Véget értek az ünnepek, kezdődik a munka, az iskola. Az alábbi gondolataim ezzel kapcsolatosak.

Azok a gyerekek, akikhez túl gyakran a szívesség szeretetnyelvén beszéltek könnyen önállótlanná válhatnak. Nem tanulják meg a legalapvetőbb elemi cselekvéseket, s ami még rosszabb: eszükbe sem jut, hogy ők is tehetnének valamit önmagukért. Ezzel az önértékelésük is csökken. Hogy ezt megelőzzük, tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy szorult helyzetben segíthet saját magán. Azt is tanítsuk meg neki, hogy hogyan.

Például: Rendetlenség van a szobájában. Kezdjük azzal, hogy mi rendet rakunk a lakás többi részében (példamutatás). Utána kérdezzük meg tőle: „Nem zavar a földre letett sok nyitott könyv, hogy nem lehet eljutni egyik helyről a másikra a szobádban?” Lehet, hogy azt válaszolja, hogy nem, mert éppen tanul és kell neki, hogy kézügyben legyen a sok tankönyve. Akkor vegyük ezt figyelembe. Ha ő is rendetlenségnek érzi, akkor sem biztos, hogy bevallja, ám észre fogja venni, hogy itt valami tennivaló van. Akár így, akár úgy ne csináljunk helyette rendet! (Kivéve, ha kicsi, és még nem tud egyedül rendet rakni, de akkor is ne helyette, hanem vele együtt. Segítsük olyan kérdésekkel, hogy „Hol van a legók helye? Hova kell tenni a kisautókat/babákat?” Stb.) Ugyanakkor ne csodálkozzunk: ha mi rendetlenek vagyunk, akkor ő is az lesz. Tehát előbb az igényt kell kialakítani a rendezett körülményekre és a képességet, hogy észrevegye, ha tennie kell valamit. Csak utána a rendrakás módját. Fontos: ha megkértük valamire, akkor várjuk el tőle, kérjük számon, ellenőrizzük le és viselje a következményeit!

Más házimunkákkal, tanulással is hasonlóan járjunk el.

Ez persze nem könnyű feladat. Könnyebb, gyorsabb kiszolgálni a gyereket, mint megtanítani neki a feladatait. Mégis, hosszú távon ez a célravezetőbb.

Ajánlott olvasmány:

Balázsné Szűcs Judit: Az EMBER aki óvodás

Így karácsony tájékán szólni szeretnék néhány gondolatot az ajándékozásról.

Az ajándék annak a kézzelfogható jele, hogy valaki ránk gondolt. Nem számít mibe került, drága volt vagy olcsó, vásárolt vagy kézzel készített. Azért olyan értékes számunkra, mert a másik embernek az irántunk érzett szeretetéről tanúskodik.

Gondoljunk bele édesanyák, hogy milyen szeretettel őrizzük gyermekünk ajándékát, amit óvodás korában anyák napjára készített. Lehet, hogy csak egy alaktalan rajz „én és az anyukám” címmel, vagy kivágott tenyere mintája, esetleg egy papírvirág, de számunkra mégis felbecsülhetetlen értékkel bír. Őrizzük, ki nem dobnánk. Ugyanezt érzi az akinek az ajándékozás a szeretetnyelve.

Hogyan ajándékozzunk, hogy érezze a szeretetünket? Írjuk össze azokat az ajándékokat, amiknek szívből örült az eddigi élete során. Figyeljük meg, mit szeret csinálni és mit nem, mivel foglalkozik, játszik szívesen. Mit szeret olvasni, sportolni, barkácsolni. Így lesz némi elképzelésünk arról miket kedvel. Nem feltétlenül kell az ajándéknak nagy értékkel bírnia, sőt a túl drága ajándék kényelmetlen helyzetbe is hozhatja a másikat, mert úgy érezheti, hogy ezt viszonoznia kell, de legalábbis nem fogadhatja el. A túl drága ajándék azt is jelentheti, hogy meg akarlak vesztegetni, ugyanakkor illetlenség olcsó vacakkal kiszúrni a másik szemét. Mit tegyünk tehát? Keressünk pénztárcánkhoz és kapcsolatunk hőfokához mért ajándékot, ami neki lesz kedves.

Mit tegyünk ha mi kapunk ajándékot? Örüljünk neki. Érezzük át a szeretetet, hogy gondoltak ránk. Köszönjük meg.

Na és ha nem tetszik? Akkor se adjuk vissza, hanem keressünk jobb helyet neki.

Ha hálásak vagyunk annak akitől kaptuk az ajándékot akkor vegyük fel, vagy vegyük elő, esetleg meséljünk róla amikor az illető látja, hallja. Így mi is örömet okozunk az ajándékozónak.

Az igazi nagy ajándék pedig az, ha a jelenlétünket, a figyelmünket, az időnket szánjuk oda annak akit meg akarunk ajándékozni. Ezért van szükség névnapokra, születésnapokra, Bálint-napra, Anyák napjára vagy Karácsonyra. A meghitt együttlét, megszépíti a kicsiny ajándékot is, míg az értékes ajándék is fényét veszti ha nem szeretettel párosul.

Meghitt készülődést kívánok mindenkinek!

Ajánlott irodalom: Gary Chapman: Egymásra hangolva (6. fejezet)

A beszéd a kommunikáció egyik legalapvetőbb fajtája. Ha azt akarjuk, hogy szavaink hatékonyak legyenek, akkor legyünk kedvesek a másik emberrel. Mit jelent ez? Beszéljünk úgy, hogy kimutatjuk őszinteségünket és szeretetünket, ugyanakkor empátiával fogadjuk őt. Ezt egy 4 elemű modellel tudjuk leginkább elérni:

1. Figyeljük meg, mi történt/történik és az milyen hatással van a közérzetünkre. Mondjuk ki hangosan. PL.: „Látom, rendetlenség van a szobádban és ez zavar…”
2. Fejezzük ki hogyan érezzük magunkat azzal kapcsolatban amit megfigyeltünk: „…mert ettől dühös leszek, mert úgy érzem nincs elég időm és energiám mások után is rendet rakni a házban.”
3. Mondjuk el milyen szükségleteink, vágyaink vannak amit a fenti érzések váltottak ki: „Pedig szeretném ha rend és tisztaság lenne a lakásban, ezért szeretném ha hallgatnál rám, mert akkor úgy érzem fontos vagyok neked.”
4. Fogalmazzuk meg azokat a konkrét cselekedeteket, amiket az életünk jobbá tétele céljából kérni szeretnénk: „Ezért kérlek, tedd el a könyveidet és a játékaidat a szobádban, és porszívózzál össze. Köszönöm.”

Ezek után ne adjunk ultimátumot és hagyjuk meg neki a szabadságot, hogy eldöntse teljesíti-e a kérésünket, vagy sem.

Hasonlóképpen bánjunk a dicséreteinkkel is. Az elismerő szavak úgy kellenek mint egy falat kenyér. Ahhoz hogy érezze a gyermek, hogy komolyan gondoltuk is amit mondtunk használjuk a fenti sémát: 

Például: „Megdicsérlek, mert kitakarítottad a szobádat, ezért most örülök, mert megkíméltél engem és megspóroltál nekem néhány percet, amit mással tölthetek el. Ezért úgy érzem, hogy szeretsz engem. Köszönöm.”

Ha tehetjük, legyen ez a „más” valami olyan, ami neki is örömöt okoz, például játszunk vele, mondjuk mesét, süssünk sütit, vagy barkácsoljunk, sportoljunk együtt. Így megerősítjük jó magatartását és máskor is szívesebben fogja megtenni.

Ajánlott irodalom: Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak

A testi érintés nagyon fontos, de mi van akkor, ha a gyermekünk kamasz és szégyelli, hogy megöleljük? Akkor találjunk ki más módot!

A gyermekünknek éreznie kell, hogy szeretjük őt. Fel kell naponta tölteni a „szeretettankját”, azaz szeretettartályát. Különben a szeretethiányból súlyos kamaszkori problémák lehetnek. Még egyszer hangsúlyozom, nem elég ha szeretjük őt, hanem ezt éreztetni is kell vele! Ugyanis a gyermek arra hallgat leginkább, akiről úgy érzi, a legjobban szereti őt. A szemkontaktus és a testi közelség a legalkalmasabb arra, hogy éreztessük a szeretetünket. Ugyanakkor fontos, hogy őszinte legyen, túlzásoktól mentes, kellemes. Egyik legalkalmasabb módja, ha szeretettel, melegen a szemébe nézünk, és figyelünk rá. (A szem sok negatív érzést: unalom, harag, szomorúság, szánalom stb. is kifejezhet, ezeket kerüljük!) Aki nem néz beszéd közben a másik szemébe, az lehet, hogy önbizalomhiánnyal küzd, de mások úgy értelmezhetik, hogy nem kedvelik őket, nem vesz róluk tudomást, ezért kellemetlen társaságnak tartják, ami erősítheti önbizalom hiányát és így bezárul a kör. Ezért tanítsuk meg neki még kicsi korban, hogy beszéd közben a másik szemébe nézünk. Aki határozottan képes a mások szemébe nézni, nagyobb valószínűséggel lesz sikeres az életben. Ha kerüli a tekintetünket a gyermekünk, akkor gyanakodhatunk, hogy valami baj van, valamit szégyell.

A testi közelség különösen akkor fontos, ha serdülőnk hallgatag, mogorva, rosszkedvű vagy elutasító. Ilyenkor a szemkontaktus nehezen alkalmazható. Folyamodjunk a testi érintéshez. Ugyanakkor jó ha tudjuk, hogy ha lerohanjuk szeretetünkkel azzal csak ártunk. Mit tegyünk tehát? Bátorítóan tegyük a vállára a kezünk. Alig feltűnően simítsuk meg a karját, fejét miközben elhaladunk mellette. Üljünk mellé és nézzük együtt csendben a tévét, mellesleg „véletlenül” érintsük meg lábát, vállát. Ha jól csináljuk, észre sem veszi, de elraktározódik a tudatában. A testi közelséggel hangulatától függetlenül is tudjuk tölteni érzelmi tankját.

Kutatók végeztek egy kísérletet, miszerint a könyvtáros könyvkölcsönzés közben egyeseket észrevétlenül megérintett, másokat nem. Azokat, akiket megérintettek a könyvtárost sokkal kedvesebb személynek írták le, és a szolgáltatással is elégedettebbek voltak, mint azok, akiket nem érintettek meg. Ez a kísérlet is azt mutatja, hogy a fizikai érintés, még ha nem is tudatos, nagyon hatásos eszköz.

A kamaszokhoz más módon is lehet testi közelségbe kerülni. Például ha fáradt, ajánljuk fel, hogy megmasszírozzuk a hátát, nyakát, fejét, lábát. Vagy lányunknak ajánljuk fel, hogy kisminkeljük, kilakkozzuk a körmét, megfésüljük, besütjük, vagy éppen kivasaljuk a haját.

Néha azért nem árt ha megöleljük, megpusziljuk kamasz gyerekünket, de ne tegyük túl gyakran és csak különleges esetekben (pl. elmegy vagy hazajön messzi útról, díjat nyer, vagy ha a gyerek külön büszke valamilyen tettére és ezt mi is jutalmazni akarjuk). Akkor is igényli ölelésünket, ha valami mélyen bántja, vagy lelkiismeret furdalása van, esetleg komoly vagy nehéz beszélgetést folytattunk vele. Ne fukarkodjunk ilyenkor megölelni.

Ha eddig elhanyagoltuk a testi kontaktust, de most belátva ennek jelentőségét szeretnénk alkalmazni akkor fokozatosan vezessük csak be, különben „gyanús”-nak fogja tartani. Ennek ellenére mindenkit csak biztatni tudok Gary Chapnan-nel és Dr. Ross Campbell-el együtt, hogy használja bátran a testi érintést kamaszoknál is éppúgy mint a kisgyerekeknél vagy a felnőtteknél.

Ajánlott irodalom:

Gary Chapman: Gyerekekre hangolva

Dr. Ross Campbell: Nehéz évek

Gary Chapman Gyerekekre hangolva c. könyvében ír a gyermekek 5 szeretetnyelvéről, vagyis arról, hogy hogyan éreztethetjük a gyermekeinkkel azt, hogy szeretjük őket.

Minden embernek - így a gyerekeinknek is - szükségük van arra, hogy a saját nyelvén éreztessük vele, hogy szeretjük. Mi is ez a szeretetnyelv? 5 olyan csatorna amin keresztül a szeretetünket kifejezzük, illetve "megérezzük" ha szeretnek minket. Mivel nem mindenki ugyanazt a szeretet nyelvet "beszéli", illetve "érti", szükséges, hogy megtanuljuk egymás szeretetnyelvét. Hogy érthetőbb legyek, nézzük meg ezeket a nyelveket:

1. Testi érintés: ide tartozik a simogatás, ölelés, szemkontaktus, dögönyözés, hancúrozás, barack a fejre, vagy ellenpéldaként a tettlegesség.
2. Elismerő szavak: ide tartozik a dicséret, a kedvesség, bátorítás, biztatás, és a bűvös "szeretlek" szó kimondása is. Az sem mindegy hogy mit mondunk és az sem mindegy, hogy hogyan. Mondanivalónk célja az legyen, hogy fejezzük ki, "mennyire értékes, fontos vagy a számomra". Ha csak tehetjük fogalmazzunk pozitívan, azaz mit tegyen, mit szabad, mit lehet, és ne negatívan, tiltásokkal irányítsuk gyermekeinket.
3. Minőségi idő: az az idő, amit neki szánsz. Amikor ő van a középpontban, vagy legalábbis egy olyan közös cselekvés ami neki sokat jelent. Pl együtt korcsolyázás ha szeret korcsolyázni, vagy közös társasjáték, jó beszélgetések stb. Ez nagy áldozatot igényel a mai rohanó világban. De bőségesen megtérül, mert a gyerekünk ezért fog megbízni bennünk és hallgatni ránk. 
4. Ajándékozás: és itt nem csak a születésnapi, karácsonyi, névnapi ajándékokat kell érteni, hanem azt, hogy néha, vagy gyakrabban meg kell lepni egy kis ajándékkal, semmiséggel, csokival, cukorkával, könyvvel,virággal, meglepetéssel...
5. Szívességek: amikor a gyermek kedvéért megteszünk valamit. Ez nem jelenti azt, hogy hagyjuk hogy fejünkre nőve dirigáljon nekünk, de vegyük észre, ha szeretetünk jeleként vágyik arra, hogy tegyünk meg valamit.

A szeretetnyelvek segítségével fejezhetjük ki, a szeretetünket. Van akinek az egyik, van akinek a másik kifejezési mód az elsődleges, de figyeljünk oda, hogy annak akinek szánjuk, nem feltétlenül ezen a nyelven érti meg a szeretetünket. Ne sajnáljuk az időt, és energiát, hogy megtanuljuk egymás szeretetnyelveit beszélni!