A minőségi idő az, ha valami olyant teszünk, ami a másik számára fontos. A lényeg ilyenkor az, hogy figyelmünk a másik felé irányuljon teljes egészében. Az a kamasz, aki nem érzi ezt a kitüntetett figyelmet szorongóvá válik, úgy érzi ő nem elég értékes, minden fontosabb mint ő. Az ilyen gyerek, visszahúzódó, nehezen barátkozik, hamar feladja a küzdelmet és konfliktushelyzetekben rosszul reagál, kortársaitól nagymértékben függ, ezért könnyen kihasználják. Hogy ezt elkerüljük, szánjunk időt a négyszemközti együttlétekre. Ahogy növekszik a gyermek, úgy kell növelnünk a kitüntetett figyelmünk időtartamát, mert arra is kell idő, hogy a kamasz gyermekünk feloldódjon, és ki merje bökni azt, ami a szívét nyomja. Ha sürgetjük, akkor csak elzárkózik. Ezért semmiképpen sem faggassuk, hanem töltsünk együtt időt valami olyannal, amit szívesen csinál, és ha elég időt szántunk rá, majd magától fogja kibökni azt, ami foglalkoztatja.

Lehet, hogy most azt mondod, hogy honnan vegyek ennyi időt? Tudom – saját bőrömön tapasztalom – hogy minden feladatunknak és kötelességünknek nem tudunk 100%-osan eleget tenni. Éppen ezért rangsorolnunk kell, majd az alapján beosztani az időnket. Számítsunk rá: a gyermekeink hamarabb felnőnek, mint azt szeretnénk, vagy gondolnánk. Ezért nem érdemes az utolsó helyre sorolni, mert ha nem szánunk rájuk időt akkor nem is leszünk hatással rájuk, és kapcsolatunk megszakad. Legalább az első 3 hely valamelyikét jó ha elfoglalják a szívünkben.

Ajánlott irodalom:

Dr. Ross Campbell: Nehéz évek