„Senki nem egymagában ér el sikert vagy kudarcot. Csoportként győzünk, vagy veszítünk. A csoportokat pedig vezetni kell.”

A csapat eredménye (s így a te sikered is) nem elsősorban a tagok tehetségén múlik, hanem a csapatmunkán. A tehetségtelen, de jól vezetett csapat eredményesebb, mint a talentumokból álló, de rosszul vezetett. Milyen hát a jól vezető csapat?

1. Van egy jó vezetője
2. Vannak jó vezető-helyettesei
3. Van egy kialakult kultúrája, hagyománya

1. Legyél jó vezető!
   A vezető legfontosabb feladata, hogy a cél meghatározásával irányt mutasson a csapatának. Fontos, hogy a cél nagyratörő legyen, ambiciózus, és megérje belefektetni az energiádat. Legyen ez az (élet)cél mindenki számára nagyon világos, érthető, egyszerűen megfogalmazott. Majd bontsd le a célodat a hozzá vezető lépésekre, rövid távú viselkedésmintákra. Ösztönözd a jó viselkedésminták betartását, és akadályozd meg a negatív viselkedésminták használatát, kialakulását. Továbbá a jó vezető irány- és példamutató, nem kér olyant a csapatától, amit maga nem hajlandó megtenni.

Ami viszont NEM a vezető feladata, az a teljes kontroll a teljes folyamat felett. Helyette bízni kell a (jól megválogatott és összehozott) csapatban, akik mellett ki is állsz, amikor az fontos. A csapat feletti kontroll helyett a hatalmat ruházd át a helyetteseidnek, és a csapatodnak. Helyezd a megfelelő szerepkörbe azokat, akik a legjobbak az adott feladatban. A vezető olyan közeget teremt, ahol az emberek (csapattagok) jogosultságot kapnak. És már el is jutottunk a következő pontba.

2. Találd meg a helyetteseidet!
   A helyettes olyan ember, akire a csapattagjaid felnéznek, és általad is helyesnek tartott szokásai és normái vannak. 3 dologban különböznek a többiektől: státus, hozzáállás és tehetség.
   1. Státus: Nem utasításokkal irányítanak, hanem cselekedeteik révén, azáltal, hogy a többiek (akaratlanul is) felnéznek rájuk.
   2. Hozzáállás: gondoskodóan bánnak csapattagjaikkal, mert a gondoskodás segít megteremteni a termékeny, összetartó, bizalomra épülő közeget a fejlődéshez.
   3. Tehetség: A csapat figyelmét és tiszteletét a hozzáértésükkel vívják ki.
3. Hozz létre egy kultúrát!
   1. Teremts közös célt! Ahhoz, hogy megtaláld ezt a célt, a hajtóerőt, ahhoz meg kell válaszolnod a MIÉRT? kérdést, azaz, hogy miért érdemes pont azzal a problémával, feladattal foglalkozni? A csapat elköteleződése a feladat felé e közös cél nélkül nem lehetséges. Az a hajtóerő.
   2. A jó csapatot az elköteleződés emeli ki a többi kultúra (bürokratikus cég=szabályok és irányelvek adják a vezetést, autokratikus cég=a cégvezető szabályai a vezetés alapja, sztárcég=a profi dolgozókat tömörítő, de ne irányító modell, mérnöki cég=a szakemberek kezében a hatalom) közül és teszi mindegyiknél eredményesebbé. Itt mindenki ugyanazért az értékért, célért küzd, összetart, ezért keményebben dolgozik. Így alakul ki az érzelmi kötődés ereje.
   3. Továbbá meg kell teremteni azt a bizalmon alapuló légkört, ahol merik vállalni a hibáikat a csapattagok, vagyis ahol mernek kockázatot vállalni. Azért mert megértően viszonyulnak egymáshoz, mert rendszeresen beszélgetnek, megköszönik a segítséget és közreműködést egymásnak, figyelnek egymásra, megjegyzik a másik által elmodottakat, tudják egymás kicsi-nagy baját, azaz egymást embereknek tartják érzelmekkel, emberi célokkal, sikerekkel és csalódásokkal, és csak másodsorban barátok, munkatársak, tanítványok, férjek, feleségek, gyermekek, dolgozók… Végül pedig fontos, a bizalomhoz az, hogy elismerjék egymás szakértelmét, tehetségét és értékeljék, felhasználják azokat.

Végül az igazi sikerhez elengedhetetlen a BÁTORSÁG. Az igazi bátorság szembenézni a kudarccal, és megbirkózni vele. Felismerni, hogy nem kell félni a kudarctól és nem szabad neheztelni amikor nem sikerül valami. Az igazi bátorság az, hogy ne azt tedd, ami mások szerint jó ötlet, hanem azt, ami számodra helyes!

Mindezt akkor tudod hitelesen felvállalni, ha azonosulni tudsz a céloddal. Tedd azt, amit akarsz, hogy veled is tegyenek, de ne feledd, hogy nem mindenki azt akarja, amit te.

„Ne arra összpontosíts, amiben rossz vagy! Csak az számít, amiben kitűnsz!”

Ha elhiszed magadról, hogy „zseni” vagy az még nem elég. Be is kell bizonyítani, azáltal, hogy megvalósítod, eléred az áhított célt. Ehhez erő és energiabefektetésre van szükséged. 3 dolgot kell tenned: kihasználni az erősséged, rugalmasnak lenni és következetesnek. Nézzük meg ezeket:

1. Erősségek kihasználása: Ehhez fontos, hogy felismerjük az erősségeinket, majd arra építsünk. Mindenki úgy éri el a legjobb eredményt, ha arra fókuszál, amiben jó (jobb az átlagnál).
   1. Felismerésed azzal kezdődik, hogy valaki, valamilyen teljesítményedre azt mondta egyszer, hogy jó vagy benne. Ez a címke arra ösztönöz, hogy elköteleződj mellette, bebizonyítsd, hogy igaz ez az állítás. Keresd a lehetőségeket, hogy kihasználd az erősségeid!
   2. Felelet, reflexió: ha megvan az erősséged, tehetséged, akkor azt ösztönözni, táplálni kell. Összpontosíts arra, amiben jó vagy, és sikereket érsz el, amik további cselekvésre, tanulásra ösztönöznek. Közben rájövünk arra is, hogy vannak gyengeségeink, de azok kezelhetők. Az a terület, ahol jól teljesítesz legtöbbször az amiben a legnagyobb örömödet is leled, ahol FLOW állapotba kerülsz.
   3. FLOW, ritmus: A flow-ról már korábban írtam. Itt most annyit említek meg, hogy ha beleveszel a feladatba, magasabb színvonalú munkát fogysz végezni. Ezért találd meg azokat a feladatokat, amelyek kiváltják nálad a FLOW élményt! A flow csak akkor „jön el”, ha a pillanatra koncentrálsz, nem a múltra, vagy a jövőre. Olyan feladatok okoznak flow-t, amik nem túl könnyűek, hogy kihívást jelentsenek és ne legyenek unalmasak, de nem is túl nehezek, hogy képes legyél megoldani őket.
2. Rugalmasság: A problémára kreatív, merész megoldást találni a rugalmasság kulcsa. A siker sokszor azon múlik, hogy másként (szokatlanul) tudunk-e gondolkodni és viselkedni. A probléma megoldása során akadályokba ütközhetünk: alábecsüljük a ráfordítandó időt, jobban félünk a lehetséges veszteségektől, mint vágyunk a nyereségre, valamint, hogy az esemény fontossága nem ugyanaz, mint amennyire valószínű, hogy bekövetkezik, és a képzeletünkkel sem korrelál. Sokszor szükséges egy jó edző, menedzser, aki rádöbbent, hogy képesek vagyunk megoldani a problémát, elérni a célunkat. Ha ennek ellenére elesünk, kudarcot vallunk, akkor újra kell értelmezni a problémát, hogy milyen pozitív változásokat idézhetett elő a viselkedésedben (pl. kitartóbb lettél, fejlődhettél valamilyen, esetleg más területen…) Át kell térned a fejlődésközpontú gondolkodásra. /lásd: Carol Dweck: Szemléletváltás/ Tehát győzd meg magad, hogy a feladat megoldható, tanulj meg előítéletektől mentesen tekinteni a problémádra (friss szemmel, szokatlanul, „őrült tudósként”), végül kérdezz meg olyat, aki másképp gondolkodik, mint te (csapattársakat).
3. Következetesség: „A csúcsteljesítmény szikrája talán valóban a tehetség, de a szokások tartják élve a tüzet.” Minden szakma, cselekvés, célhoz vezető út lebontható olyan „egyedi viselkedésmintákra”, szokásokra, amiket következetesen be kell tartani, jellemünkké kell, hogy váljon. Próbáljuk meg kitalálni, hogy nyomás alatt milyen szokások azok, amik átlendíthetnek (időt, energiát, gondolkodást spórolhatnak meg nekünk, rutinná tehetők.) „A szokás nem más, mint egy jelzésből, egy rutinból és egy jutalomból álló hurok.” (Charles Duhigg) Azért kell terv, hogy elhatározd, hogy megcsinálsz valamit (mikor, hol, kivel…) A terv kivált egy szokást, de azt rendszeresen, kivétel nélkül mindig végre is kell hajtani. Így lesz viselkedésmintává. A viselkedésminták mellett el kell köteleződni minden nap, minden órában! Ez nem könnyű, de nincs rövidebb, könnyebb út! Amit teszel az határozza meg, hogy milyennek látod magad. Az identitásod a viselkedéseddel alakul ki, és befolyásolja a döntéseidet. „Változzatok meg értelmetek megújulásával”. Tedd mindig a helyes dolgot! De mi a helyes? Döntsd el ki vagy, mi a helyzet, s az, aki szerinted meg tudja oldani a feladatot (azaz a példaképed) az mit tenne a helyedben? Majd cselekedj, úgy! Ha mégis hibázol, törekedj rá, hogy sose hibázz ugyanúgy kétszer!

Folyt. köv.

 

„Csak rajtad múlik, hogyan reagálsz a sorscsapásokra. Sikert csak kemény munkával, önbizalommal és kitartással érhetünk el.”

 

1. Vállald a felelősséget! Ez azt jelenti, hogy ha akadály merül fel, akkor azt kell figyelembe venni, amit irányítani tudsz (gondolkodásmódodon, nyelvezeteden, beszédeden, vislekedéseden), és arra kell reagálni. Így vagy megakadályozható a kudarc, vagy ha nem, akkor is vállald a felelősséget azért, amit elszúrtál, azaz vállald a büntetést, következményeket és tanulj belőle. Tedd jóvá, ha lehetséges! Kerüld a másra mutogatást, az nem oldja meg a problémát. A problémára úgy tudsz reagálni, ha higgadt maradsz, és arra koncentrálsz, amit irányítani tudsz. Tehát meg kell tanulni gyorsan elválasztani a velünk történteket attól, hogy mi volt a hiba. Nem az a kérdés tehát hogy ki rontotta el, hanem az, hogy hogy lehet megoldani, jóvá tenni a problémát, hibát. Ez azért fontos, mert ha hiszed, hogy irányíthatod az életed, akkor irányítani is fogod, mert irányítani is akarod! Tudd, hogy te irányíthatod csak az életed azzal, hogy milyen döntéseket hozol. Az is a te döntésed, ha nem döntesz, hanem halogatsz! A körülmények akkor tudnak föléd kerekedni, ha vagy rossz döntést hoztál, vagy nem hoztál döntést!
   1. Ne hibáztass! Se magadat, se másokat! Ne hagyd magad felbosszantani, mert az nem visz semerre, csak az önbizalmadat rombolja, az ellenséged önbizalmát meg erősíti. Ebben segíthet az a gyakorlat, ha elképzeled a legjobb eredményt mintha már a tiéd lenne, elérted volna, és végiggondolod, hogy hogy jutottál el ebbe az állapotba, mik voltak a fontos mérföldkövek, lépések.
   2. Reagálj a kezedben és ne a fejedben levő problémára. Kerüld az általánosítgatást. A túláltalánosítgatás tehetetlenségérzéshez vezet. Aki túláltalánosít az általánosnak (mindenkire/mindenre vagy épp senkire/semmire vonatkozónak gondolja a feladatot, problémát. Ilyenkor keress ellenpéldát!), folyamatosnak („mindig, állandóan, soha” kifejezés helyett használd az „időnként, mostanában, néha” szavakat) és személyesnek (magunkat hibáztatjuk, ahelyett hogy a reakciónkra fókuszálnánk, vagy a sérelmeinkre koncentrálunk az azonnal megoldandó problémák helyett.)
   3. Vállald a hibáidat! Legyél elszámoltatható. Ha rossz döntést hoztál, vállald a következményeket!
2. Légy motivált! Már többször ejtettem szót korábbi cikkemben a motivációról. Itt most azt hangsúlyoznám ki, hogy a belső motiváció (ami az egyetlen eredményes út) fejleszthető, kialakítható, elérhető, rugalmas. (Nem adottság! Meg kell érte dolgozni! De megéri!) Megfelelő eszközökkel mindannyian felépíthetjük a sajátunkat.
   A belső motiváció a tevékenységgel járó elégedettségből fakad. Nem igényel jutalmat, sőt az rombolja! A belső motivációt a személyes fejlődés, gyarapodás motiválja, növeli az önbecsülést, csökkenti a szorongást, depressziót. A belsőleg motiváltak fókuszáltabbak, magabiztosabbak, így megerősítik a motivációt. Keményen dolgozol csak mert szereted amit csinálsz. Csak a részvétel öröme számít, ez a FLOW.
   Ezzel szemben a külső motiváció (pénz, hírnév, siker) fellendíti ugyan kezdetben a motivációt, de ha elmarad, akkor elveszítjük érdeklődésünket, a belső hajtóerőt. A valóságban a külső és a belső motivációk kombinálódnak és egy spektrumon helyezkednek el. Teljes külső motiváció esetén azért dolgozol keményen mer jutalmat kapsz. A jutalom nélkül semmi vagy.
   Alacsony belső motiváció esetén a siker megerősít, azt érzed olyan ember lettél, aki ér valamit, ez növeli a motivációdat. Tehát beindítani a tanulással, szakértés megszerzésével lehetséges. A belső motiváció kialakításáért az alábbi területeken tudsz hozzájáulni:
   1. Önállóság: (Légy hű önmagadhoz!) Amikor az énképednek megfelelően cselekszel, a munkád reflektál az értékrendedre, értékeidre. Választ ad a munkád arra a kérdésre, hogy Ki vagy? Mihez kezdj az életeddel? Vagyis mi a célod az életben? A CÉL egy egyszerű dolog kell legyen, MIÉRT kérdéssel tudunk a mélyére ásni a lelkünknek, hogy kiderítsük mi az, ami hatalmasabb nálunk és érdemes érte élni. Ha motivált akarsz lenni arra fordítsd a figyelmed, ami szerinted valóban fontos: pl. elköteleződés a család iránt, Isten iránt, bajtársaid iránt, emberiség iránt…
   2. Kompetencia:(Vedd át az irányítást!) A helyzet feletti kontroll átvétele, azaz a kompetenciáid, szakértelmed, tudásod alkalmazása a motivációdat erősítik. A kompetencia az a jó érzés, hogy a saját kezedben tudhatod a gyeplőt. Koncentrálj az irányítható viselkedésre: légy bátor, vállalj kockázatot és tarts össze a csapattársakkal! Urald a szituációt és uralni fogod a motivációt is. Készíts 2 listát, egyikbe a mit tudok vele kezdeni tulajdonságaid a másikba mit nem tudsz kezdeni vele problémáid legyenek, Majd az elsőre koncentrálj!
   3. Kapcsolódás, kötődés: (Találd meg hova tartozol!) Mivel az ember társas lény, nagyobb a túlélési esélye, ha kapcsolódik másokhoz. Ezért a motivációnkat is növelik a kötődések.
3. Irányítsd az érzelmeid! Az agyunk ősibb része ösztönös, indulatorientált. De jó hír az, hogy az agy fejlettebb, logikus része át tudja venni felette az irányítást. Ehhez 3 tényezőt kell figyelembe venni:
   1. Követelmények: Mire van szükségem a dolog elvégzéséhez? Mennyire nehéz? Szerezzük meg a kontrollt a probléma felett, racionálisan. Ehhez az kell, hogy egyetlen valamire koncentráljunk a problémával kapcsolatban éspedig olyan valamire, ami nem az érzelmeink, hanem egy cselekedet, amit meg tudunk pillanatnyilag tenni. Lépésenként juss el a célig! Az apró dolgok, lépések vizualizációjával elkerülhető a pánik.
   2. Képességek: Birtokában vagyok-e a hozzá szükséges szakértelemnek? Emlékeztessük magunkat hogy mi mindent csináltunk már meg magunk. Ha mégis meghaladná a feladat az erőnket, akkor kérjünk segítséget! De legtöbbször arról van szó, hogy nem bízunk eléggé magunkban. Csak kezdjük el úgy ahogy szoktuk. Gyűjtsd össze és tudatosítsd magadban, hogy miben vagy jó. Gyakran elmélkedj róla, mert megerősít, önbizalmat ad!
   3. Következmények: Mi a valódi tét? Hogyan hat ez az életem hártalevő részére? Nyomás alatt hajlamosak vagyunk a legrosszabbra gondolni, pedig ritkán ilyen súlyosak a bajok. Ezért meg kell tanulni elengedni a dolgokat. Különítsük el az identitásunkat az eredményeinktől. Legyen cél a magas szinvonalon teljesítés, de a teljesítményeddel ne azonosítsd magad! Aki vagy nem ugyanaz, mint amit elérsz. Az út, a fejlődés, a felfedezés a lényeg, nem a cél teljesítése.

A lényeg a követelmények csökkentése, a képességek növelése és a következmények kiegyenlítése.

Folyt. köv.

„A siker, csak 20%-ban múlik a tehetségen.” (Kelly Holmes)

„A csúcsteljesítmény is csak egy szokás a sok közül, ami idővel olyan természetessé válik mint a fogmosás” – állítja Jake Humphrey és Damian Hughes Csúcsteljesítmény című könyvében, melyben a rendkívüli eredményeket alkotók életét, világhoz való hozzáállását azaz sikerük titkát kutatják.

De mi is a profik sikerének a titka?

1. Megfelelő gondolkodás
2. Megfelelő viselkedés
3. Megfelelő csapat

A továbbiakban ezeket fogom részletezni.

(De aki teheti ovassa el a fent említett könyvet, mert ez csak egy összefoglaló lesz!)

Folyt. köv.

A flow angolul áramlatot jelent, de ezt a szót nem szokás lefordítani mikor a flow élményről beszélünk.

A flow élményt Csíkszentmihályi Mihály Amerikában élő magyar származású pszichológus írta le. Arra kereste a választ, hogy mitől lesz valami örömteli, mi okozza az öröm érzését az emberekben. Arra jutott, hogy ez nem más mint a flow élmény. A flow vagy tökéletes élmény attól tökéletes, hogy önmagában örömteli. Aki gyakran él át flow élményt az erősnek, aktívnak, kreatívnak, motiváltnak, elégedettnek, boldognak érzi magát. Ahhoz, hogy valaki flow élményt éljen át, meg kell tanulnia felismerni cselekvési lehetőségeit, reális célokat kitűzni valamint képességeit fejleszteni.

Milyen a flow élményt előidéző feladat?

• adott, jól meghatározott cél felé irányul (a cél külső cél, tehát nem lehet öncélú). ez a cél reálisan legyen megvalósítható (ha kell, bontsd kisebb részcélokra, amik megvalósíthatók)
• belsőleg motivál
• cselekvésre ösztönöz, mely a tőled telhető lehető legjobbat, legtöbbet várja el
• jól ismert, világos, jártasságot igénylő szabályok határozzák meg
• gyors, pontos visszajelzést ad a teljesítményedről
• irányíthatóvá teszi számodra a cselekvést
• komoly koncentrációt igényel, ezért az időérzék, térérzék eltűnik, más dologra nem gondolsz közben, nem jut idő az aggódásra, hétköznapi problémákra. Csak az élhet át flow-t aki figyelmét képes akaratlagosan a feladatra irányítani. (Önmagában a gondolataink ha magára hagyjuk kaotikusak, negatívak, ezért hajlamosak vagyunk pótcselekvésként lekötni a figyelmünket pl. tévénézéssel, ami nem fejleszt, ezért nem is okoz flow élményt)
• lehetővé teszi a felfedezés örömét, kreativitás érzését
• eltűnik benne az ÉN tudat, mégis a személyiség benne megváltozik, átalakul, fejlődik, összetettebbé, komplexebbé válik.

A flow élményt nyújtó feladat kihívás elé kell, hogy állítson, (nem lehet unalmas), de a kihívás nem lehet túl nagy, mert akkor szorongást idéz elő. Ezért ha unod magad a feladat közben és a flow-ba akarsz kerülni, akkor növelned kell a feladatok nehézségét, ha szorongsz, aggodalmaskodsz, hogy nem tudsz teljesíteni, akkor tanulással növelned kell a készségeid szintjét. A FLOW élményt gátolja a túlzott aggodalom. Ha attól tartasz, hogy rossz benyomást keltesz, helytelen dolgot csinálsz, vagy nincs meg a létfenntartáshoz alapvető szükségleted (étel, ital, alvás, stb…) akkor folyamatosan kizárod magad az örömből. Szintén károsan hat,ha mindent csak a saját szemszögedből vizsgálsz, saját magadra vonatkoztatva nézel, értelmezel. Ilyenkor az energiáidat arra használod, hogy a jelenlegi célkitűzéseidet beteljesítsd, nem pedig arra, hogy újakat keress.

A tökéletes élményt elősegítő család olyan ami

• harmonikus (a családtagok viselkedése összhangban van egymással, a környezet rendezett, a szabályok egyértelműek)
• világos határokat, elvárásokat szab a szüleid részéről feléd, ezáltal a célok jól ismertek
• egyértelmű a visszacsatolás (jól csinálod-e amit teszel?)
• támogató (középpontban érzed magad, azaz szüleidet érdekli, hogy éppen most mit csinálsz, mik a konkrét érzéseid, tapasztalataid; észreveszik ha problémád van, akkor is ha nem említed nekik; hoznak neked kedvező döntést...)
• választási lehetőséged van (elfogadod a szabályokat vagy megszeged és viseled annak következményeit)
• biztonságos családi háttér, azaz bízhatsz abban, hogy szüleid melléd állnak, segítenek, ellátnak a szükséges dolgokkal, stb...
• lehetőségeket biztosít a számodra, hogy egyre összetettebb dolgokat végezhess.
• erőt próbáló (támogatja az egyéni kezdeményezéseket, elfogadja a versenyszellemet)
• a család differenciált, azaz mindenkinek megvan az egyéni célja, feladata, képessége
• a család integrált, vagyis ami valakivel megtörténik az mindenki számára fontos (együtt sírtok és együtt nevettek)
• megfelelő kommunikációval törekedtek arra, hogy a konfliktusok ne nőhessenek addig, míg a kapcsolat szétesik.

 A FLOW önmagában kevés ahhoz hogy fejlődést idézzen elő. Kell, hogy egyszerre legyen egy feladat komplex és tökéletes-élményt nyújtó.

A komplex feladatok mindig egyszerre integráltak és differenciáltak. Az integrált feladat azt jelenti, hogy együttműködést igényel, általánosít, harmóniára törekszik míg a differenciált feladat azt jelenti, hogy egyéni jellemzőket (specifikumokat) mutat, új részleteket tár fel. Az önmagában élményt nyújtó feladatok (mint pl a művészetek: rajz, zene) a benne levő öröm miatt élvezetesek, de mivel nincs meghatározva hogy mi a jó, merre menj, merre fejlődj ezért hamar elveszti érdekességét, nem ad elég kitartást ahhoz, hogy életre való célként tűzd ki magad elé. Ezzel szemben azok a feladatok amik komplexek de nem nyújtanak flow-élményt (pl. természettudományok, matematika) könnyen nehéz kötelességgé válnak.

A művészeti tárgyaknál egy jó mentor, tanár új technikákat, új kihívásokat állít eléd, mely egy kicsit meghaladja a jelenlegi képességeidet, de a kihívás némi gyakorlással, tanulással teljesíthető. 

A természettudományos tárgyak esetén szintén sokat segíthet, ha a tanár, mentor, szakkönyv úgy vezeti be az új jelenséget, ismeretet, hogy AHA élményt biztosít, azaz hagyja hogy te magad jöjj rá az új jelenségre, törvényszerűségre. (pl. te döbbensz rá hogy minden tárgy lefele esik, és ez nem azért van mert Newton megmondta, hanem Newton is azt mondta amire te magad is rájöttél...)

Mindkét esetben hasznos lehet a történelem, életrajz amikor olyan tudósokról hallhatunk akik élvezték munkájukat vagy olyan művészekről akik küzdelmes, fegyelmezett, kitartó munkával jutottak el a célig. A történelem a művészet és a tudomány integrációja szempontjából is jó, mert az ó- és  középkorban sokszor a technikai vívmányok egyúttal művészeti értékkel is bírtak. 

 Ajánlott irodalom:

Csíkszentmihályi Mihály: Flow

Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Kép forrása: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_03_a_kommelmelet_alapjai_scorm_11/32_trtneti_visszatekints.html

Az emberek lelki alkata megjelenik különféle viselkedésekben is. Az ókori görögök szerint 4 fő személyiség típust különböztethetünk meg (melyek tovább finomíthatóak): a szangvinikus, a melankolikus, a kolerikus és a flegmatikus típust. Az egyes emberekre természetesen ezek keveréke jellemző. Bár a temperamentum adottság, de hozzáállásunkkal, akaratunkkal, odafigyeléssel úrrá tudunk lenni rajta. Vizsgáljuk meg tehát a 4 személyiségtípus fő jellemzőit, milyen alapvető tulajdonságaik vannak, mi az előnyük és mire kell odafigyelni!

SZANGVINIKUS

Akkor vagyunk szangvinikusak, ha a környezet erőteljes (főleg pozitív) hatást gyakorol az érzelmeinkre, de a tapasztalatot nem váltjuk cselekedetekre. Másokra könnyen ráhangolódóak vagyunk, de a következő pillanatban már más érzelem lesz úrrá rajtunk. Alapvetően vidámak és optimisták vagyunk.

Erősségeink:

• A jelenben, a pillanatban élünk, ezért realisták vagyunk.
• Nyitott szemmel járunk, az átlagnál hamarabb észrevesszük a dolgokat. Érdeklődésünket a kis dolgok is le tudják kötni.
• Együtt-érzőek vagyunk, jól alkalmazkodunk másokhoz. Ezért sokan kedvelnek. Rendkívül alkalmas az olyan pályákra, ami az emberekkel foglalkozásról szól: betegápolás, gyereknevelés, pszichológia, lelkész
• Könnyen lelkesedünk, ezért kiváló szószólók lehetünk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Mivel a pillanatnak élünk, nem látjuk a dolgokat összefüggéseiben.
• Hangulatunk, véleményünk gyorsan változik a pillanatnyi befolyásnak köszönhetően. Ezért nem lehet komolyan venni minket. Az ígéreteinkről könnyen elfeledkezünk.
• Mindenbe belekapunk, lelkesedünk érte, de könnyen kiégünk, vagy eltereli más a figyelmünket és akkor munkánk abbamarad. Ezért megbízhatatlanok vagyunk.
• Gyenge az akaratunk, könnyedén befolyásolhatnak mások. Ezért önfegyelmet kell gyakorolnunk, ami nagy erőfeszítést igényel részünkről.

Milyen tanuló?

• változó körülmények között is erősen koncentrál
• nagyon jól meg tudja osztnani a figyelmét, ezért mindig mindenről tud
• figyelme könnyen felkelthető, de hamar elkalandozik, a figyelem és a szórakozottság keveredik
• gyorsan képes egyik tevékenységről a másikra átállni

MELANKOLIKUS

Az érzelmeink irányítanak, befele fordulóak vagyunk. A velünk kapcsolatos gondolatok mély benyomást tesznek ránk, sokáig foglalkoztatnak, rágódunk rajtuk. Alapvetően borús, szomorú, pesszimista alkatunk van. A jelenben csalódtunk, ezért a múltba vagy jövőbe száműzzük magunkat, így elrugaszkodunk a valóságtól. Hajlamosak vagyunk a depresszióra.

Erősségünk:

• Mély érzésűek vagyunk. Ezért sok a művészek között a melankolikus.
• Állhatatosak vagyunk, mindenhez mély és alapos a hozzáállásunk, cselekedeteinkhez éppúgy mint érzelmeinkhez. Ezért sok gondolkodó és filozófus, tudós melankolikus.
• Ismerjük a határainkat. Ezért csak abba fogunk bele, amit meg is tudunk és fogunk csinálni.
• Hűségesek, ragaszkodóak vagyunk, bár kevés emberrel tartunk kapcsolatot. Ugyanakkor érzelmeinket nehezen mutatjuk ki.
• Megbízhatóak vagyunk: Nehezen teszünk ígéretet, de ha valamit megígértünk azt be is tarjuk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Befelé forduló természetünk miatt önzőbbek vagyunk másoknál.
• Mivel mindent magunkra veszünk, könnyen megsértődünk. A sértéseket nehezen felejtjük el.
• Nem ismerünk kompromisszumot.
• Pesszimisták vagyunk
• Passzívak vagyunk. A folytonos önvizsgálat lebénítja akaratunk és cselekvőképességünk
• Nem vagyunk gyakorlatiasak, mivel nem a jelenben élünk.
• Folyton bizonytalanok vagyunk, ezért nehezen hozunk döntéseket.

 Milyen tanuló?

• jelentősen befolyásolja a figyelmét az, hogy a belső élményei erősen befolyásolják
• figyelmét nem vagy csak alig képes megosztani
• figyelmét nehéz másra irányítani
• fokozatosan jön bele a munkába
• de ha megszokott körülmények között tanul akkor figyelme tartós.

KOLERIKUS

A jelenben élünk. Az érzelmek helyett a cselekvőképesség és munka a mi erősségünk. Tudjuk, mit akarunk, és végre is hajtjuk. Döntéseket hozni nem esik nehezünkre. Azonnal meglátjuk a tennivalókat, és meg is oldjuk.

Erősségeink:

• Gyakorlatiasak vagyunk. Azonnal meglátjuk a cél eléréséhez szükséges utat és eszközöket.
• Elménk éles, bár nem mélyenszántó. Céltudatos, de érzelmektől többnyire mentes. Ami érdekel azt jól megfigyeljük és felhasználjuk a saját előnyünkre.
• Váratlan helyzetekben bátrak és éberek vagyunk, hamar ráérzünk a megoldásra, ezért nem ijedünk meg a veszélytől, hanem inspirálnak a kihívások.
• Jó menedzserek vagyunk. Terveket készítünk és meg is valósítjuk őket. Másokat is ráveszünk erre (igaz nem mindig békés eszközökkel).
• Nagy az önbizalmunk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Nehezen tudjuk másik helyébe képzelni magunkat, ezért ridegnek tűnünk. Ugyanakkor keményen bánunk magunkkal és másokkal is.
• Hirtelen haragúak, önfejűek és hajthatatlanok vagyunk.
• Könnyen lenézünk másokat, akik feladják céljaikat akadályok láttán. Ugyanakkor arra kényszerítünk másokat, hogy a mi igényeink szerint cselekedjenek, azonnal engedelmeskedjenek nekünk, fogadják el terveinket, javaslatainkat.
• Bosszúvágyóak vagyunk: nehezen lépünk át a sértéseken, de nem tépelődünk rajta, hanem bosszút állunk érte.
• Túl földhözragadtak vagyunk: a szépet nem csak a hasznosat tudjuk értékelni.

Milyen tanuló?

• Ami érdekli arra erőteljesen képes koncentrálni
• hatékonyan tudja megosztani figyelmét különböző dolgok között
• figyelem átkapcsolaása nehézkes
• figyelme elsősorban vizuális

FLEGMATIKUS

Nincs nálunk kiegyensúlyozottabb ember. A környezet és a belső érzelmek vajmi keveset befolyásolnak. Ezért hűvös, de derűs szemlélődőek vagyunk.

Erősségeink:

• Békaszeretőek, nyugodtak, jóindulatúak, másokkal összeférhetőek vagyunk.
• Megbízhatóak vagyunk. Bár nem vagyunk folyton pattogóak, mint a kolerikusak, de képesek vagyunk határozottan dönteni és azt végre is hajtani, ha arra kényszerülünk.
• Gyakorlatiasak vagyunk. A problémákat türelmesen, minden oldalról megvizsgálva, jó döntéseket hozunk. Ezzel másoknak bölcs tanácsokat tudunk adni.
• Jó mediátori képességeink vannak, kitűnő vezetői hajlammal rendelkezünk: az érzelmek nem befolyásolnak, de a problémákat jól körüljárjuk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Lassúak vagyunk és semmi sem kelti fel az érdeklődésünket.
• Lusták vagyunk, kerüljük az erőfeszítéseket, ezért könnyen begyepesedünk.
• Mások iránt közönyösek, velük szemben gőgösek vagyunk.

 Milyen tanuló?

• figyelmét nehezen osztja meg
• figyelme nehezen terelhető el
• nehezen kezd bele valamibe, de ha valamire odafigyel akkor a koncentrációja nem fárasztja ki, erért kitartó

ÖSSZEFOGLALÁSUL: 

Kép forrása: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_a_lelektan_tortenete/ch05s02.html