Kép forrása: http://optikaicsalodasok.blog.hu/2009/08/31/vonalak_illuzio

Aki néz az nincs tudatában annak amit lát, nem emlékszik rá, nem dolgozza fel a bejövő információt. Ezzel szemben aki LÁT az tudatosítja a megfigyelését. A látás nem megy magától, tanult tulajdonság, akarattal, erőfeszítéssel és gyakorlattal sajátítható el. Mivel a látás nem egyenlő a csupán érzékszerveinkre hagyatkozással, a tudatos figyeléssel elkerülhetjük az érzéki csalódásokat, megy leginkább az agymunka megspórolásából adódik. A „LÁTÓ” ember jó észlelési képességgel rendelkezik, és jól emlékszik a megfigyeléseire. Vannak automatikus, ösztönös észleléseink, amik nem kerülnek fáradtságba. (erős hang, erős fény, kontrasztos háttér-előtér, feltűnő változás, mozgás) Ezt nevezzük „tájékozódási reflex”-nek. A jó észlelés nem hagyatkozik csupán a tájékozódási reflexre, hanem gyorsan észreveszi a jelentéktelen változásokat is, jelentéktelennek tűnő különbségeket (amennyiben az lényeges), valamint sokkal részletgazdagabb, precízebb (pontosabb), több részletet vesz észre, elemez. Ez nem csupán a látásra, hanem a többi érzékszerveinkre is igaz.

Nézzük meg mi kell a jó észleléshez! 

1. Ne csupán az írott és beszélt forrásokra hagyatkozzunk, hanem a többi érzékszervünkkel is fogadjuk be az információt! Érzékeléseink: látás, hallás, ízlelés, szaglás, nyomás-érzés, izomfeszültség érzése, tapintás, hideg meleg érzet, egyensúlyérzék stb…
2. Jó szelektálás: szükségleteinkből indulunk ki, érdeklődési területünk befolyásolja, tervezett és irányított megfigyeléseinkkel érhetjük el.
3. Mivel a korábban szerzett ismereteink befolyásolják, a jó észleléshez szükséges, hogy ismereteinket bővítsük, megfigyeléseink előtt kérdéseket tegyünk fel magunknak.
4. Fejlesztés: gyakorlással!

Jó észlelés fejlesztése:

1. Elsősorban a számunkra jelentős területekre koncentráljunk: szakmai, esztétikai és emberi kapcsolataink területére.
2. Bővítsük, pontosítsuk (elméleti és gyakorlati!) ismereteinket. Azt érzékeljük, amit ismerünk. Mindezt tanulás előtt és közben is végezzük el.
3. a megfigyelt jelenségeket mondjuk, magyarázzuk el másoknak is. Ez segíti az emlékezést, azáltal hogy rákényszerít minket az elemzésre, osztályozásra, összehasonlításra.
4. sajátítsuk el a tervszerű észlelést: részletekre, tudatos nem véletlenszerű figyelést. Jelentősen segítheti a részekre, darabkákra bontás.
5. ellenőrzés: az előítéleteink nem befolyásolták-e észlelésünk pontosságát? Nem-e csak azt vettük észre amit látni, hallani akartunk? (Vagy rosszabb passzív esetben mások akartattak velünk?) Nem lettünk-e manipuláció áldozatai?
6. gyakorlás:
   1. rövid ideig megfigyelt dolgok minél részletesebb leírása
   2. hasonló tárgyak, jelenségek gyors összehasonlítása (különbségkeresés, azonosságkeresés)
   3. háttérből nehezen kivehető tárgyak gyors észrevevése (rejtett képek, háttérzajból számunkra fontos szavak kiszűrése – pl. meseolvasásnál ha „király” szót hallunk koppintsunk, tapsoljunk,  - zsákba macska- tapintással kitalálni mi van a zsákban, hátunkra rajzolt képek, betűk kitalálása, csukott szemmel, összecsipeszelt orral vagy csak szagolva találjuk ki, mit akarnak megetetni velünk. egyensúlyozó gyakorlatok.) Néhány telefonra ingyen feltehető app: Hidden objects (rejtett képek), Hidden difference (különbségkereső) a SecretBbuilders - től