-Apa, miért kék az ég? - kérdezi Móricka.
-Nem tudom kisfiam.
-Apa, miért zöld a fű?
-Nem tudom, kisfiam.
-Apa, miért süt a nap?
-Nem tudom, kisfiam.
-Móricka, ne nyaggasd folyton apádat! – szól rá a fiúra az anyja.
-Ne zavarjon asszony, ebből tanul a gyerek!
Egy kutatás során azt vizsgálták, hogyan változik a gyerekek beszéde és kérdése az évek során. A 4 évesek óránként 27 beszélgetést folytattak (többnyire a szüleikkel, főként az édesanyjukkal), és 16 mondatból állt egy-egy beszélgetés. A beszélgetések felét a gyerekek kezdeményezték, akik óránként átlag 26 kérdést tettek fel. Amikor ezek a gyerekek iskolások lettek a tanárokkal óránként csak 10 beszélgetésbe bonyolódtak, amik egyenként átlag 8 mondatváltásból álltak, ezek többségét a tanárok kezdeményezték, és a kérdések java részét is ők tették fel. Ennek oka, az, hogy a tanárok nem jó kérdéseket tesznek fel, és nem is buzdítják a diákokat arra, hogy ők tegyenek fel (jó) kérdéseket.
Milyenek a rossz kérdések?
- Bugyuták: egyszerűnek tekintik azt ami érzelmileg és értelmileg bonyolult. (Pl.: Mit érzel? - kérdezzük attól aki nemrég vesztette el hozzátartozóját)
- Túl bonyolultak: túl elvontak ahhoz hogy azonnal meg lehessen válaszolni őket. (Pl. Miért van környezetszennyezés? - teszi fel a tanár a környezetismeret óra elején)
- „Vajon mire gondol a tanár?” típusú kérdések
Milyenek a jó kérdések?
Először is tartalmaznia kell valódi feladatot. A zárt, villámkérdések a már ismert tények felidézését segítik, és ezáltal megerősítik a már megszerzett tudásunkat. A nyílt kérdések összetettebb és magasabb szintű gondolkodást igényelnek.
Alacsonyabb szint felől a magasabb szint felé haladva:
- Ismeret: Ki? Mit? Hol? Mikor? Hogyan? Mi által?
- Megértés: Hogy érted azt, hogy…? Magyarázd meg…?
- Alkalmazás: Milyen példát tudsz mondani még…?
- Analízis (elemzés): Mi bizonyítja hogy…? Mik az alkotóelemei? Mik a tulajdonságai?
- Szintézis: Hogyan összegezhetjük? Hogyan oldható meg? Hogyan fejleszthetjük tovább?
- Értékelés: Mi a véleményed arról, hogy…? Melyik a jobb, és miért?
Jó kérdésekre példák:
- Mi a véleményed?
- Honnan tudod?
- Miért így gondolod?
- Hogyan tudod bizonyítani?
- Mindig így van?
- Van más módszer/öltet/ok?
- Mi van akkor ha…?
- Hol található még erre példa?
- Szerinted mi következik ez után?
A kérdésekkel a másik baj az, hogy nem hagyunk elég időt a megválaszolásra, pedig ha gondolkodási időt kapnának diákjaink, akkor a válaszok hosszabbak, gazdagabbak, kreatívabbak lesznek, ráadásul több gyerek fog válaszolni és többet akarnak majd kérdezni is a tanulók.
A gondolkodási idő nem csak a kérdés elhangzása után kell, hanem a válasz megérkezése után is, hogy legyen ideje a tanárnak átgondolni a választ és értékelni ítélkezés nélkül. A visszajelzés és az elismerés támogatja a bizonytalant, jutalmazza a kockázatvállalót, és értékel minden próbálkozást. Ítélkezés helyett kérjünk fel másokat a reagálásra, gyűjtsünk még más lehetőségeket, ösztönözzük a tanulókat arra, hogy egymástól kérdezzenek.
A jó tanár hangosan gondolkodik, ez által példát mutat a diáknak, a megoldás menetére:
- Mit is fogok most csinálni/írni/mondani?
- Mi a problémám, hol találkoztam ehhez hasonlóval?
- Mit teszek illetve kell tennem? Mit próbálhatnék meg?
- Ki segíthetne? Mire van szükségem?
- Mi a következő lépés?
- Hogyan csinálom/csináltam/fogom csinálni?
- Van jobb módszer? Mik a lehetőségek?
- Mire kell emlékeznem?
Ne ijedjünk meg ha egy kérdésre nem tudjuk a választ, hanem csoportosítsuk a kérdéseket aszerint, hogy melyikre tudjuk a választ, melyikre tudjuk valahol megtalálni és melyek azok amik megválaszolhatatlanok? A kérdéseink az idők során továbbgondolásra, utánanézésre késztetnek, ezért időnként érdemes visszatérni rájuk.