Kép forrása: http://nemzetnapszamosa.cafeblog.hu/2014/10/19/tanarsagbol-jeles/

Most Csíkszentmihályi Mihály: Tehetséges gyerekek című könyve alapján arról szeretnék írni, hogy milyen a jó tanár.

A mai iskolarendszer a tanárt információforrásnak használja csupán, és elhiszi, hogy a jól strukturált, felépített tananyag további támogatást nem igényel a tanár részéről. Ez azonban tévedés, ahogy azt a kutatások is jelzik.

"...bizonyított, hogy a lelkes és jól felkészített tanárok jó eredményeket érnek el. Azok a tanárok pedig, akik kevésbé alaposak és kevésbé hisznek abban, amit csinálnak, változó eredményeket érnek el."

"...a gyerekeket meg lehet tanítani a hatékonyabb gondolkozásra és érvelésre, valamint arra is, hogy nagyobb sikereket érjenek el a tanulásban."

Rober Fisher

A jó tanár a mester-tanítvány rendszerre hasonlít, amikoris a mester maga megszállottja a szakterületének, szívvel-lélekkel fest, zenél, számol vagy műt és ezt a lelkesedést átragasztja a tanítványára. Ehhez az is kell, hogy a tanár és a diák között személyes kapcsolat alakuljon ki, a diák szívesen nézzen fel tanárára, az pedig vegye észre mikor kell bátorítani, biztatni, vagy éppen vigasztalni tanítványát. Az ilyen tanár támogató, ösztönző, erőt adó. A tökéletességre törekvő tanulót folyamatosan ösztönözni kell a következő akadályok leküzdésére, miközben a kiborulásokon is segít átjutni a megpróbáltatások, kudarcok idején.

A jó tanár azt is elmondja a „száraz tananyag mellett”, hogy az mire jó, miért érdemes tanulni, és ez akkor lesz életszagú, ha a tanár a saját tapasztalataiból merít közben (tehát iskolán kívül is használja és műveli tudását). Az ilyen tanár elmélyülten és lelkesedéssel vezeti be az új témát, konferálja fel az új tevékenységet (melyeket más tanárok unalmasan eldarálnak). A színtelen és unalmas tanítás csalódottságot okoz a diákok körében, míg a színes és az érdekes előadásokat lelkesedéssel, örömmel, belső ösztönzéstől hajtva tanulják a tanítványok.

A hozzáértő tanárok le tudják kötni a gyermek figyelmét, elérve hogy a diák flow-élményt éljen át, úgy hogy az elvont jelképrendszert (szakszavak, szakkifejezések, jelölések stb…) a gyerek számára érdekes de ugyanakkor a gyerek képességeit is próbára tevő feladatokba, problémákba ülteti át. Ugyanis a tanulók akkor érzik magukat jól érzelmi, értelmi és motivációs szempontból is ha a feladatok nehézsége összhangban van a képességeikkel, és mind a kelttő nehézségi szintje nem túl magas, de mégis kihívást jelent. Aktív problémamegoldás ilyen lehet. A gyerekek lelkesen vetik bele a nehéz, de érdekes feladatokba magukat, ha képességeik elég jók ahhoz, hogy hozzáfogjanak. Ha mégis nehéz a feladat a jó tanár ezt időben észreveszi és segít áthidalni a nehézséget egy egyszerűbb de rávezető feladattal, vagy finoman korrigálni egy már elvétett hibát, esetleg visszafogni egy előreszáguldást.

A jó tanár erőt ad, azaz önbizalmat úgy, hogy komolyan veszi a tanítványát illetve annak tehetségét, akkor is ha az nem az ő szakterületére esik. (Pl. egy magyar tanár olyan tudósról ad házidolgozatot ami a diákot érdekli, a másik diákjának pedig mondjuk egy festő vagy egy zenész életrajzát kell megírnia. Vagy amikor a matektanár észreveszi hogy dákja jól rajzol és javasolja neki az építészetet mint pályát. stb…) Ha a diák érzi a tanár őszinte érdeklődését és jóindulatát valamint segíteni akarását akkor elfogadja javaslatait akkor is ha annak nem látja értelmét.

A flow tanárok 3 jellemzője:

1. maga is érdeklődő, saját szakmáját hobbiként is művelő, és ezért ara törekszik hogy a diákja is átélje azt a flow élményt amit ő maga átél képességeinek gyakorlása közben. Fontos hogy maga se veszítse el az érdeklődését a nehezebb feladatok és a képességeinek fejlesztése iránt.
2. A belső motivációt előtérbe helyezi a külső motivációval szemben. Megpróbálja minimálisra csökkenteni a versenyek, osztályzatok, hivatalos elvárások hatását, és inkább érdekes feladatokkal, új dolgok megmutatásával próbálják ösztönözni tanítványaikat. Tudják, hogy míg a teljesítményt ellenőrző visszajelzés élmény-semleges addig a fejlődésről számot adó visszajelzés arra ösztönöz, hogy az éppen folyó cselekvésre koncentráljunk. Tudják, hogy ha a feladat nehézsége és a fejlődő képességek szintje összhangba kerül, akkor lehetőség van flow élményre a gyakorlás közben. Éppen ezért sokszor a legkeményebb tanárokat tisztelik a diákok a legjobban, mert visszajelzéseik világosak, lényegesek, kikezdhetetlenek, így jó kontrollt biztosítanak a fejlődésre.
3. Figyelembe veszik a tanulók igényeit. Rugalmasan alkalmazzák a beavatkozás és háttérben maradás, a kritika és a bátorítások módszerét, ezáltal olyan légkört teremtenek, ahol a tanulók újból és újból képesek a feladatok nehézsége és a képességeik közötti összhang megteremtésére és fenntartására. Diákjaikat nem csak egyszerű tanulóknak tekintik, hanem kudarcokkal és bizonytalanságokkal küszködő komplex emberi lényeknek, akiknek lelki és értelmi állapotára is figyelni kell, ez kölcsönös bizalmat eredményez, és segít a tanulónak megbirkózni az önbizalomhiánnyal, ami a kudarcok során fellép.

Ha egy tanár a támogató, harmóniát biztosító hozzáállásával elősegíti az integrációt és elfogadó, szabadságot biztosító hozzáállásával elősegíti a differenciálódást, akkor várhatóan nemcsak a tehetséges, hanem bármilyen gyerek nevelésében sikeres lesz.

 Ajánlott irodalom:

Csíkszentmihályi Mihály: Tehetséges gyerekek