünk, kudarcot vallunk, akkor újra kell értelmezni a problémát, hogy milyen pozitív változásokat idézhetett elő a viselkedésedben (pl. kitartóbb lettél, fejlődhettél valamilyen, esetleg más területen…) Át kell térned a fejlődésközpontú gondolkodásra. /lásd: Carol Dweck: Szemléletváltás/ Tehát győzd meg magad, hogy a feladat megoldható, tanulj meg előítéletektől mentesen tekinteni a problémádra (friss szemmel, szokatlanul, „őrült tudósként”), végül kérdezz meg olyat, aki másképp gondolkodik, mint te (csapattársakat).
3. Következetesség: „A csúcsteljesítmény szikrája talán valóban a tehetség, de a szokások tartják élve a tüzet.” Minden szakma, cselekvés, célhoz vezető út lebontható olyan „egyedi viselkedésmintákra”, szokásokra, amiket következetesen be kell tartani, jellemünkké kell, hogy váljon. Próbáljuk meg kitalálni, hogy nyomás alatt milyen szokások azok, amik átlendíthetnek (időt, energiát, gondolkodást spórolhatnak meg nekünk, rutinná tehetők.) „A szokás nem más, mint egy jelzésből, egy rutinból és egy jutalomból álló hurok.” (Charles Duhigg) Azért kell terv, hogy elhatározd, hogy megcsinálsz valamit (mikor, hol, kivel…) A terv kivált egy szokást, de azt rendszeresen, kivétel nélkül mindig végre is kell hajtani. Így lesz viselkedésmintává. A viselkedésminták mellett el kell köteleződni minden nap, minden órában! Ez nem könnyű, de nincs rövidebb, könnyebb út! Amit teszel az határozza meg, hogy milyennek látod magad. Az identitásod a viselkedéseddel alakul ki, és befolyásolja a döntéseidet. „Változzatok meg értelmetek megújulásával”. Tedd mindig a helyes dolgot! De mi a helyes? Döntsd el ki vagy, mi a helyzet, s az, aki szerinted meg tudja oldani a feladatot (azaz a példaképed) az mit tenne a helyedben? Majd cselekedj, úgy! Ha mégis hibázol, törekedj rá, hogy sose hibázz ugyanúgy kétszer!

Folyt. köv.

 

„Csak rajtad múlik, hogyan reagálsz a sorscsapásokra. Sikert csak kemény munkával, önbizalommal és kitartással érhetünk el.”

 

1. Vállald a felelősséget! Ez azt jelenti, hogy ha akadály merül fel, akkor azt kell figyelembe venni, amit irányítani tudsz (gondolkodásmódodon, nyelvezeteden, beszédeden, vislekedéseden), és arra kell reagálni. Így vagy megakadályozható a kudarc, vagy ha nem, akkor is vállald a felelősséget azért, amit elszúrtál, azaz vállald a büntetést, következményeket és tanulj belőle. Tedd jóvá, ha lehetséges! Kerüld a másra mutogatást, az nem oldja meg a problémát. A problémára úgy tudsz reagálni, ha higgadt maradsz, és arra koncentrálsz, amit irányítani tudsz. Tehát meg kell tanulni gyorsan elválasztani a velünk történteket attól, hogy mi volt a hiba. Nem az a kérdés tehát hogy ki rontotta el, hanem az, hogy hogy lehet megoldani, jóvá tenni a problémát, hibát. Ez azért fontos, mert ha hiszed, hogy irányíthatod az életed, akkor irányítani is fogod, mert irányítani is akarod! Tudd, hogy te irányíthatod csak az életed azzal, hogy milyen döntéseket hozol. Az is a te döntésed, ha nem döntesz, hanem halogatsz! A körülmények akkor tudnak föléd kerekedni, ha vagy rossz döntést hoztál, vagy nem hoztál döntést!
   1. Ne hibáztass! Se magadat, se másokat! Ne hagyd magad felbosszantani, mert az nem visz semerre, csak az önbizalmadat rombolja, az ellenséged önbizalmát meg erősíti. Ebben segíthet az a gyakorlat, ha elképzeled a legjobb eredményt mintha már a tiéd lenne, elérted volna, és végiggondolod, hogy hogy jutottál el ebbe az állapotba, mik voltak a fontos mérföldkövek, lépések.
   2. Reagálj a kezedben és ne a fejedben levő problémára. Kerüld az általánosítgatást. A túláltalánosítgatás tehetetlenségérzéshez vezet. Aki túláltalánosít az általánosnak (mindenkire/mindenre vagy épp senkire/semmire vonatkozónak gondolja a feladatot, problémát. Ilyenkor keress ellenpéldát!), folyamatosnak („mindig, állandóan, soha” kifejezés helyett használd az „időnként, mostanában, néha” szavakat) és személyesnek (magunkat hibáztatjuk, ahelyett hogy a reakciónkra fókuszálnánk, vagy a sérelmeinkre koncentrálunk az azonnal megoldandó problémák helyett.)
   3. Vállald a hibáidat! Legyél elszámoltatható. Ha rossz döntést hoztál, vállald a következményeket!
2. Légy motivált! Már többször ejtettem szót korábbi cikkemben a motivációról. Itt most azt hangsúlyoznám ki, hogy a belső motiváció (ami az egyetlen eredményes út) fejleszthető, kialakítható, elérhető, rugalmas. (Nem adottság! Meg kell érte dolgozni! De megéri!) Megfelelő eszközökkel mindannyian felépíthetjük a sajátunkat.
   A belső motiváció a tevékenységgel járó elégedettségből fakad. Nem igényel jutalmat, sőt az rombolja! A belső motivációt a személyes fejlődés, gyarapodás motiválja, növeli az önbecsülést, csökkenti a szorongást, depressziót. A belsőleg motiváltak fókuszáltabbak, magabiztosabbak, így megerősítik a motivációt. Keményen dolgozol csak mert szereted amit csinálsz. Csak a részvétel öröme számít, ez a FLOW.
   Ezzel szemben a külső motiváció (pénz, hírnév, siker) fellendíti ugyan kezdetben a motivációt, de ha elmarad, akkor elveszítjük érdeklődésünket, a belső hajtóerőt. A valóságban a külső és a belső motivációk kombinálódnak és egy spektrumon helyezkednek el. Teljes külső motiváció esetén azért dolgozol keményen mer jutalmat kapsz. A jutalom nélkül semmi vagy.
   Alacsony belső motiváció esetén a siker megerősít, azt érzed olyan ember lettél, aki ér valamit, ez növeli a motivációdat. Tehát beindítani a tanulással, szakértés megszerzésével lehetséges. A belső motiváció kialakításáért az alábbi területeken tudsz hozzájáulni:
   1. Önállóság: (Légy hű önmagadhoz!) Amikor az énképednek megfelelően cselekszel, a munkád reflektál az értékrendedre, értékeidre. Választ ad a munkád arra a kérdésre, hogy Ki vagy? Mihez kezdj az életeddel? Vagyis mi a célod az életben? A CÉL egy egyszerű dolog kell legyen, MIÉRT kérdéssel tudunk a mélyére ásni a lelkünknek, hogy kiderítsük mi az, ami hatalmasabb nálunk és érdemes érte élni. Ha motivált akarsz lenni arra fordítsd a figyelmed, ami szerinted valóban fontos: pl. elköteleződés a család iránt, Isten iránt, bajtársaid iránt, emberiség iránt…
   2. Kompetencia:(Vedd át az irányítást!) A helyzet feletti kontroll átvétele, azaz a kompetenciáid, szakértelmed, tudásod alkalmazása a motivációdat erősítik. A kompetencia az a jó érzés, hogy a saját kezedben tudhatod a gyeplőt. Koncentrálj az irányítható viselkedésre: légy bátor, vállalj kockázatot és tarts össze a csapattársakkal! Urald a szituációt és uralni fogod a motivációt is. Készíts 2 listát, egyikbe a mit tudok vele kezdeni tulajdonságaid a másikba mit nem tudsz kezdeni vele problémáid legyenek, Majd az elsőre koncentrálj!
   3. Kapcsolódás, kötődés: (Találd meg hova tartozol!) Mivel az ember társas lény, nagyobb a túlélési esélye, ha kapcsolódik másokhoz. Ezért a motivációnkat is növelik a kötődések.
3. Irányítsd az érzelmeid! Az agyunk ősibb része ösztönös, indulatorientált. De jó hír az, hogy az agy fejlettebb, logikus része át tudja venni felette az irányítást. Ehhez 3 tényezőt kell figyelembe venni:
   1. Követelmények: Mire van szükségem a dolog elvégzéséhez? Mennyire nehéz? Szerezzük meg a kontrollt a probléma felett, racionálisan. Ehhez az kell, hogy egyetlen valamire koncentráljunk a problémával kapcsolatban éspedig olyan valamire, ami nem az érzelmeink, hanem egy cselekedet, amit meg tudunk pillanatnyilag tenni. Lépésenként juss el a célig! Az apró dolgok, lépések vizualizációjával elkerülhető a pánik.
   2. Képességek: Birtokában vagyok-e a hozzá szükséges szakértelemnek? Emlékeztessük magunkat hogy mi mindent csináltunk már meg magunk. Ha mégis meghaladná a feladat az erőnket, akkor kérjünk segítséget! De legtöbbször arról van szó, hogy nem bízunk eléggé magunkban. Csak kezdjük el úgy ahogy szoktuk. Gyűjtsd össze és tudatosítsd magadban, hogy miben vagy jó. Gyakran elmélkedj róla, mert megerősít, önbizalmat ad!
   3. Következmények: Mi a valódi tét? Hogyan hat ez az életem hártalevő részére? Nyomás alatt hajlamosak vagyunk a legrosszabbra gondolni, pedig ritkán ilyen súlyosak a bajok. Ezért meg kell tanulni elengedni a dolgokat. Különítsük el az identitásunkat az eredményeinktől. Legyen cél a magas szinvonalon teljesítés, de a teljesítményeddel ne azonosítsd magad! Aki vagy nem ugyanaz, mint amit elérsz. Az út, a fejlődés, a felfedezés a lényeg, nem a cél teljesítése.

A lényeg a követelmények csökkentése, a képességek növelése és a következmények kiegyenlítése.

Folyt. köv.

„A siker, csak 20%-ban múlik a tehetségen.” (Kelly Holmes)

„A csúcsteljesítmény is csak egy szokás a sok közül, ami idővel olyan természetessé válik mint a fogmosás” – állítja Jake Humphrey és Damian Hughes Csúcsteljesítmény című könyvében, melyben a rendkívüli eredményeket alkotók életét, világhoz való hozzáállását azaz sikerük titkát kutatják.

De mi is a profik sikerének a titka?

1. Megfelelő gondolkodás
2. Megfelelő viselkedés
3. Megfelelő csapat

A továbbiakban ezeket fogom részletezni.

(De aki teheti ovassa el a fent említett könyvet, mert ez csak egy összefoglaló lesz!)

Folyt. köv.

Carol Dweck Szemléletváltás című könyvében ezt taglalja.

A tehetségről, sikerességről kétféle felfogás van:

1. A rögzült (született) tehetségben hívők úgy gondolják, hogy a tehetség velünk születik, vagy van, vagy nincs. Ki kell aknázni, ha van. Ha nincs, akkor meg ne várják el tőlünk, hogy tudjuk. Az a baj vele, hogy hajlamosít a depresszióra, folyamatos pesszimizmusra ösztönöz, a kudarcainkat állítja a középpontba, alacsony önértékelésre vezet, elveszítjük érdeklődésünket, eltántorít attól, hogy erőfeszítéseket tegyünk és ezáltal megváltoztassuk a tudásunk, képességeink, eredményeink, és ez újabb kudarchoz vezet. Máris bezárul a mókuskerék. A rögzült képességekben hívők számára a siker is veszélyes: bizonyítani akarnak, s ha ez sikerül akkor a büszkeség helyett felsőbbrendűségi érzés tölti el őket. Rövid távú, pillanatnyi célokat tűz ki magának, amikért nem vállal felelősséget, és mindent egyedül akar megoldani, vagy sehogy.
2. Ezzel szemben a fejlődési szemléletmódú emberek célja, hogy minél nagyobb erőfeszítést tegyenek, hogy kitágítsák határaikat. Arra ösztönöz, hogy elszántak, kitartóak, küzdők legyenek a céljuk érdekében. Keresik a kihívásokat és életük értelmének tekintik őket. Hosszú távú célokat tűz ki, felelősséget vállal értük, csapatban gondolkodik.

"A tehetség egy hiedelem, gondolkodásmód, s mint ilyen megváltoztatható" - állítja Dweck a könyvében, és hoz rá sok-sok példát.

Hogyan alakítható ki a gyermekekben a fejlődési szemléletmód?

A tehetségükért megdicsért gyerekeknek a rögzült szemléletmódot tanítjuk, míg az erőfeszítéseikért megdicsért diákot a fejlődési szemléletmódra.

1. Ébresszük fel az emberi erőfeszítésbe, fejlődésbe és lehetőségekbe vetett hitet. (Pl. példákkal, idézzünk fel olyan eseteket amikor valaki olyat vitt végbe, amit korábban nem gondolt megvalósíthatónak. Beszéljünk nekik tudósokról, akik szenvedélyesen kutatták a választott tudományukat, és ennek eredményeképpen tettek jelentős felfedezéseket. Meg sportolókról, akik kitartó munkával értek el fényes eredményeket.)
2. Úgy vezessük, tanítsuk őket, hogy nem uralkodunk rajta, hanem kölcsönös, örömteli, tanulságos közmunka legyen. Vonjuk be őket a napi tevékenységünkbe, ha valamit szívesen csinál azt bízzuk rá! A szeretet, tisztelet és odafigyelés legyen fontosabb a tekintélynél!
3. Tanítsuk a munkatársak, tanulótársak megbecsülésére, ők olyan emberek, akiktől tanulni lehet.
4. Becsüljük meg a kritikát, a kemény munkát és a komoly szaktudást.
5. Kezdeményező készséget, kitartást, elszántságot, fejlődőképességet, nyíltságot, kritika elfogadását jutalmazzuk a jó ötletek, vagy kiemelkedő teljesítmény helyett!
6. Ne a gyorsaságot, hanem az alapos munkát dicsérjük! Ha gyors és hibátlan, mondjuk azt, hogy túl könnyű volt neki, és adjunk nehezebb feladatot!
7. Irányítsuk őket, de ne ítélkezzünk felettük. Ha kemény munkával kell átrágják magukat valamin, akkor segítsük ebben őket!
8. A rosszul teljesítőknek tanítsuk meg a hatékony kommunikációt és teremtsünk olyan környezetet, ahol a készségeik megtanulását, fejlesztését hangsúlyozzuk. Tegyük nyilvánvalóvá, hogy a tanulás fontosabb, mint a tehetség, zsenialitás.
9. A versengés helyett a csapatmunkát jutalmazzuk, támogassuk.
10. Nyíltan és őszintén kommunikáljunk, a jót és rosszat is mondjuk el, de úgy, hogy ne sértsük meg.
11. Azt tartsuk zseninek, aki kitartóan kutat a megfelelő stratégia után, küzd és próbálgatja a lehetőségeket, és végül ezek segítségével legyőzi a nehézségeket.
12. Magas elvárásokat fogalmazzunk meg, de bontsuk apró, megvalósítható lépésekre! Egyszerre legyünk szigorúak, következetesek és meleg szívű elfogadó tanítók. Mutassuk meg, hogyan érhetik el céljukat, tanuljunk együtt vele! Tanítsuk önállóságra, és arra, hogy értékesnek tartjuk, és ő is tartsa magát értékesnek.
13. Kudarc esetén tanítsuk meg hogy első lépés az, hogy információt gyűjtünk hol hibáztunk. Második lépés: készítsünk magunknak egy tartható de konkrét tervet. Gondoljuk át alaposan a legapróbb részletig: mikor, hol, hogyan, kikkel hajtjuk végre? Végül kövessük a tervet!
14. Ne felejtsük el: „Az emberek bajnokokká válnak, nem annak születnek!”

„Minden munka: amit meg kell tenni,

és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.”

Első szintű (alap) motiváció: biológiai szükségletek, túlélés

A Maslow piramis szerint a legalapvetőbb szükségletek a biológiai szükségletek (evés, ivás, alvás…). Ezek hiánya arra készteti, azaz motiválja az embert, hogy a szükségletei kielégítésére törekedjen. Ez egy külső, körülményektől függő motiváció.

Második szintű (irányított) motiváció: jutalmazás és büntetés

Az iskola máig is épít, és sok munkahely is. a motiváció ezen fajtájára. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy külső kényszer vagy jutalom nélkül is el lehet érni a kívánt célt. Sajnos a motiváció ezen fajtája képes a belső motivációt kiölni, érdekes feladatból melót csinálni, játékból feladatot, lehetőségből kényszert azáltal, hogy fizetünk érte, vagy feltételként várjuk el a jutalomért cserébe. A büntetés pedig lehetőséget ad arra, hogy megszegjük az utasítást, vagyis a munkamorált csökkenti. Mi is a baj ezzel a motivációval?

1. elnyomja a belső motivációt
2. csökkenti a teljesítményt
3. rombolja a kreativitást
4. vissza szorítja a jóért való törekvést
5. erkölcstelen magatartásra csábít
6. a jutalomtól függővé tesz
7. rövid távú gondolkodást támogatja a hosszúval ellentétben

Mikor érdemes mégis ezt használni? Ha a feladat rutinszerű, algoritmikus, gyakorló jellegű és nem kreatív.

Harmadik szintű (belső) motiváció

A munka világa mára kreatív alkalmazottakat kíván, és többnyire nem rutinszerű. Hogy élvezni tudjuk a munkát ahhoz az kell, hogy belsőleg legyünk motiváltak. Belsőleg akkor vagyunk motiváltak, ha önállóak, kompetensek (hozzáértők), és kötődőek azaz közösségi lények vagyunk. A belső motiváció tanult viselkedés, azaz megtanulható.

1. Önállóság: Az irányítottan motivált ember a külső nyomásra, konkrét eredményekért küzd. A belsőleg motivált ember saját akaratából, választási lehetőségeinek tudatában cselekszik. Az önállóság együtt jár a mélyebb tudással, jobb osztályzatokkal, kitartással, termelékenységgel, a kiégés elkerülésével. Ezért ha azt szeretnénk, hogy önállóságot biztosítsunk, önállóságra buzdítsunk, akkor tegyük lehetővé, hogy ki-ki maga válassza meg a feladatát, a feladatra fordítandó időt, a módszerét és a csapatát. Az időnket mi kell beosszuk, a feladatnak mi kell rögzítsük a kereteit, én kell eldöntsem, hogy milyen módszerrel akarom elérni, és ehhez kiknek a segítségét, támogatását kérem, kikkel tudok eredményesen együttműködni a cél érdekében.
2. Kompetencia, szakmai igényesség: Minden ember szeretne valamiben kiváló, zseni, profi, hozzáértő, mester lenni. A belső motivációnk az, ami rávesz, hogy valamit azért csináljunk meg mert személyes kihívást jelent a számunkra. Először is tudnunk kell, hogy minden megtanulható, kellő gyakorlással, idővel, kitartással bármi elsajátítható (Részletesebben lásd Carol Dweck: Szemléletváltás c. könyvét.) Senki nem születik eredendően okosnak, de kemény munkával bármikor javíthatunk az intelligenciánkon. Ugyanakkor a szakmai kiválóságot bár tetszőlegesen meg tudjuk közelíteni, mindig lehet még tovább fejlődni benne. Pontosan az a vonzó benne, hogy soha el nem érhető, de mindig még pontosabbá, közelibbé tehető, mindig lehet tovább fejlődni benne.
3. Céltudatosság: A célok adnak aktivitási energiát az élethez. „Soha nem lehet tökéletes az életünk anélkül, hogy azt éreznénk, valami nagyobb dolognak vagyunk a részesei, amely maradandóbb, mint mi magunk” (Csíkszentmihályi Mihály) Az ember arra van tervezve, hogy aktív és küzdő legyen.
4. Kötődések: Az ember társas lény. Sokkal szívesebben teszünk meg valamit, ha társakkal együtt dolgozhatunk érte, mégpedig olyan társakkal, akikkel jól érezzük magunkat.

Hogyan indíthatjuk be a belső motivációnkat?

1. Változtassuk meg a gondolkodásunkat (szemléletváltás), úgy hogy higyjük el, bármire képesek vagyunk kellő kitratással és munkával!
2. Flow teszt: Egy héten véletlenszerű időpontokban jegyezzük le, hogy mit csináltunk, kikkel voltunk és hogy éreztük magunkat. Nézzük meg a statisztikánkat: van-e olyan időszak amikor a flow élmény gyakoribb volt? Hogyan tudnánk ezeket az időszakokat megnövelni?
3. Találjunk ki „életcélt” magunknak. Pl. Megépítem a legszélesebb hidat. Felnevelek 3 gyermeket. Megtanítok 100 gyermeket olvasni… Legyenek kisebb céljaink is, de tudjuk róluk, hogy hogyan kapcsolódnak a fő célhoz.
4. A nagy célokat bontsuk apró lépésekre: Nem kell, hogy minden nap hiánytalanul teljesítsük, csak folyamatosan haladjunk előre. Nem kell 3 nap alatt mesterré válni, elég 3 millió nap. 😊
5. Mindig új célokat kell kitűzni, és elszántan gyakorolva javítani a teljesítményt. Ismételni sokszor, sokszor! Meghallgatni a kritikus visszajelzéseket és épülni belőle. Azt gyakoroljuk, amiben gyengék vagyunk. Számítsunk rá, hogy a feladat fizikailag és szellemileg is kimerítő lesz!
6. Az időnk 20%-át fordítsuk pihenésre, önfejlődésre, hogy ne égjünk ki.
7. Jegyezzük le: Mi az amiért minden nap kikelek az ágyból? Mi az ami ébren tart éjszaka? Az ami fontos nekünk.
8. Biztassuk magunkat jól megválogatott képekkel és idézetekkel.
9. Képzeljük el magunkat, mint ha már elértük volna a célt, és onnan tekintsünk vissza, hogy mit tettünk ezért a kellemes állapotért. Majd tegyük meg!

Hogyan motiváljuk gyermekeinket, tanulóinkat?

1. A házi feladat legyen olyan, hogy értsék mi a célja, segítse a fejlődést. A gyerek dönthesse el, hogy mikor, hogyan, kikkel készíti el. Valódi projekteken dolgozzanak.
2. Félévenként a félév elején írjanak listát, hogy mit szeretnének elérni a félév alatt, majd félév végén készítsék el saját „bizonyítványukat”: Miben értek el sikereket? Sikerült-e a célt elérni? Mivel vannak elmaradva? Mit kell még tanulniuk? Merre tovább?
3. Legyen a gyermeknek házimunkája. Így tanulja meg hogy vannak kölcsönös kötelezettségek, és a családtagoknak segíteniük kell egymást.
4. Az erőfeszítését és a stratégiáját dicsérjük, ne az intelligenciáját!
5. Segítsük abban, hogy átlássák mindig a helyzetet. Tudják, hogy miért tanulnak valamit, hogyan kapcsolódik a világhoz, amiben élnek. Majd szólítsuk fel, hogy alkalmazzák a tanultakat!
6. Támogassuk a kíváncsiságukat és az önállóságukat.
7. Bíztassuk, hogy amit megtanultak az tanítsák meg társaiknak is! Kérjünk segítséget a gyerektől abban, amit szívesen csinál!

Ajánlott irodalom: Daniel H. Pink: Motiváció 3.0