A beszéd a kommunikáció egyik legalapvetőbb fajtája. Ha azt akarjuk, hogy szavaink hatékonyak legyenek, akkor legyünk kedvesek a másik emberrel. Mit jelent ez? Beszéljünk úgy, hogy kimutatjuk őszinteségünket és szeretetünket, ugyanakkor empátiával fogadjuk őt. Ezt egy 4 elemű modellel tudjuk leginkább elérni:
- Figyeljük meg, mi történt/történik és az milyen hatással van a közérzetünkre. Mondjuk ki hangosan. PL.: „Látom, rendetlenség van a szobádban és ez zavar…”
- Fejezzük ki hogyan érezzük magunkat azzal kapcsolatban amit megfigyeltünk: „…mert ettől dühös leszek, mert úgy érzem nincs elég időm és energiám mások után is rendet rakni a házban.”
- Mondjuk el milyen szükségleteink, vágyaink vannak amit a fenti érzések váltottak ki: „Pedig szeretném ha rend és tisztaság lenne a lakásban, ezért szeretném ha hallgatnál rám, mert akkor úgy érzem fontos vagyok neked.”
- Fogalmazzuk meg azokat a konkrét cselekedeteket, amiket az életünk jobbá tétele céljából kérni szeretnénk: „Ezért kérlek, tedd el a könyveidet és a játékaidat a szobádban, és porszívózzál össze. Köszönöm.”
Ezek után ne adjunk ultimátumot és hagyjuk meg neki a szabadságot, hogy eldöntse teljesíti-e a kérésünket, vagy sem.
Hasonlóképpen bánjunk a dicséreteinkkel is. Az elismerő szavak úgy kellenek mint egy falat kenyér. Ahhoz hogy érezze a gyermek, hogy komolyan gondoltuk is amit mondtunk használjuk a fenti sémát:
Például: „Megdicsérlek, mert kitakarítottad a szobádat, ezért most örülök, mert megkíméltél engem és megspóroltál nekem néhány percet, amit mással tölthetek el. Ezért úgy érzem, hogy szeretsz engem. Köszönöm.”
Ha tehetjük, legyen ez a „más” valami olyan, ami neki is örömöt okoz, például játszunk vele, mondjuk mesét, süssünk sütit, vagy barkácsoljunk, sportoljunk együtt. Így megerősítjük jó magatartását és máskor is szívesebben fogja megtenni.
Ajánlott irodalom: Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak