Isten mikor megteremti az embert rögtön feladattal, „munkával” látta el:

 „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.” (1 Móz. 2:15)

Tehát a munka alapvetően jó dolog, annak ellenére, hogy sokszor negatívan nyilatkozunk róla. A munka azért jó, mert a befektetett energiánk árán a környezetünk rendezettebb, áttekinthetőbb, használhatóbb lesz, esztétikailag szebb, végeredményben jobb dolgunk lesz, és ez örömérzést vált ki az emberből. A munka tehát egy kitűnő örömforrás lehet.

A munkára nevelés célja:

1. Teremtsük meg a munkavégzéshez szükséges igényszintet (példamutatás)
2. Segítsük a megvalósítást fejlettségi szintnek megfelelően (lehet hogy végig együtt kel tevékenykedni, lehet hogy csak a szemünkkel elég követni amíg megoldja a feladatot majd elpakol és csak meg kell dicsérnünk)
3. Ha nehézsége adódik ne ugorjunk azonnal segíteni, hanem várjuk meg míg segítséget kér. Csak akkor szóljunk bele a dolgába, ha félbehagyná vagy kínlódik. Akkor is a „ha megkérnél szívesen segítenék!” felkínálásával.

A munkára nevelés lépései:

1. Vegye észre ha tenni kell valamit (igényszint növelésével formálható)
2. Döntse el, hogy ő mit fog tenni (itt dönt arról is hogy esetleg segítségre lesz szüksége)
3. Szervezze meg a bonyolult tennivaló végrehajtását:
   1. Gyűjtse össze a szükséges eszközöket
   2. Ossza ki a feladatokat (ha segítséget kért)
   3. Szervezze meg a munkavégzést
   4. Rakja el a munkaeszközöket a végén
   5. Élvezze a munka jutalmát: az élet kellemes tovagördülését, a rend látványát, a nyugodt körülményeket, a sikert...
   6. Vegye észre, ha mások érdekében tehet valamit, és ott döntsön, szervezzen, tegyen...

Ehhez szülői segítség kell és biztatás, irányítás. S talán ami a legnehezebb az, hogy hagyjuk hogy próbálkozzon maga, és érjék kudarcok. Mert a tévedés nem kiküszöbölhető, a tanulás alapja ugyanis a tévedés. A próba vagy sikerrel vagy kudarccal jár. Általában több a kudarc. A tévedés nem egyenlő a nemtudással, hanem az ismeretszerzés kereső-tévedő-rátaláló folyamattal jön létre. Épp ezért a tévedésekért tilos neheztelni! A legelső dolgunk,- rossz megoldás, baleset, hiba, tévedés, kudarc esetén – a bírálat helyett, hogy mutassuk meg a hiba javításának lehetőségét, s ha a hibát elhárítottuk akkor beszéljük meg higgadtan hol és mit rontott el, hogyan lehetne legközelebb elkerülni a hasonló eseteket.

Jó ha hagyjuk, hogy a gyermek lássa miközben végezzük feladatunkat. Vonjuk be a munkánk végzésébe! Lássa azt, hogy szívesen mosogatunk, takarítunk, főzzük az ebédet. A kisgyerek ugyanis elsősorban utánzás révén tanul.

A munkát emeljük dicsőség rangjára, így a munkát végző gyerek megerősödik abban a hitben, hogy ő okos, ügyes, hasznos tagja a társadalomnak, és ez a megerősödő önbizalom nagyobb lendületet ad az újdonságokhoz a korábban sikertelen területek ellátásához is.

Mi a teendő ha valaki húzódozik a munkától? Értessük meg vele, hogy ha ő nem végzi el az adott feladatot akkor ő látja majd annak a kárát. Hagyjuk kicsit a saját levében főni, hadd tapasztalja meg milyen az ha nem törődünk bizonyos dolgokkal. Büntessük munkamegvonással (különösen, ha a munka dicsőség). Értessük meg vele azt is, ha ő nem segít másoknak, akkor neki sem fognak segíteni.

Mihez kezdjünk a nemszeretem, unalmas munkákkal? Legelőször is ne azon töprengjünk, hogy milyen rossz hogy ránk van hárítva, hanem örüljünk annak, hogy mivel unalmas, azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül is megy. Vagyis pl. a takarítás, vasalás alatt gondolatainkat irányíthatjuk kellemes dolgok felé: mit fogunk csinálni hétvégén?, mit olvastunk az elmúlt időben?, milyen ajándékkal lephetem meg szeretteimet a közelgő ünnepnap alkalmával? stb...

Végül hadd írjam le a segítségkérés lépéseit:

1. mérd fel a saját határaid
2. fedezd fel, ha egyedül nem boldogulsz
3. tanuld meg felmérni, hogy környezetében ki az aki segíteni tud rajtad
4. természetes módon, kulturáltan megfogalmazva, még kétségbeesés előtt (hiszti nélkül) kérj segítséget.
5. Pontosan, precízen fogalmazva fejezd ki mi az amivel nem boldogulsz. (Ne kelljen a segítőnek kitalálni azt is, hogy mi a baj és miben kell segíteni, legyen elég számára a segítségnyújtás.)

Remélem ez a kis összefoglaló hozzám hasonlóan másoknak is új lendületet ad a hétköznapjainkhoz.

Ajánlott olvasmány:

Balázsné Szűcs Judit: Az EMBER aki óvodás