Tanuláskor kezd a kulcsszavak, főfogalmak meghatározásával. Ezeket jegyzeteld ki, rajzold le, ezekből készíts vázlatot, elmetérképet. Majd ezek segítségével foglald össze mondanivalód. (Kivéve, ha meghatározott szöveget – memoritert -  tanulsz meg.) Mik azok a főfogalmak? Nos, mindent amit észlelünk (látunk, hallunk stb…) fogalmakká (szavakká, gondolatokká) alakítjuk át. A fogalmak tehát bizonyos tényeket csoportosítanak, kapcsolatot létesítenek közöttük (hasonlóság, különbség alapján.) A fogalom tehát az a név, amit a gondolatnak adunk. (Például: alma, körte, barack abban hasonlít egymásra, hogy mindegyiket meg lehet enni, fán terem. Ezért azt a nevet adjuk neki, hogy GYÜMÖLCS.  Ez alapján gyümölcs lesz a szilva, narancs stb. is. Vagyis a gyümölcs szó egy főfogalom. Könnyen belátható, hogy az alma, körte, barack is főfogalom, hiszen sokféle alma, körte, barack létezik…) Egy fogalom megtanulása egymást követő fogalmak, jelentésárnyalatok finomítását is jelenti. Tehát kapcsolódó gondolatok egyre bővülő hálózata, melyet lerajzolva térképhez hasonló ábrát kapunk. A fogalom lehet egyszerű: közvetlen tapasztalaton alapuló (pl, hideg, szúrós, piros, savanyú, hangos, illatos, nehéz…) vagy összetett: más fogalmak hasonlóságán vagy különbségén alapuló, a fogalmat kibővítő vagy összekapcsoló, csoportosító, osztályozó vagy besoroló. A térképalkoltásnál ezeket a fogalmakat tesszük karikákba, írjuk fel vagy rajzoljuk le, és a közöttük levő kapcsolatot (pl részei, következik, alkotják, okozza…) nyilakkal, összekötő egyenesekkel jelenítjük meg. Így láthatóvá lesz a szerkezet is. Fontos, hogy lehetőleg ne mondatokat írj fel a csomópontokba, hanem főneveket, igéket, mellékneveket. Az így készült térképet gyorsabban képesek vagyunk áttekinteni, a kapcsolatok segítenek a megértésben, ezért a tanulás eredményesebb és maradandóbb lesz…

Egy ingyenes számítógépes elmetérkép készítő program a FreeMind. 

Kép forrása: http://hatekonytanulas.blogspot.hu/2012/05/segitsegnyujtas-kozelgo-vizsgakhoz-ev.html

Azt tartja a szólás, hogy „a változatosság gyönyörködtet!" Tapasztalati tény, hogy könnyebb a tanulás azoknak akik több módszert ismernek, s ezeket az egyes tantárgyak tanulásához, az egyes témák elsajátításához felváltva alkalmazzák, mindig a legmegfelelőbbet húzva elő a tarsolyból. Lásd Passzív és aktív tanulásról szóló cikkemet. 

Most néhány ilyen módszert mutatnék be. De előtte tudni érdemes, hogy ez is tanulandó, így ne számíts arra, hogy kapásból menni fog. Gyakorolni kell, de hidd el, megéri! Ezért azt javaslom inkább olyankor kezdj hozzá, ha nem kerget a tatár, azaz ha nem sürgős (pl. felkészülve egy bő határidőre készítendő kiselőadásra, vagy szünetben).

A tanulásról általában

Tanulási típusok szerint van aki füllel, van aki szemmel, van aki mozgással tanul könnyebben. A leghatásosabb, ha minden érzékszervedet bevonod!

Kezd a tanulást azzal, hogy odafigyelsz az órán a tanár magyarázatára. Ha mát úgyis bent kell ülnöd az órán, legalább használd ki, hogy otthon kevesebbet kelljen tanulnod. A figyeléseddel időt és energiát spórolsz magadnak. Vegyél részt aktívan az órán: jegyzetelj, tegyél fel kérdéseket, és hallgasd meg a válaszokat.

Amikor haza érsz először tekintsd át az órai jegyzeteidet, majd kezd a szóbeli tanulással. Az írásbeli házira csak ezután kerüljön sor, és meglásd sokkal gyorsabban fog menni, mintha azzal kezdted volna. Végül mondd fel hangosan a leckét a szüleidnek, tesódnak, vagy jobb híján a kutyádnak, macskádnak, aranyhaladnak, plüssmacidnak…

Miközben olvasod a tananyagot, használhatod az INSERT technikát:

• Tegyél pipát ahhoz a részhez amit már tudsz
• Tegyél + jelet az új információhoz, ami logikusnak tűnik az eddigi tudásod alapján 
• Tegyél – jelet az olyan új információhoz ami ellentmond eddigi tudásodnak
• tegyél kérdőjelet, ha kérdéseid merülnek fel az olvasottal kapcsolatban
• tegyél csillagot, ha valami eszedbe jutott még az olvasottakkal kapcsolatban

Vagy bátran húzd alá, akár színessel, vagy szövegkiemelővel emeld ki a kulcsszavakat. Majd készíts belőle elmetérképet.

Ha hallás után tanulsz inkább akkor vedd fel magnóra, diktafonra a vázlatodat és hallgasd vissza, egészítsd ki. Idegen szavaknál ez különösen jó stratégia a hangzás tanulásához. 

Ha mozgás segít akkor jegyzetelj, rajzolj, rajzold a levegőbe, játszd el...

Használd az eszed is! Ábrándozz, fantáziálj róla, gondolj ki történetet. Készíts listákhoz ruhafogast (számokat megjegyezhetsz alak szerint, pl.: 0-tojás, 1-bot, 2-hattyú, 3 -madár vagy szív, 4-vitorla, 5-öt ujjad, 6, elefánt ormány, vagy csigaház, 7-zászló, 8-homokóra, 9-héliumos lufi), hasonlíts össze és keresd a különbségeket... 

Képek, ábrák leolvasása

Nézd meg, hogy mi a címe! Miről szól a kép? Hol láttál már hasonlót? Mikor, hol, hogyan készült a kép? Mondj mondatokat a képről, ami az eszedbe jut, majd válogasd ki közülük a tananyaghoz kapcsolódókat. Mit ábrázol a grafikon, táblázat? Olvasd le a tényeket! Több tényt olvass le az ábráról, és keress összefüggést közöttük. Keresd a logikát, rendező elvet. Vonj le következtetést! Indokold a döntésedet!

Szorgalmi feladat

Szükséged van jó pontra, kis ötösre, vagy csak be akarsz vágódni a tanárnál? Készíts szorgalmi feladatot! Lehet ez élménybeszámoló, gyűjtőmunka, rajzolj a témáról, vigyél be a témához kapcsolódó anyagot (pl  páfrányt biológia órára ha arról tanultok éppen), eszközt (pl prizma, nagyító) könyvet (pl. csillagászati atlaszt, mikor az égitestekről tanultok), hangzó anyagot (pl. énekórán ha épp a "Kékszakállú herceg vára" van terítéken)...

Szómankó

Ha már nagyon eleged van, és unalmas a tanulás, akkor kissé feldobhatja a hangulatod a szómankó. Ezt úgy kell "játszani", hogy leírsz egy kulcsfogalmat csupa nagybetűkkel egymás alá, majd minden betűvel mint kezdőbetűvel írsz egy mondatot ami jellemző a főfogalmadra. Mindjárt megmutatom példával:

• E a jele.
• Napból is ki lehet nyerni.
• Elektromos változata a legelterjedtebb, a legsokoldalúbb.
• Régen kőszénből, kőolajból, fából nyerték ki.
• Gépeket is ez hajtja.
• Ilyent termel a szél, a nap, a víz is.
• Atomerőmű is ezt állít elő.

Memorizálási technikák  közül felsorolok itt egypárat:

• szókártya módszer: pl. egyik oldalára a kártyának a magyar nevét vagy az őt kifejező képet, a másikra a szaktárgyi (pl angol, német stb) nevét írjuk. Keverd össze a lapokat és utána kezd el nézegetni. Elolvasod a magyar szót és megpróbálod az angol megfelelőjét elmondani. Ha sikerül ellenőrizd le magad és tedd félje a kártyát. Ha nem sikerül akkor tedd vissza a kártyádat a pakliba. Az ismeretlen szavak így gyakrabban előjönnek, sok ismétlés után előbb-utóbb csak megtanulod. Javaslat: egyszerre 10-15 kártyánál ne legyen több a kezedben, csak ha már az összeset tudod és csak ismételsz. A módszer használható a nyelven kívül még képletek, szorzótábla, idegen kifejezések, kotta olvasás, kis és nagybetű tanulására is...
• firkapapír technika: képhez szó társításakor (pl. angolban az írott és a mondott szó nem ugyan olyan alakú). Mikor leírod a szót mindig mondd ki hozzá a hangzását. Ismételd ezt el 20-30-szor legalább. Használhatod kémiai képlet tanulásakor, idegen betű tanulásakor (pl. orosz, kínai, héber, gót...)
• hangzás alapú memorizálás: (pl. angolul "lyuk" = "hoole". Kapcsold össze így: "Hol a lyuk?" vagy a zenében "Mi fán terem a dió mármint ti-dó?" mondattal jegyezheted meg a félhang távolságokat. )
• mondóka technika: írj dalt, mondókát, versikét, szedd rímbe a megtanulandó anyagot. pl.: "Entrópia növekszik, maximumra törekszik."
• szómankó: (lásd fentebb.)
• számfogas: minden számhoz 0-tól 9-ig rendelj alakja szerint egy képet. Ezekkel a képekkel könnyen megjegyezhetsz egy történetet, ami az évszámra utal. (pl. 0-tojás, 1-bot, 2-hattyú, 3-madár, 4-vitorla, 5 nyitott tenyér, 6-elefántormány, 7-zászló, 8-homokóra, 9-héliumos lufi)
• történetfűzés: képzeletedben írj egy történetet ami sorra veszi a tanult dolgokat. Itt az a lényeg, hogy majd könnyebben fel tudd idézni mindazt amit tanultál, tehát izgalmas legyen, érdekes, vicces, szokatlan, sok kapcsolódási ponttal a tananyaghoz. Pl."1222. április 24-én adta ki II. András Fehérváron az Aranybullát" A történet lehet: Tegyük fel, hogy van egy Andris ismerősöd. Képzeld el amint címerén két hattyú van, és kezében egy fehér színű vár makettet tart amin egy arany bika (angolul "bull") díszeleg. Mellette pedig három hattyút úszik a vízen, az első szájában bot van. Őket követi Árpi (Ápri-lis) úszósapkáján egy nagy 24-es díszeleg (de lehet egy hattyú is aminek vitorla szárnya van). (1-bot, 2-hattyú, 4-hajóvitorla a számfogas szerint)

 1 perces beszéd

Ez a technika arra való, hogy megtanulj folyamatosan beszélni egy témát illetően. Feleléseknél nélkülözhetetlen ugyanis a jó előadásmód. Nem elég ha tudod az anyagot, azt meg is kell mutatni. Tehát először válassz egy olyan témát amiről szívesen beszélsz és mérd stopperrel az időt, hogy 1 percig megállás nélkül tudj beszélni róla. Ha ezt már eléggé begyakoroltad akkor nehezítheted a feladatot, 1 perc alatt a leglényegesebb dolgokat mondd el róla (ez akkor fog menni, ha kezdetben csak címszavakban, majd egyre mélyebben és mélyebben részletezed a témát). Ezzel már az összefoglalást is gyakoroltad. Végül a leckéidet is foglald össze 1 percben, illetve fejtsd ki a részeit 1-1 percben. Egy felelés ritkán több mint 5 perc. Ezalatt el kell mondanod minden lényegeset!

A következő részekben, egyes tantárgyakra lebontva fogom megmutatni, mit, miért, hogyan tanulj.

Végül ahhoz, hogy amit megtanulsz, ne feledd el, emlékezzél arra, hogy „Ismétlés a tudás anyja”, vagyis időnként célszerű átismételni az addig tanultakat.

Forrás: pinterest

Sokunknak a tanulás azért nem megy, mert gond van a megjegyzéssel, bevéséssel, azaz memorizálással. Ehhez használjuk fel mind az összes érzékszervi csatornánkat, tanuljunk meg koncentrálni, és a hatásosság kedvéért tartsunk időnként szünetet..

Tegyük fel, hogy már megértettük a megtanulandó anyagot, felidéztük, hogy milyen eddigi tudásunkhoz tudjuk hozzákapcsolni az új anyagot és elkészítettük a gondolat-térképét, vázlatát az új tananyagnak.

Következik a szinesztézia, azaz az érzékszerveink bekapcsolása és összekapcsolása. Mint ahogy az a képen is látszik az információ különböző érzékszerveinkkel felfogva más módon, hatékonysággal ragad meg. A leghatásosabb ha minden érzékszervünket bevonjuk a tanulásba, hogy megjegyezzük az anyagot minél jobban. A sok csatorna bevonása majd segíteni fog a tudás előhívásakor is. Hogyan csináljuk? Foglaljuk történetbe a megtanulandó (kulcs)szavakat, és képzeljük el a történetet minél élethűbben (képzeljük el a hangokat, képeket, színeket, formákat, szagokat, ízeket, érzéseket…)

Mindenkinek van kedvenc bevésési csatornája, amin befogadja a tudást, illetve amin előadja, kifejti a tudását. De ez nem jelenti azt,hogy csak azt a csatornát kell erősíteni és használni, hanem jobb, ha a többi csatornát is megerősítjük.

3 csatorna kiemelt szereppel bír:

1. vizuális (képi): Aki ezen a csatornán kommunikál, az beszéd közben olyan kifejezéseket használ, mint „ebből is látható”, „képben vagyok”. Az ilyen tanulón sokat segítenek a megértéshez a táblázatok, képek, grafikonok, plakátok, térképek, ábrák, videók, jegyzetek, megfigyelések és bemutatók, látványos kísérletek.
2. akusztikus(hangi): „ez jól hangzik” mondod, ha ilyen csatornát használsz. Tanuláskor neked az segít, ha élő előadást hallgatsz, a hanganyagát többször meghallgatod, esetleg diktafonnal felveszed. Segít a szóbeli hangos felmondás, és a csendes tanulósarok, hogy ne vonja el más a figyelmedet. Erősséged a szóbeli feladatok illetve a memoriterek tanulása.
3. kinesztetikus (mozgási): „jól érzem?”, „jól csinálom?” kérdezel vissza ha ezt a csatornát használod. Tanuláskor segít az utánzás, szerepjáték, mozgással összekötött felmondás, önálló munkavégzés, gyakorlás, de a szavak leírása, alkalmazása szituációkban, vagy a kísérletek elvégzése, laboratóriumi gyakorlat is.

Tehát pl. meg kell tanuld a következő versrészletet:

Szepesi Attila: A bohóc (részlet)

Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.

Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.

 (A versrészlet az első osztályos olvasókönyvből van)

Kezdjük el a vizuális csatornával: Képzeljünk el egy kócos, piros hajú, kockás ingű, kék mellényű bohócot aki fülig érő szájjal mosolyogva énekel és közben karikákkal zsonglőrködik. Pepita ingének nyakába masni van kötve.

Vonjuk be a kinesztetikus csatornát: az első sor mondása közben rajzoljunk nagy vigyorgó szájat magunknak (vidám legény) és érintsük meg az orrunkat, mintha bohóc orrot fognánk, majd érintsük meg az ajkunkat mert az piros és borzoljuk össze a hajunkat miközben azt mondjuk: „piros haja csupa kóc”. Csárdás lépés következik jobbra-balra, miközben a 3. sort mondjuk: „ide lép, oda lép”, végül megrázzuk a felső ruhánkat „a zubbonya”, az ég felé mutatunk: „búzakék”. Lengessük meg a kezünket: „lengő inge pepita”.  Lobogtassunk zászlót, ha gondoljuk „igyunk pálinkát” (erről eszünkbe jut a pántlika szó) „lobog rajta pántlika”. Vigyorogjunk nagyot és költsünk dallamot a verssorhoz „viháncol, nótázik”, csináljunk úgy az ujjunkkal mintha tányért forgatnánk egy boton, miközben az utolsó sort is elmondjuk: „karikákkal mókázik”. Ha mindezt többször eljátsszuk, miközben hangosan (akusztikuscsatorna bevonása) elmondjuk, garantálom rövid időn belül (2-3 felmondás) hibátlanul megjegyezzük.

A megjegyzés útjába állhat, ha nem vagyunk képesek eléggé koncentrálni a feladatra. Ilyenkor a csatornáinkon más információk jönnek be (fáradt vagyok, éhes vagyok, inkább tévéznék, rádiót hallgatnék, valaki horkol, elment egy autó stb…) Ezért fontos, hogy érzékszerveinket kordába tudjuk tartani, és kössük le a tanulásba való bevonással. Gyakoroljunk önuralmat is: a kívánságaink azonnali kielégítése helyett, jegyezzük fel hogy mi jutott eszünkbe, és majd később, a szünetben (erről mindjárt még szólok!) végezzük el. Edzhetjük a csatornáink kordában tartását a következő gyakorlattal:

Válasszunk egy természeti képet, legyen mondjuk egy vihar. Először képzeljük el a sötét fellegeket, a felkorbácsolt tengeren a hullámokat, a hajladozó fákat, a villámokat… (szánjunk rá 2 percet), de csak a képekre koncentráljunk, a többit zárjuk ki. Másodszor, 2 percig a hangokat képzeljük el: hallgassuk a mennydörgést, a hullámcsapkodást, a farecsegést, az ablakból  leeső virágcserép csattanását a földön stb., de zárjuk ki a hozzájuk tartozó képeket. Harmadszor a kinesztetikus csatornát eddzük, úgy hogy érezzük az erős tépázó szelet a bőrünkön, a nagy, kövér vízcseppeket ahogy mossák az arcunkat és átnedvesítik a ruhánkat, a ruhát ami ránk tapad, az összerezzenésünket mikor a villám becsap a földbe a közelünkben, a papírsárkányt ahogy tépi ki a kezünkből a szél… Végül kapcsoljuk ezeket össze egy közös képpé.

Tartozom még a SZÜNET-tel! Nos, az emberi agy, kutatások szerint, csak körülbelül 30-45 percig képes valamire koncentrálni. Ezért 30-45 percenként 5-15 perc szünetet kell tartani, a hatékony tanulás érdekében. Ilyenkor nem szabad új információt befogadni. Tehát ne tévé-nézés, újságolvasás, zenehallgatás, pletykálkodás következzen , hanem mozgassuk meg egy kicsit magunkat, menjünk el vécére, igyunk egy pohár vizet vagy kávét, együnk egy falatot, rakjunk rendet , sétáljunk egyet… Azonban mielőtt elmegyünk szünetre, foglaljuk még össze, amit tanultunk (max. 5 perc), hogy a szünetben legyen ami „ülepedjen”. A szünet után kezdjük a következő órát azzal, hogy átnézzük mit tanultunk eddig, például átnézzük a vázlatunkat (de semmiképp sem elolvassuk újra a teljes tananyagot!). Ha több ilyen ciklust építünk be egymás után akkor hatékonyabb a tanulás, mintha könyv fölé görnyedünk órákon keresztül és elkalandoznak a gondolataink.

Végül, ha úgy érezzük megtanultuk a leckét, mondjuk fel, magyarázzuk el másnak, és gyakoroljuk, alkalmazzuk! Ne feledkezzünk meg az időnkénti ismétlésről sem!

(Lásd még a passzív és aktív tanulásról szóló cikkemet)

kép forrása: http://www.nyest.hu/hirek/mondjam-es-mutassam-egyszerre

Mint ígértem a szóbeli beszámolókkal (felelés, témaismertetés, előadás) fogok most foglalkozni.  Mit kell tenned, hogy előadásodnak ne a fenti képen is látható következménye legyen?

Felelés:

Az írott vagy élő szóban hallott ismeretek, gondolatok visszamondása. Kezd azzal, hogy figyelmesen és érdeklődve hallgatod, olvasod a tananyagot, hogy legyen miről számot adj. Másodszor: gondold át, logikusan építsd fel, szedd pontokba, készíts gondolattérképet, szűrd ki a lényeges információt a lényegtelenből. (A lényeges mindig a történések oka). Ha már egészében látod az összefüggéseket akkor következik a kihagyhatatlan utolsó lépés - a próbafelmondás.

Témaismertetés:

A feleléssel szemben itt előre lehet tudni a beszámolás időpontját, helyét, hallgatóságát és alaposan fel lehet készülni rá. Ezt is a megértéssel kell kezdeni. Ha már megértetted akkor akarni kell, hogy a hallgatóság is megértse mindazt amire te rájöttél, ami érdekes volt számodra. Ezért figyelni kell a hallgatóság reakciójára. Mintha csak nekik beszélnél!

 (Kis)előadás:

Hosszas önálló munkát, felkészülést jelent.

1. lépés: témaválasztás. Keresd meg a számodra érdekes témát, vagy ha a téma adott akkor próbálj meg azonosulni a feladattal.
2. lépés: anyaggyűjtés. Ide tartoznak a könyvek, képek, tablók, szemléltető eszközök, táblázatok…Nagyon időigényes, de ne sajnáld rá az időt. Minél gazdagabb ugyanis az anyagod annál könnyebb lesz majd a dolgod az előadás elkészítésekor.
3. Ha már minden együtt van nekikezdhetsz a kidolgozáshoz:
   • Bevezetésként valami ütős mondattal indíts, ami megragadja a hallgatóság figyelmét, ugyanakkor lényeges információt tartalmaz a továbbiakra nézve, így lesz mihez kapcsolni mindazt amit elmondani fogsz.
   • Tisztázd az alapvetőbb fogalmakat, és tényeket, amire a téma felépül
   • Röviden tekintsd át miről is fogsz beszélni.
   • Az előadásod valódi mondanivalóját jól tagoltan, add elő. Mivel élő szóban nincs lehetőség visszalapozásra, újraolvasásra, törekedned kell arra, hogy minden részlet világos, érthető legyen mielőtt tovább lépnél. Ezért visszautalás helyett röviden ismételd meg mire is gondoltál, és úgy folytasd az előadásodat. Az előadásod akkor lesz hatásos, ha színes, élvezetes, vagyis bővében vannak a szemléltető eszközöknek legyen az diakép, táblázat, ábra, vagy nyelvi hasonlat, leírás, idézet, vagy több szemszögből való megközelítés. Ezek nem csak széppé teszik az előadásodat, de segítik a megértést és rögzítést.
   • A befejezésnél foglald össze miről esett szó, de ne részletesen ismételve, hanem csak a lényeget összegezve.
   • A (kis)előadás élő szóban másképp hangzik mint az írásban elkészített dolgozat. Ami jó leírva, nem biztos hogy jó felolvasva, elszavalva. Beszéd közben a szavaink lelassulnak, mert nekünk is gondolkoznunk kell, a mondataink leegyszerűsödnek, és fontos figyelni, hogy hogyan reagál a hallgatóság és alkalmazkodni hozzá. Tehát tanuld meg előadni a munkádat!

Milyen a jó előadó?:

1. Csak olyasmiről beszél, amihez ért, amiről saját élményekkel, véleménnyel rendelkezik, és amiben komolyan hisz.
2. Mondandóját meg akarja osztani a hallgatósággal, a hallgatóság érdeklődése fontos, meghatározó szempont nála.
3. A témát a rendelkezésére álló időbe megfelelően határolja be. Ha több idő áll rendelkezésére több példát, magyarázatot, ismétlést, részletet szőhet bele.
4. Gondolatai logikus sorrendben követik egymást.
5. Rögtön felkelti a hallgatóság figyelmét valamilyen hatásos bevezetéssel.
6. Kezdetben vázlatszerűen ismerteti a beszéd menetét, majd rátér a tárgyra.
7. Az ismeretlen dolgokat ismert tényekhez köti, szemléltet, mesél, magyaráz, érzékeltet.
8. Megfelelő érvekkel, gondolatokkal alátámasztja fő gondolatait.
9. Élénken, határozottan, önmagát adva beszél, nem kishitű, nem másokat utánoz, hanem a hallgatósággal társalog.
10. Ügyel arra, hogy soha ne élesszen ellenszenvet.

http://chance-angol-nemet-nyelviskola.blogspot.hu/2016/12/tarsalgas-alapmondatok-angol-szokincs.html 

A szó elszáll, az írás megmarad -  tartja a mondás. De nem biztos, hogy a beszéd hasztalan. A szóban elhangzott mondatok is hagyhatnak nyomot a lelkünkben, elménkben. Nézzük meg mi kell ahhoz, hogy hatásos legyen a beszédünk, és ne untassunk vele másokat, ne járjunk úgy mint az egyszeri előadó.

A beszédet is tanulni kell, legyen az élő szó, kiselőadás, témaismertetés, felelet, beszélgetés. Ne aggódjunk, gyakorlással ezen is lehet javítani. Fejleszthetjük beszédtechnikánkat, szókincsünket, vagy előadásmódunkat is.

1. Kezdjük a beszédtechnikákkal (súlyosságának függvényében logopédus segítségét kérhetjük. Nem gyors folyamat, de fejleszthető).
   1. Jókor és jól vegyük a levegőt, ehhez a hasi vagy mélylégzés technikáját kell elsajátítani a mellkasi-vállövi légzés helyett. Így elegendő levegőnk lesz a mondandónk elmondásához, és nem fog hallatszani ha új levegőt szívunk be.
   2. Hangképzés: hogy ne fejhangon vagy túl mélyen dörmögve beszéljünk, hanem széles sávban, jól artikulálva, nem nekifeszülve. Így kíméljük a mi hangszálainkat és a hallgató fülét is.
   3. Kiejtés: ide tartozik a pöszeség, raccsolás, stb. (Logopédiai segítség szükséges.)
2. A szókincs fejlődése 1-2 éves kor körül kezdődik el rohamosan, és általános iskolás korig még mindig gyors a fejlődése. (Ilyenkor érdemes idegen szavakat elkezdeni tanulni.) De későbbiekben sem szűnik meg, csak csökken a mértéke.

A szókincsünket két nagy csoportba sorolhatjuk. aktív szókincs, ami a használt, írott és mondott szavainkat tartalmazza, és a passzív szókincs ami az olvasott, hallott, megértett de nem használt szavainkat foglalja magában. Kezdjük el aktivizálni passzív szókincsünket!

A szókincs-fejlesztés nyitottságot igényel a részünkről. Rendszeresen hallunk vagy olvasunk számunkra ismeretlen szavakról, amelyeket többé-kevésbé megértünk. Ne menjünk el mellettük anélkül, hogy megbarátkoznánk velük. Szánjuk rá az időt és figyelmet hogy megértsük őket, árnyaljuk jelentésüket. (Olvasott szövegben csak jelöljük meg olvasás közben az ismeretlen szavakat és csak a bekezdés, szakasz, fejezet végén keressük ki őket, hogy ne törjön meg az olvasás menete.)

A szókincs gyarapításának fontos eszköze a sok olvasás és fesztelen beszélgetés, az önkifejezés gyakorlása.

Szókincs fejlesztő gyakorlatok: szómagyarázatok (adott szóhoz több választás közül keressük ki a legodaillőbbet), szógyűjtés (adott szóhoz 2 perc alatt minél több olyan szót gyűjteni amiben a keresett szó elő vagy utótagként szerepel), szinonimagyűjtés (adott szónak minél több szinonimáját összegyűjteni 2 perc alatt), szóképzés (adott szótövekből minél több képzős alakot összegyűjteni 2 perc alatt), tabu (valamely dolog leírása, elmagyarázása úgy hogy bizonyos szavakat nem használhatsz), szóalkotás (2 szót kapcsoljunk össze egy harmadikkal úgy, hogy az egyiknek elő a másiknak utótagja legyen), idegen eredetű szavak tanulása, stb...

C.  A harmadik terület a szóbeli előadásmód, amiből a feleléssel, témaismertetéssel, és az előadással (kiselőadás) a következő bejegyzésben írok.

 t a hallgatóságában

+1. Keresi a hallgatóság előtti beszéd lehetőségét.

Kép felírata: Mit csnált Mozart amikor annyi idős volt mint te?

Kép forrása: http://www.classicfm.com/composers/mozart/what-was-mozart-doing-at-your-age/#2YHJGT4uKUScXEbB.97

„A motivációt tekintve fontosnak gondoljuk, hogy az emberek azzal foglalkoznak szívesen, ami számukra élvezetes, és azt élvezik, amit jól tudnak csinálni.”

Csíkszentmihályi Mihály. Tehetséges gyerekek

Mi kell ahhoz, hogy tehetséges legyél?

1. Veled született adottságok, talentumok, amiket fejleszthetsz, tanulással és gyakorlással. Fontos, hogy kreativitásod arra irányuljon, hogy képességeidet minél jobban kihasználd, élvezd az erődet próbáló feladatokat, és a vele járó munkát, ami miatt élvezed ha egyre nagyobb és részletesebb tudással rendelkezel, egyre jobb a témához a hozzáértésed.
2. Motiváció. Mozgatórugóját igazából nem ismerjük, viszont jelentősége nagyon fontos. Ettől függ, hogy mennyi időt és energiát fordítasz a tehetséged kibontakoztatására. Jó motiváló tényező lehet például egy könyv, kísérlet vagy tanár, ami felkelti érdeklődésed. Ha van motivációd, akkor szívesen foglalkozol olyasmivel ami fejleszti tehetséged, szívesen gyakorolsz, mert önmagában örömöt, flow élményt nyújt és szívesen tanulsz új dolgokat tehetséged kibontakoztatására. Ha nincs motivációd hiába van tehetséged mert elkallódik. A motiváció nem elegendő akkor, ha az anyagi illetve érzelmi háttér lelki energiád nagy részét lekötik (például bulizás, kenyérkereset), ugyanis egyszerre csak egy kulcsfontosságú dologra tudunk koncentrálni. Ilyen hátráltató tényező a túl sok családi konfliktus, a túl sok tiltás, az, ha úgy érezzed nem törődnek veled, vagy ha hétköznapi életben nem szoktatnak absztrakt gondolkozáshoz. Szintén hátráltató tényező, ha nincs tehetségednek társadalmi elismertsége: nem fizetik meg, nincsenek díjak, ösztöndíjak, pályázati lehetőségek, jutalmak, nem népszerű, nincs megbecsülve, vagy nincsenek megfelelő kapcsolataid a tudásod támogatásához (mecénás, pártfogó, mentor).
3. Önfegyelem: Jobban összpontosítsd a figyelmedet (jobban koncentrálj) a kitűzött célra (tehetséged fejlesztésére), ezért jobban beoszd lelki energiáidat és idődet, és több energiát fektess a tanulásba. Olyan szokásokat célszerű kialakítanod, amik támogatnak, ilyen például a kitartás, precizitás, érdeklődés, vagy jó tanulási szokások.
4. Elvárások: egyrészt ide tartozik az, hogy meg kell tanulni a „szaknyelvet” (legyen az gyakorlati mozdulatsor vagy elméleti leírás), másrészt a működéshez szükséges feltételek megteremtése is ide sorolható (például az anyagi feltételek, munkaköri környezet kialakítása.
5. Flow élmény: amikor önmagáért a tevékenység öröméért érdemes valamit csinálnod. Ilyenkor nem érzed az idő múlását, nem érzel fáradtságot, csak a tevékenységre koncentrálsz, a világ megszűnik körülötted. Ehhez az kell, hogy világos legyen a tevékenységed célja és azonnali valamint egyértelmű a visszacsatolás. Fontos a fejlődésed szempontjából az is, hogy egyre nehezebb (hogy ne legyen unalmas) de nem túl nehéz (hogy ne okozzon szorongást, ne add fel idő előtt) feladatokra vágyjál, és ehhez egyre ügyesebbé, okosabbá, alkalmasabbá lenni törekedj.

Mindez nem elérhetetlen, ha jól, ismered a képességeidet és lehetőségeidet, benned van a vágy, és kitartás hogy valaki legyél, és céljaid reálisak.

A tehetséges serdülők tulajdonságai:

1. A környezeted felismeri időben és elismeri az adott szakterületen a kimagasló képességeid és hasznosnak tartják.
2. Kemény munkára vagy képes.
3. Az új tapasztalatok megszerzésére nyitott vagy.
4. Az érdeklődésed ébren tartására és kiterjesztésére képes vagy.
5. Nem számít hogy lány vagy-e vagy fiú, de szexuális magatartásod kortársaidnál konzervatívabb, ezért a kamaszkori viharos változások kevésbé befolyásolnak.
6. Hatékony életszokásokat alakítottál k:, az átlagosnál több időt töltesz egyedül vagy a családoddal, kevesebb időt szánsz a társasági életre; a figyelmed takarékosan használod, és több időt szánsz a tehetséged fejlesztésére.
7. Hasznos tevékenységek közben jobb lelkiállapotban érzed magad, és az iskolában is jobban teljesítesz.
8. Azok a tanárok vannak nagy hatással rád, akik az autotelikus családhoz hasonlóan támogatók, és ugyanakkor a tanítványaikat új ismeretek befogadására és fejlődésre ösztönzik.
9. Képes vagy belefeledkezni a tevékenységbe, amit belső motiváció hajt.
10. Képes vagy a tevékenység pillanatnyi élvezetére és a távlati célok szem előtt tartására is. 
11. Ha tevékenységed során átélsz flow élményt akkor az jelentősen ösztönözhet a későbbiekben a folytatásra. 

Csak biztatni tudlak, hogy keresd meg mi a te erősséged és aknázd ki lehetőleg minél jobban. Boldogabb leszel mind te mind a veled kapcsolatban levő emberek. Sok minden csak a te hozzáállásodon múlik. 

Kép forrása: http://optikaicsalodasok.blog.hu/2009/08/31/vonalak_illuzio

Aki néz az nincs tudatában annak amit lát, nem emlékszik rá, nem dolgozza fel a bejövő információt. Ezzel szemben aki LÁT az tudatosítja a megfigyelését. A látás nem megy magától, tanult tulajdonság, akarattal, erőfeszítéssel és gyakorlattal sajátítható el. Mivel a látás nem egyenlő a csupán érzékszerveinkre hagyatkozással, a tudatos figyeléssel elkerülhetjük az érzéki csalódásokat, megy leginkább az agymunka megspórolásából adódik. A „LÁTÓ” ember jó észlelési képességgel rendelkezik, és jól emlékszik a megfigyeléseire. Vannak automatikus, ösztönös észleléseink, amik nem kerülnek fáradtságba. (erős hang, erős fény, kontrasztos háttér-előtér, feltűnő változás, mozgás) Ezt nevezzük „tájékozódási reflex”-nek. A jó észlelés nem hagyatkozik csupán a tájékozódási reflexre, hanem gyorsan észreveszi a jelentéktelen változásokat is, jelentéktelennek tűnő különbségeket (amennyiben az lényeges), valamint sokkal részletgazdagabb, precízebb (pontosabb), több részletet vesz észre, elemez. Ez nem csupán a látásra, hanem a többi érzékszerveinkre is igaz.

Nézzük meg mi kell a jó észleléshez! 

1. Ne csupán az írott és beszélt forrásokra hagyatkozzunk, hanem a többi érzékszervünkkel is fogadjuk be az információt! Érzékeléseink: látás, hallás, ízlelés, szaglás, nyomás-érzés, izomfeszültség érzése, tapintás, hideg meleg érzet, egyensúlyérzék stb…
2. Jó szelektálás: szükségleteinkből indulunk ki, érdeklődési területünk befolyásolja, tervezett és irányított megfigyeléseinkkel érhetjük el.
3. Mivel a korábban szerzett ismereteink befolyásolják, a jó észleléshez szükséges, hogy ismereteinket bővítsük, megfigyeléseink előtt kérdéseket tegyünk fel magunknak.
4. Fejlesztés: gyakorlással!

Jó észlelés fejlesztése:

1. Elsősorban a számunkra jelentős területekre koncentráljunk: szakmai, esztétikai és emberi kapcsolataink területére.
2. Bővítsük, pontosítsuk (elméleti és gyakorlati!) ismereteinket. Azt érzékeljük, amit ismerünk. Mindezt tanulás előtt és közben is végezzük el.
3. a megfigyelt jelenségeket mondjuk, magyarázzuk el másoknak is. Ez segíti az emlékezést, azáltal hogy rákényszerít minket az elemzésre, osztályozásra, összehasonlításra.
4. sajátítsuk el a tervszerű észlelést: részletekre, tudatos nem véletlenszerű figyelést. Jelentősen segítheti a részekre, darabkákra bontás.
5. ellenőrzés: az előítéleteink nem befolyásolták-e észlelésünk pontosságát? Nem-e csak azt vettük észre amit látni, hallani akartunk? (Vagy rosszabb passzív esetben mások akartattak velünk?) Nem lettünk-e manipuláció áldozatai?
6. gyakorlás:
   1. rövid ideig megfigyelt dolgok minél részletesebb leírása
   2. hasonló tárgyak, jelenségek gyors összehasonlítása (különbségkeresés, azonosságkeresés)
   3. háttérből nehezen kivehető tárgyak gyors észrevevése (rejtett képek, háttérzajból számunkra fontos szavak kiszűrése – pl. meseolvasásnál ha „király” szót hallunk koppintsunk, tapsoljunk,  - zsákba macska- tapintással kitalálni mi van a zsákban, hátunkra rajzolt képek, betűk kitalálása, csukott szemmel, összecsipeszelt orral vagy csak szagolva találjuk ki, mit akarnak megetetni velünk. egyensúlyozó gyakorlatok.) Néhány telefonra ingyen feltehető app: Hidden objects (rejtett képek), Hidden difference (különbségkereső) a SecretBbuilders - től

 kép forrása:

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/2013-0002_tanulasmodszertan/tananyag/JEGYZET-05-1.2._A_tanulas__mint_informac.scorml

A tanuláshoz kétféleképpen állhatunk hozzá: aktívan és passzívan.

Passzív tanulás

Passzív szó jelentése : tétlen, nem vesz részt, közömbös, nem cselekszik (eltűr, elvisel), veszteséges (nem értékes, hasznot nem hajt, tönkrement), lényeges munkát nem végző.

Az ilyen tanulás

• lassú (gondolataink elkalandoznak, figyelmünk lankad, nem merülünk el a tananyagban.),
• felületes  (újra és újra visszatérünk az olvasott szövegre, elveszítjük az előadás, tananyag fonalát.)
• mástól várja hogy elvégzi a munkát (úgy gondoljuk a tanár tanítja meg nekünk, az előadó kelti fel érdeklődésünket stb.)

Aktív (cselekvő) tanulás:

Hasznosabb, szórakoztatóbb, kielégítőbb, eredményesebb a passzív tanulásnál.

Figyeljük meg a tanulási piramist! (cikk képe) Látható, hogy a cselevéssel és magyarázattal egybekötött tanulás a leghatékonyabb.

Hogyan tanuljunk aktívan?

1. Gondoljunk vissza mit hallottunk, láttunk, tapasztaltunk a témáról korábban (órán, munkahelyen, másoktól…), és foglaljuk össze magunknak. (Szánjunk erre időt!)
2. Fogalmazzunk meg kérdéseket a témával kapcsolatban:
   1. olvasás, előadás, megfigyelés előtt, közben és utána is!
   2. kérdőszavak: mi? mit? mikor? mivel? hogyan? ki/mi által? hol? miért? mennyi? mennyiért?
   3. kérdések megfogalmazásában segíthet a címek, alcímek kérdéssé alakítása is, szavak jelentésének keresése, tisztázása
   4. váljon szokássá, rutinná!
3. az olvasás, megfigyelés, előadás hallgatása ha az 1.-2. pontot betartjuk jóformán saját tudásunk ellenőrzésévé válik. (Jól gondoltam?)
4. Rövid egységekre bontsuk a tananyagot!
5. egységenként (és végül az egészre nézve is) vonjuk le a következtetéseinket, összegezzük a tapasztalatainkat és ismételjük, mondjuk el saját szavainkkal másoknak. (az új információk bejövetele közben is folyamatosan végezzük) Ez nem könnyű, de gyakorlással megtanulható.
6. Merre tovább? Miről szól a folytatása az előadásnak, könyvnek, munkafolyamatnak? (kiegészít, magyaráz, ismétel vagy új gondolatokat/dolgokat/folyamatokat vezet be?)
7. Bevésés, azaz tanuljuk meg a látott, hallott, feldolgozott információt. Szintén rövid egységenként végezzük!
8. foglaljuk össze, a tanultakat, ismételjük át.
9. az ismétlést végezzük el másnap, következő héten, 1 hónap múlva és mikor szükségünk lesz rá. Így rövid távú memóriánkból áthelyezzük a hosszú távú memóriába és frissen tarthatjuk az ismereteinket.

 Kép forrása: http://www.pxleyes.com/photography-pictures/concentration/

A tanulás egyik alapfeltétele a koncentráció, ami nem más mint a figyelmünket összpontosítani a feladatra. Koncentráció szükséges a sokszor unalmas, nehézkes feladatok elvégzésére is, valamint az elmélyült, hatékony tanuláshoz. Figyelem kell ahhoz, hogy a sokszor kívánatos, vágyott, érdekes, szórakoztató dolgokat késleltessük, a „kötelező” vagy éppen nehéz, fontos dolgokkal szemben, az elérendő cél érdekében.  Az iskolába kerülés a koncentrációban tapasztalatlan gyermeket leterheli, mert nem tanult meg hogyan lehet kitartóan foglalkozni valamivel. Ezt a kitartást hátráltatja, hogy a mai fogyasztás-orientált társadalomban a gyermek mindent megkap erőfeszítés nélkül (ajándék), vagy csekély ráfordítással (hiszti, követelőzés) továbbá, hogy a TV, számítógép könnyen emészthető passzív időtöltést ajánl az erőfeszítésekkel, tanulással szemben.

A figyelem nem velünk született tulajdonság, hanem tanult készség, nevelés, önnevelés, megszokás kérdése. A figyelemre való nevelést célszerű már kicsi korban elkezdeni, azáltal, hogy képességeihez mért, de egyre nehezebb feladatokat adunk és átsegítjük rajta a gyermeket. Természetesen a koncentrációval, figyelemmel összefügg a siker és a kudarc érzése. Ez előbbi ösztönöz az erőfeszítésre, az utóbbi gátat, akadályt képez. A sikeres gyermek szívesebben fog neki az újabb és újabb kihívásoknak, míg a sok kudarcot átélt gyermek megfutamodik, passzív lesz, ráfogja kudarcát a külső körülményekre és így nem tanul belőle.

A csecsemőben még megvan a vágy és akarat, hogy mindent mozgásba hozzon, kipróbáljon (kézmozgás, forgás, felülés, állás, járás) és nem tántorítja el a kudarc.

2 és 5 év között megjelenik a siker és kudarcélmény (tapsol, ugrál örömében, dühös ha valami nem sikerül.) Ha ilyenkor a szülő közbelép és megoldja helyette a feladatot akkor akadályozza a fejlődését, és ritkábban fog próbálkozni a gyermek. Lesznek akik szívesen nekivágnak újabb feladatoknak (akit hagytak a szülők próbálkozni és hibázni, de el is értek sikereket) és lesznek akik gyorsan feladják a próbálkozásokat vagy rögtön segítséget kérnek. Ezek azok akiket a szülők rögtön kiszolgáltak, megóvtak a hibázástól vagy azért mert „még kicsi és ügyetlen” vagy azért mert féltették őt vagy a környezetet a balesetektől. Éppen ezért célszerű a lakást gyerekkompatibilissé tenni (az értékes holmikat rakjuk magasra hogy ne érje el, a vegyszereket zárjuk el, a konnektorokat védjük erre kialakított dugóval), és biztassuk az önállósodásra (egyedül egyen, öltözzön, töltsön magának vizet, fürödjön) természetesen nem magára hagyva, hanem ha szükséges tanácsokkal segítsük. Ehhez az kell, hogy hagyjunk elég időt, hogy kipróbálja saját verzióját (akkor is ha mi nem úgy csinálnánk). Szabjunk határokat, hogy mit szabad és mit nem, mert a határok érzelmi biztonságot adnak. Ugyancsak az érzelmi biztonságot erősíti a kölcsönös megbecsülés meleg légkört sugároz. Ismerjük el erőfeszítéseiket, próbálkozásaikat, visszajelzéseinkkel. Adjunk reményt a jövőbeli sikerre, bátorítsuk önállóságát. Az elismerés hiánya a gyermekben azt az érzést fogja kelteni, hogy nem érdemes küzdeni, erőfeszítéseket tenni, teljesíteni. Éppen ezért az erőfeszítéseit jutalmazzuk, leginkább teljes odafordulással, minőségi idővel. (A matricák, piros-pontok apró ajándékok is jutalmak lehetnek, de könnyen elértéktelenednek és inflálódhatnak.)

Kép forrása: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_03_a_kommelmelet_alapjai_scorm_11/32_trtneti_visszatekints.html

Az emberek lelki alkata megjelenik különféle viselkedésekben is. Az ókori görögök szerint 4 fő személyiség típust különböztethetünk meg (melyek tovább finomíthatóak): a szangvinikus, a melankolikus, a kolerikus és a flegmatikus típust. Az egyes emberekre természetesen ezek keveréke jellemző. Bár a temperamentum adottság, de hozzáállásunkkal, akaratunkkal, odafigyeléssel úrrá tudunk lenni rajta. Vizsgáljuk meg tehát a 4 személyiségtípus fő jellemzőit, milyen alapvető tulajdonságaik vannak, mi az előnyük és mire kell odafigyelni!

SZANGVINIKUS

Akkor vagyunk szangvinikusak, ha a környezet erőteljes (főleg pozitív) hatást gyakorol az érzelmeinkre, de a tapasztalatot nem váltjuk cselekedetekre. Másokra könnyen ráhangolódóak vagyunk, de a következő pillanatban már más érzelem lesz úrrá rajtunk. Alapvetően vidámak és optimisták vagyunk.

Erősségeink:

• A jelenben, a pillanatban élünk, ezért realisták vagyunk.
• Nyitott szemmel járunk, az átlagnál hamarabb észrevesszük a dolgokat. Érdeklődésünket a kis dolgok is le tudják kötni.
• Együtt-érzőek vagyunk, jól alkalmazkodunk másokhoz. Ezért sokan kedvelnek. Rendkívül alkalmas az olyan pályákra, ami az emberekkel foglalkozásról szól: betegápolás, gyereknevelés, pszichológia, lelkész
• Könnyen lelkesedünk, ezért kiváló szószólók lehetünk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Mivel a pillanatnak élünk, nem látjuk a dolgokat összefüggéseiben.
• Hangulatunk, véleményünk gyorsan változik a pillanatnyi befolyásnak köszönhetően. Ezért nem lehet komolyan venni minket. Az ígéreteinkről könnyen elfeledkezünk.
• Mindenbe belekapunk, lelkesedünk érte, de könnyen kiégünk, vagy eltereli más a figyelmünket és akkor munkánk abbamarad. Ezért megbízhatatlanok vagyunk.
• Gyenge az akaratunk, könnyedén befolyásolhatnak mások. Ezért önfegyelmet kell gyakorolnunk, ami nagy erőfeszítést igényel részünkről.

Milyen tanuló?

• változó körülmények között is erősen koncentrál
• nagyon jól meg tudja osztnani a figyelmét, ezért mindig mindenről tud
• figyelme könnyen felkelthető, de hamar elkalandozik, a figyelem és a szórakozottság keveredik
• gyorsan képes egyik tevékenységről a másikra átállni

MELANKOLIKUS

Az érzelmeink irányítanak, befele fordulóak vagyunk. A velünk kapcsolatos gondolatok mély benyomást tesznek ránk, sokáig foglalkoztatnak, rágódunk rajtuk. Alapvetően borús, szomorú, pesszimista alkatunk van. A jelenben csalódtunk, ezért a múltba vagy jövőbe száműzzük magunkat, így elrugaszkodunk a valóságtól. Hajlamosak vagyunk a depresszióra.

Erősségünk:

• Mély érzésűek vagyunk. Ezért sok a művészek között a melankolikus.
• Állhatatosak vagyunk, mindenhez mély és alapos a hozzáállásunk, cselekedeteinkhez éppúgy mint érzelmeinkhez. Ezért sok gondolkodó és filozófus, tudós melankolikus.
• Ismerjük a határainkat. Ezért csak abba fogunk bele, amit meg is tudunk és fogunk csinálni.
• Hűségesek, ragaszkodóak vagyunk, bár kevés emberrel tartunk kapcsolatot. Ugyanakkor érzelmeinket nehezen mutatjuk ki.
• Megbízhatóak vagyunk: Nehezen teszünk ígéretet, de ha valamit megígértünk azt be is tarjuk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Befelé forduló természetünk miatt önzőbbek vagyunk másoknál.
• Mivel mindent magunkra veszünk, könnyen megsértődünk. A sértéseket nehezen felejtjük el.
• Nem ismerünk kompromisszumot.
• Pesszimisták vagyunk
• Passzívak vagyunk. A folytonos önvizsgálat lebénítja akaratunk és cselekvőképességünk
• Nem vagyunk gyakorlatiasak, mivel nem a jelenben élünk.
• Folyton bizonytalanok vagyunk, ezért nehezen hozunk döntéseket.

 Milyen tanuló?

• jelentősen befolyásolja a figyelmét az, hogy a belső élményei erősen befolyásolják
• figyelmét nem vagy csak alig képes megosztani
• figyelmét nehéz másra irányítani
• fokozatosan jön bele a munkába
• de ha megszokott körülmények között tanul akkor figyelme tartós.

KOLERIKUS

A jelenben élünk. Az érzelmek helyett a cselekvőképesség és munka a mi erősségünk. Tudjuk, mit akarunk, és végre is hajtjuk. Döntéseket hozni nem esik nehezünkre. Azonnal meglátjuk a tennivalókat, és meg is oldjuk.

Erősségeink:

• Gyakorlatiasak vagyunk. Azonnal meglátjuk a cél eléréséhez szükséges utat és eszközöket.
• Elménk éles, bár nem mélyenszántó. Céltudatos, de érzelmektől többnyire mentes. Ami érdekel azt jól megfigyeljük és felhasználjuk a saját előnyünkre.
• Váratlan helyzetekben bátrak és éberek vagyunk, hamar ráérzünk a megoldásra, ezért nem ijedünk meg a veszélytől, hanem inspirálnak a kihívások.
• Jó menedzserek vagyunk. Terveket készítünk és meg is valósítjuk őket. Másokat is ráveszünk erre (igaz nem mindig békés eszközökkel).
• Nagy az önbizalmunk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Nehezen tudjuk másik helyébe képzelni magunkat, ezért ridegnek tűnünk. Ugyanakkor keményen bánunk magunkkal és másokkal is.
• Hirtelen haragúak, önfejűek és hajthatatlanok vagyunk.
• Könnyen lenézünk másokat, akik feladják céljaikat akadályok láttán. Ugyanakkor arra kényszerítünk másokat, hogy a mi igényeink szerint cselekedjenek, azonnal engedelmeskedjenek nekünk, fogadják el terveinket, javaslatainkat.
• Bosszúvágyóak vagyunk: nehezen lépünk át a sértéseken, de nem tépelődünk rajta, hanem bosszút állunk érte.
• Túl földhözragadtak vagyunk: a szépet nem csak a hasznosat tudjuk értékelni.

Milyen tanuló?

• Ami érdekli arra erőteljesen képes koncentrálni
• hatékonyan tudja megosztani figyelmét különböző dolgok között
• figyelem átkapcsolaása nehézkes
• figyelme elsősorban vizuális

FLEGMATIKUS

Nincs nálunk kiegyensúlyozottabb ember. A környezet és a belső érzelmek vajmi keveset befolyásolnak. Ezért hűvös, de derűs szemlélődőek vagyunk.

Erősségeink:

• Békaszeretőek, nyugodtak, jóindulatúak, másokkal összeférhetőek vagyunk.
• Megbízhatóak vagyunk. Bár nem vagyunk folyton pattogóak, mint a kolerikusak, de képesek vagyunk határozottan dönteni és azt végre is hajtani, ha arra kényszerülünk.
• Gyakorlatiasak vagyunk. A problémákat türelmesen, minden oldalról megvizsgálva, jó döntéseket hozunk. Ezzel másoknak bölcs tanácsokat tudunk adni.
• Jó mediátori képességeink vannak, kitűnő vezetői hajlammal rendelkezünk: az érzelmek nem befolyásolnak, de a problémákat jól körüljárjuk.

Min kell odafigyeléssel javítanunk:

• Lassúak vagyunk és semmi sem kelti fel az érdeklődésünket.
• Lusták vagyunk, kerüljük az erőfeszítéseket, ezért könnyen begyepesedünk.
• Mások iránt közönyösek, velük szemben gőgösek vagyunk.

 Milyen tanuló?

• figyelmét nehezen osztja meg
• figyelme nehezen terelhető el
• nehezen kezd bele valamibe, de ha valamire odafigyel akkor a koncentrációja nem fárasztja ki, erért kitartó

ÖSSZEFOGLALÁSUL: 

Kép forrása: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_a_lelektan_tortenete/ch05s02.html