Kép forrása: www.cukimamik.hu

Hogyan tanítsuk meg bízni önmagában? 

• Érdeklődjünk a dolgai iránt. Hallgassuk figyelmesen, tegyünk fel kérdéseket, és ne hallgattassuk el. Így tudni fogja, hogy fontos nekünk. Töltsünk el sok élvezetes percet együtt. (pl. játék)
• A hibák hangsúlyozása helyett hangsúlyozzuk a jó tulajdonságait. Segítsük a talentumait arra használni, hogy leküzdje nehézségeit és kijavítsa a hibáit.
• Bízzunk benne, és ne akarjunk minden percben a nyomában lenni.
• Rendszeresen bízzunk rá olyan feladatokat amiket belátható időn belül meg tud csinálni, hogy legyen sikerélménye.
• Ne becsüljük alá képességeit azzal, hogy megkíméljük a „túl nehéz”, „úgysem fog sikerülni” feladatoktól, hanem bátorítsuk önálló elvégzésére, de szükség esetén segítsünk neki, ne hagyjuk magára. Ha valami nem úgy sikerült tökéletesen, ne csináljuk meg újra helyette hanem képességeit is vegyük figyelembe mikor értékeljük. Köszönjük meg a munkavégzését, és dicsérjük meg azért ami jó volt benne, a hibáztatás helyett pedig magyarázzuk el hogyan kellett volna jobban megcsinálnia. Biztassuk arra is, hogy próbáljon ki új dolgokat.
• Ne legyünk türelmetlenek ha nem sikerül valami azonnal, hanem biztassuk arra, hogy újra és újra próbálkozzon kitartóan. Előbb-utóbb sikerülni fog!
• Ha hibázik, büntetés, veszekedés helyett segítsük jóvátenni a hibáit. Tudassuk vele, hogy szabad hibázni, de azt jóvá kell tenni. Minden ember tökéletlen, ne várjuk el, hogy ő tökéletes legyen. Fogadjuk el olyannak amilyen.
• A döntés jogát és feladatát ne vegyük át tőle, ne hagyjuk hogy ránk hárítsa, hanem biztassuk hogy döntsön ő.
• Semmiképpen se gúnyoljuk ki vagy szégyenítsük meg, hanem tartsuk tiszteletben személyiségét.
• Emlékeztessük a korábbi sikereire, ha el van keseredve és nem bízik magában.
• Ünnepeljük meg a nagy sikereit!

És ne feledjük: A gyerekeink olyanok lesznek amilyennek mi látjuk őket!

Ajánlott irodalom: Suzanne Vallieres: Pszichotrükkök sorozat

A kép forrása: www.demotivalo.net

Most nézzük meg a másik oldalt. Mi rombolja az önbizalmat? Mi okozza az önbizalom hiányát?

Annak aki jelentéktelennek, értéktelennek, csúnyának érzi magát gyerekkorában sok szidás,  gúny, megalázás, megszégyenítés, kemény büntetés járt ki. Túl sokat követeltek tőle, túl nagy volt a teljesítménye iránti elvárás vagy figyelemre sem méltatták. Mivel a szavak is fájdalmat okozhatnak, a folytonos rosszallás és kritika sérti az önbizalmat.

Az sem jó, ha túl magasra tesszük a mércét. Inkább bátorítsuk a gyerek próbálkozásait, és dicsérjük meg erőfeszítéseit, apró sikereit. Ugyanakkor az sem jó ha túl alacsony a mérce, mert azt fogja gondolni „én nem érdemlek komolyabb feladatot, mert ez is alig megy”, esetleg „erre sem vagyok képes”.

A figyelmetlen, érdektelen szülők gyerekei úgy érzik csupán terhet jelentenek, nem érdemes foglalkozni velük. Ha a szülőt nem érdeklik a gyerek sikerei, barátai, szavai, alkotásai, akkor mért kéne azt gondolja, hogy érdemes igyekezni, változni, próbálkozni mikor minden mindegy.

Jó ha tudjuk: a gyerekeink olyanok lesznek, amilyeneknek mi látjuk őket!

Kishitűség az, ha nem vagyunk jó véleménnyel magunkról, nem bízunk képességeinkben, nem hiszünk abban, hogy sikeresek lehetünk. Aki önbizalommal rendelkezik, az bár nem nyújt minden területen maximumot, de ismeri a határait, erősségeit és gyengeségeit és ezeken próbál úgy változtatni, hogy sikeresebb legyen.

Az önbizalom kialakulása gyermekkorban kezdődik, de később is fejleszthető. Az énképünket ugyanis a környezetünkben élő (számunkra legfontosabb) személyek rólunk alkotott véleménye alapvetően meghatározza. Ezért nagyon fontos, hogy a szülő, barát, pedagógus, rokonok biztassanak, és emeljék ki a jó tulajdonságainkat.

Az önbizalmat erősítő tényezők az önismeret, a biztonság, a kapcsolataink valamint a képességeinkből fakadó sikerbe vetett hitünk.

Az önismeret hosszú évek során folyamatosan alakul ki, és változik. A társas kapcsolatok és élettapasztalatok erősítik vagy gyengítik meg. Ezért kell a sok biztatás, és az olyan dicséret, mely kiemeli mit tett az illető jól. A biztonságérzet az elfogadásból fakad. Ha érezzük hogy szeretnek és számíthatunk másokra (főként szüleinkre, barátainkra, tanárainkra, hozzánk közel álló emberekre, Istenre)  mert időt szánnak ránk, segítenek, biztatnak, ha a világ kiszámítható, a szabályok következetesek és egyértelműek akkor bizodalmunk megerősödik. Ellenben akit nem fogadnak el annak csorbul az önbizalma. Az udvarias, nagylelkű, segítőkész, másokra gondoló és másokat tisztelő magatartás, az erőszakmentes kommunikáció kedvessé tesz mások szemében, és ennek visszajelzése szintén önbizalmat erősítő tényező. Az önbizalmat erősíti az is, ha feladatokat kapunk (vagy adunk gyerekünknek) és nem hagynak magunkra, ha elakadunk, hanem segítenek. Ilyenkor tapasztaljuk mi mindennel meg bírunk birkózni.

Kép forrása: http://www.psamk.sulinet.hu/ovimunkakoz.html

Nemrég  voltam Sindelar-Zsolnai 1 tanfolyamon. A módszertan arra irányul, hogy a nagycsoportos gyerekek részképességeit felmérje és szükség esetén irányított gyakorlatokkal fejlessze azokat, hogy a tanévkezdés ne okozzon problémát.

Milyen részképességeket  vizsgál?

• Vizuális (képi) és auditív (hangi) figyelem tartóssága,
• Képi észlelés, beszéd és hallás észlelés, tér és testséma észlelése
• A képi és hang alapú információk összekapcsolása (képből hang, hangból kép), kódolása
• Emlékezet: képi, beszélt-hallott nyelvi, és szeriális, azaz sorrendiséget is feltételező emlékezet
• Beszédkészség, valamint szem-kéz mozgás összehangolása.

Bár a tanfolyamon kijelentették, hogy nagycsoportosok fejlesztésére való, mert kisebb korban az idegrendszer éretlen még, én azt hiszem maguk a feladatok gyakorlása nem árt kisebbeknél sem és olyanoknál sem akik nem rendelkeznek különösebben rossz részképességekkel.

A témában nagyon sok gyakorló feladatot találunk az interneten, ezeket módosíthatjuk, alkalmazhatjuk könnyebb vagy nehezített verzióban játékos formában gyermekeinknél. De mindenképpen vigyázzunk, hogy mindvégig megőrizzük a kellemes légkört. Számítsunk rá, hogy egy feladat ha a gyereknek nehéz akkor kompenzálni akar, fusztrálódik, kiborulhat. Ezek kezelését nem lehet képzetlenül elintézni, hiszen éppen az a cél, hogy eddzük a gyermek gyengébb képességeit, hogy szintre jöjjenek.

Bár a teszt is elérhető a világhálón, nem ajánlom hogy elvégezze olyan aki nem ért hozzá, mert önmagában a mérés nem elég, sokkal lényegesebb a teszt közben történő megfigyelés, és még fontosabb a mérésre épülő, azzal összhangban levő, fejlesztési terv illetve annak koordinálása, levezetése.

Ezért aki mindenképpen saját szakállára akarja fejleszteni gyermekét annak  melegen ajánlom hogy minél több mozgást tegyen lehetővé a gyerekének:.kúszás, mászás, egyensúlyozás, ügyességi játékok, labdadobálás…Ezekkel test és térérzékelése jelentősen fejleszthető. Másodszor ajánlom az OKOSOVIS magazint amit újságárusoknál lehet kapni, és rengeteg jó feladatot tartalmaz, elsősorban vizuális fejlesztés terén, de matematikai készségeket is gyakoroltat. Harmadszor javaslom a ménél több mesét,mondókát, versikét, ami nemcsak a nyelvi érzéket fejleszti a de léleknek is jót tesz és a családi kapcsolatot is erősíti, minőségi időt is ad.  

És ha ezek ellenére sem megy minden úgy mint ahogyan szeretnénk, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni szakembertől (nevelési tanácsadó, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus)

Az első osztály egyik kihívása az olvasás. Van akinek könnyebb, van akinek nehezebb. Jelenleg 1 év áll jó esetben rendelkezésre az olvasás alapjainak megtanulásához ami igen megterhelő lehet. Sokan küszködnek olvasási nehézséggel. Nem feltétlenül kell ahhoz diszlexiásnak lenni, hogy e gyorstalpaló tempó mellett ne tanulj meg jól olvasni. 

Az én gyermekeim tudomásom szerint nem diszlexiások, olvasásban mégis vannak hibák. Lányom szótagokat, betűket cserél fel annak ellenére, hogy könyvmolyként több ezer oldalt elolvasott már életében, fiam az ékezetes betűket "nem veszi észre", vagyis a-á, e-é, o-ó-ö-ő, u-ú-ü-ű betűket cserél fel véletlenszerűen, igaz ő még csak elsős. 

Mindkét hibára ad gyakorlatokat az alábbi könyv: 

Ványi Ágnes – Schwalmné Navratil Katalin: Mi? Mi! Avagy diszlexiás (kép)regény – Gyakorlókönyv nehezen olvasó gyermekeknek.

A tartalomból:

I. Feladatok magánhangzócserék oldására (a-á, a-o-ó, e-é, á-é, a-e, u-ú, o-ó, o-ó-ö-ő, u-ú-ü-ű, ö-ő-ü-ű,)

II: Feladatok a hosszú-rövid magánhangzók pontos olvasásához (i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű)

III. Feladatok a mássalhangzócserék oldására 

IV Feladatok hosszú-rövid mássalhangzók pontos olvasásához

V. Feladatok reverziós jelenségek oldására (mássalhangzók felcserélődése, szótagok felcserélődése)

Azt hiszem mi forgatni fogjuk!